– Mindig is hivatásként, szolgálatként tekintettem a munkámra. Ha az ember háziorvos, és naponta sok beteggel találkozik a rendelőben, illetve az otthonaikban, ezt máshogyan nem lehet elvégezni – szögezi le Bardóczi Miklós, aki három évtizede Alsóörsön, Felsőörsön és Lovason több ezer ember egészségéért felel, nyaranta pedig a nyaralók is felkeresik.
Fotó: Penovác Károly/Napló
A kérdésre, hogy a három évtized alatt mire a legbüszkébb, úgy válaszol, egyfelől a munkára, amit itt ellát 1991. február 4-e óta, amikor megérkezett Alsóörsre, és 54 jelentkező közül elnyerte a meghirdetett háziorvosi állást. Már a második generáció nő fel a keze alatt, többnek az édesanyját is gondozta a terhessége alatt, most pedig ezek a gyerekek is járnak hozzá.
Másrészt arra is nagyon büszke, hogy hamar elfogadták az emberek. A gyöngyösi születésű orvos, aki tanár és ápolónő szülők gyermekeként nőtt fel, felidézi, szülővárosában járt gimnáziumba, és már diákévei alatt „testközelből” megismerkedett az egészségüggyel. Édesanyja a gyöngyösi kórház intézetvezető főnővére volt, ahol ő nyaranta dolgozott, először a kertészetben, aztán a kórházi gyógyszertárban segédasszisztensként. Így már egészen fiatalon nagyon sok időt töltött a kórházban. Amikor jelentkezett a Debreceni Orvostudományi Egyetemre, a gimnáziumi osztályfőnöke azt mondta neki, „Hát, nagy fába vágtad a fejszédet, Miklós!”
Döntését egy pillanatra sem bánta meg. A belgyógyászat-gyakorlatot Egerben töltötte, a szigorlóévet pedig a gyöngyösi kórházban. A hatodik év akkoriban több hónapos bel-, gyermek- és nőgyógyászati, illetve sebészeti, neurológiai gyakorlatokból állt, majd utána következett az államvizsga. Aki mindezt teljesítette, megkapta a diplomát.
Még egyetemi évei alatt alapító tagja volt a Karikás Népzenei Együttesnek, amivel elnyerték a népművészet ifjú mestere címet.
Bardóczi Miklós az orvosi pályát a gyöngyösi kórház belgyógyászati osztályán kezdte, majd öt év után szakvizsgázott. Mindig vonzotta az alapellátás, ezért és egy nagyon kedves betege kérésére elment üzemorvosnak a gyöngyösi ipari szövetkezetekhez, amit az illető vezetett. Odatartoztak mások mellett a fodrászok, a fényképészek, az autószerelők, az építőipari szövetkezetek, közben folyamatosan helyettesített is, például a kenyérgyárban, a tejipari vállalatnál, így feladat adódott bőven.
Mindeközben építkeztek a Gyöngyös melletti Nagyrédén a feleségével, akivel a zene hozta össze. Az orvos életében ugyanis mindig meghatározó volt a zene, először hegedülni tanult, aztán gitározni. Gitártanára vezette a gyöngyösi néptáncegyüttes zenekarát, amely esküvői szertartásokon muzsikált. A tanár kérésére Bardóczi Miklós is belépett a zenekarba, ahol széki brácsán muzsikált. Élményt jelentett számára a sok külföldi fellépés is, amire akkoriban ritkán adódott lehetőség. A muzsika révén találkozott a feleségével, aki a zenekar bőgőse volt.
Az orvos felidézi, fiatal párként hitelből építkeztek, és közben a kamat a közműdíjakkal együtt drasztikusan megnőtt. Így hiába dolgoztak rengeteget, ő orvosként, a felesége tanárként, a napi munka melletti folyamatos helyettesítéssel is szűkösen éltek két gyermekükkel. Ezért úgy döntöttek, lépni kell, és az életüket a véletlen megoldotta. Felesége meglátott egy álláshirdetést az újságban, miszerint Alsóörsre körzeti orvost kerestek.
Fotó: Penovác Károly/Napló
– Azonnal arra gondoltunk, a Balaton-part biztosan gyönyörű lesz! – mondja jókedvűen az orvos, majd hozzáteszi: – Mennyire igazunk volt, ugyanis az első perctől kezdve kitűnően érezzük itt magunkat!
A térséget a két gyerekkel együtt először az augusztus 20-i hosszú hétvégén nézték meg. Beköltöztek egy balatoni kempingbe, majd megtudták, hogy már 54-en beadták a jelentkezést az említett állásra. Ezután az orvos nem sok reményt fűzött ahhoz, hogy ő lehet a befutó. Akkor már bizakodott, amikor karácsony előtt elhívták egy beszélgetésre a polgármester és a képviselők előtt, majd a két ünnep között közölték vele, övé lett az állás. A hír az egész családot nagy boldogsággal töltötte el. Az orvos február elején állt munkába, amikor egyedül jött el, és szolgálati lakásban, illetve önkormányzati bérlakásban lakott. Aztán a gyerekek befejezték az évet az iskolában, és nyáron csatlakozott hozzá a család. A felesége először helyben, majd egy veszprémi általános iskolában tanított, ma már nyugdíjas. Közben eladták a nagyrédei házat, majd a térségben vásároltak telket, amire építkeztek, ahol azóta is élnek.
Az orvost beválasztották az alsóörsi képviselő-testületbe, amelynek ma is tagja. Úgy mondja, kezdetben különösen sokat dolgoztak az idegenforgalomért, és erre a sport is kitűnő lehetőséget nyújtott. Hivatása és a muzsika mellett ugyanis a sport is elkelő helyet játszott az életében, és az alsóörsi egyesületben létrehozták az íjász szakosztályt. Az egész országban jártak versenyekre, és így is népszerűsítették a települést.
Bardóczi Miklós beszél arról is, hogy az elmúlt évtizedekben nagy változás történt a betegségekben. Például a magas vérnyomással, cukorbetegséggel többen és egyre fiatalabb korban küszködnek, mint korábban, és a számuk is emelkedik. Annak idején lényegesen kevesebb daganatos beteg volt, ma már sajnos nem így van.
A koronavírus a szakmai és személyes életét – ahogy fogalmaz – „rendesen” átrajzolta. Így csökkentek, illetve megszűntek az orvos-beteg találkozások, hiszen csak sürgős esetben, hívásra megy házhoz. Rengeteg a telefonhívás, a rendelőben folyamatosan hívják a mobilján és a vezetékes számon is, és nem egyszerű feladat telefonon dönteni a terápiáról. Állítja, lassan sínre kerül minden, a védőoltással pedig visszaállhat az élet a régi kerékvágásba. Magánéletében sem egyszerű a járvány okozta változás, nem találkozhat a barátaival, elmaradtak a koncertek, a színházak.
A kérdésre, hogy mi a titka hihetetlen munkabírásának, kiegyensúlyozottságának, végtelen nyugalmának és kedvességének, úgy válaszol, genetika is lehet benne. Hozzáteszi, sok betegnek nemcsak az a fontos, hogy megvizsgálja és gyógyszert írjon fel, hanem lelkileg is kezelni kell. Ehhez pedig kiegyensúlyozott, megértő személyiség kell, amihez alapvető a rendszeres mozgás, a sport és a békés, harmonikus családi háttér. – Fontos számomra, hogy tudom, mire jövök haza – fogalmaz.
Fotó: Penovác Károly/Napló
Mindemellett rendszeresen síel is, szerinte ez természetes annak, aki a Mátra tövében nőtt fel. A Balatonnál aztán újabb élmények várták, a vitorlázásban, a horgászatban végtelen nyugalmat, energiát talált. A feleségével kilométereket sétál, kerékpározik, otthon szobabicikliznek.
– Alig várjuk, hogy tavasz legyen, és mehessünk az új kerékpárúton! Aztán amikor kipöfögünk a kikötőből a Hajnali Széllel, és felhúzzuk a vitorlákat, és csak a vízcsobogás meg a szélzúgás veszi körül az embert, távol a parttól pedig a végtelen csönd is, ez semmihez sem fogható érzés! – beszél a Balatonhoz fűződő érzéseiről Bardóczi Miklós.
