Kezdődik a bringaszezon: hogyan ébresszük fel téli álmából a kétkerekűt?

Bár az áprilisi időjárás még eléggé szeszélyes, azért melegszik az idő, lassan kezdődik a bringaszezon. Ilyenkor előkerülnek a bicók az ilyen-olyan tárolóhelyekről. Vajon mennyire viseli meg őket a pár hónapos holt szezon?

- Ha télen megfelelően tároltuk a kétkerekűt, akkor tavasszal nem érhetnek nagy meglepetések. Mindenképpen érdemes zárt helyen teleltetni a biciklit (nem az erkélyen letakarva, mert a rozsda hamar beleharap a vas alkatrészekbe), felfújt gumikkal, a váltókat véghelyzetbe állítva, azaz hátul a legkisebb fogaskeréken, elöl az egyes, legkisebb tányéron, hogy ne feszüljenek és ne nyúljanak meg a váltóban a rugók.

Annak nincs különösebb jelentősége, hogy falra akasztva, állványon vagy pedig „saját lábán” telel ki a bringa, hiszen nem nehezedik akkora súly a gumikra, ami árthatna nekik. Gondot okozhat viszont a kerékben maradt defektgátló folyadék, ha az besűrűsödik, megköt, akkor a gumit cserélni kell.

Kálóczi Balázs még gyerekként, nagyapjával vett részt első komoly túráján: a Bakony 200-ason Veszprémtől Nagyvázsonyig tekert egy BMX-szel. 2009 óta kerékpározik versenyszerűen, a Veszprémi Kerékpáros Egyesület színeiben. 2010-ben már szép eredményeket ért el, a Balaton Bike Festen és a Duna-maratonon is harmadik helyezett lett. Általában rövid távon versenyzett, 30-40 kilométeres szakaszokon, 800-1000 méter szintkülönbséggel. Amikor elkezdett dolgozni, a versenyzés háttérbe szorult, de körülbelül két éve újra rendszeresen edz. Úgy tűnik, a visszatérés sikerült, hiszen kategóriájában bekerült az első negyedbe. Mostanában középtávú, 60-70 kilométeres, 1700-2000 méter szintkülönbségű versenyeken indul. Benevezett a TOP Mountain Bike Maraton sorozatra, amely idén öt versenyből áll. Május 5-én Balatonfüreden kezdenek a Balaton Maratonnal 40 kilométeren, május 26-án kerül sor a szilvásváradi (vagy ahogy Balázs mondja, „szívásváradi”) 70 kilométerre, ami általában sáros, de nagyon izgalmas, jó pályát jelent a Bükkben, komoly szintkülönbséggel, majd Nagykovácsi és Felsőtárkány után szeptember 1-jén a Mátra Maratonnal zárul a sorozat. „Pihenésképpen” versenyzőtársával, Hornung Andrással közbeiktatnak egy, a tavalyihoz hasonló horvát túrát, de idén Senj helyett Zadar lesz a cél, ahova a tervek szerint négynapos tekeréssel fognak eljutni.

Mit érdemes átnézni a bringán a szezon elején?

Először is poroljuk, mossuk le a kerékpárt, aztán pumpáljuk fel a gumikat, és nézzük meg, mennyire vannak berepedezve, mennyire öregedtek el, mennyire koptattuk el őket tavaly. Aztán ellenőrizzük a fékbetéteket, V-fék esetén nézzük meg, mennyire koptatta el a felnit, tárcsafék esetén a féktárcsákat. Aki nem ért hozzá, vigye inkább szervizbe, de aki mondjuk évi ezer kilométert vagy még kevesebbet megy a kerékpárjával, annak évekig nem kell hozzányúlnia, hiszen ilyen csekély igénybevételtől alig kopnak az alkatrészek.

A lánc nyúlását is érdemes megmérni, ha ez határon (0,7 milliméter) kívül esik, akkor már cserélni kell, de ugyanígy meg kell vizsgálni a fogaskerekek, lánctányérok fogainak a kopottságát is.

A teleszkópokban illik évente olajat cserélni, kipucolni, ugyanez vonatkozik a hidraulikus tárcsafékekre is, attól függetlenül, hogy mennyit mentünk vele, hiszen idővel az olaj is elöregszik.

Ha jobb híján az erkélyen, letakarva tároljuk a biciklit egész télen, akkor a vas alkatrészek idővel elrozsdásodnak. Ha azt érezzük, hogy a fék- vagy a váltóbowdenek szorulnak, nehezen mozdulnak, akkor már eszi őket a rozsda, ilyenkor a befújás is csak ideig-óráig segít, érdemesebb lecserélni őket. A küllőket is ajánlott átvizsgálni, a rozsdás küllő előbb-utóbb elpattan, aztán ahogy nő a terhelés a keréken, sorban el fog pattanni a többi is.

Hogyan állítsuk be a kerékpárt és hogyan öltözzünk fel, hogy a biciklitúra élmény és ne tortúra legyen?

A nyeregmagasságot úgy állítsuk be, hogy picit behajlított lábbal a sarkunk elérje az alsó állásban lévő pedált. Így lesz a legkényelmesebb az ízületeknek, és ha megállsz a városban a piros lámpánál, nem kell leszállnod a nyeregből, mert a lábad le fog érni a földre, meg tudsz támaszkodni. A kormány magassága az újabb bicikliken már nem állítható, általában akkor megfelelő, ha a nyeregben ülve ránézel az első kerékre, és a kormány kitakarja az első agyat. Ha nagyon magasan ülsz és mélyen előredőlsz, a karjaidra nehezedik a testsúlyod, elzsibbadhatnak az ujjaid, megfájdulhat a tenyered, és ez mind rontja a kerékpározás élményét.

Bár a gyártók leírják, milyen testmagassághoz mekkora vázat célszerű venni, ez egyénenként változó, mert van, akinek a javasoltnál kisebb váz a kényelmes, vagy épp fordítva. A legjobb, ha azt a méretet választod, ami neked kényelmes.

Oda kell figyelni a ruházatra is: a zselés betéttel készült biciklisnadrág olyan szempontból jó, hogy nem üli szét az ember, viszont a zselé egy idő után nagyon kemény lesz. A szivacsbetét mindenképpen kényelmesebb, azt viszont szét fogod ülni. Sokan nem tudják, de a biciklisnadrág alá nem kell alsónadrágot venni: ez így kényelmes, így tudja elszívni az izzadságot, nem gyűrődik és nem dörzsöli ki a bőrt. Mezből is olyant érdemes választani, ami nedvszívó és gyorsan szárad.

Tapasztalatom szerint hosszú távon a kemény nyereg kényelmesebb, de erre sincsen szabály, a lényeg, hogy az ülőgumóid jó helyre kerüljenek. Persze rövid távon ennek sincs túl nagy jelentősége, Veszprém és Almádi között egy puha, szivacsos nyereg ugyanolyan jó.

Ha télen nem csak a bringa, de a bringás is téli álmot aludt, hogyan hozzuk formába magunkat tavasszal?

Aki télen nem sokat mozgott, annak az első egy-két túra nem lesz kellemes, de ha már előzőleg elért egy bizonyos fokú edzettséget, akkor a szervezete emlékezni fog rá, és lassan észhez tér majd. Kezdésnek mondjuk eltekernék Veszprémből Szentkirályszabadjára, abból már tudni fogom, hol is tartok éppen. Itt is lényeges a fokozatosság, az ülőgumókat is újra hozzá kell szoktatni az üléshez.

Tavasszal még nagyon becsapós az időjárás, gyorsan lehűlhet a levegő, és a visszaúton akár ránk is sötétedhet. Hogyan készüljünk fel az ilyen helyzetekre?

Igen, könnyen előfordulhat, hogy a délutáni 18 fokból estére 10 fok lesz, amikor a rövidnadrág, póló már nem elég. Ilyenkor aztán jól meg lehet fázni, és a hideg az ízületeknek sem tesz jót. Ezen segíthetünk azzal, ha rétegesen öltözködünk, szélmellényt, toldalékot viszünk magunkkal, és ellenszélben a kesztyű is jó szolgálatot fog tenni.

A visszaúton előfordulhat, hogy ránk sötétedik, ezért a világítást sem szabad elhanyagolni. Itt is érvényes a látni és látszani elve, városban, utcai világításnál elég a pár száz forintos lámpa is, de országúti bringázáshoz mindenképpen érdemes valami komolyabbat, erősebb fényűt beszerezni. Sötétben, rossz látási viszonyok között pedig kötelező a láthatósági mellény, ezt talán mondanom sem kell.

Ne feledkezzünk el a védőfelszerelésekről sem: a sisak az életedet mentheti meg, úgyhogy érdemes jobb minőségűt venni és nem sajnálni rá a pénzt. A minőségi sisakok kényelmesebbek, biztonságosabbak és még jobban is néznek ki, mint az élelmiszerláncok áruházaiban kampányszerűen kapható olcsó darabok. A kesztyű is nagyon hasznos tud lenni, nem mindegy, hogy esés után a murvát kell szedegetned a tenyeredből, vagy csak egy új kesztyűt kell venned az elszakadt helyett.

Veszprém megyében számos ilyen-olyan minőségű bicikliúton túrázhatunk. Szerinted hol lenne szükség egy újabb kerékpárútra?

Veszprémiként nekem nagyon hiányzik egy bicikliút Márkóig. Jelenleg három úton lehet megközelíteni a falut: a 8-as főúton, ami veszélyes és tilos, a lőtér felé, ami szintén tilos, illetve Csatár alatt, ahol sokszor hatalmas a sár, pedig elméletileg erre vezet a Balatonfüred-Győr „kerékpárút”. Ha elérünk Márkóig, ott már a régi 8-ason tudunk barangolni, ami ideális túraútvonal, alig van forgalom, szépen, nyugodtan lehet tekerni Herendre, Szentgálra, Ajkára, vagy akár egy városlődi kanyarral Pápa felé is.