Két és fél millió kilométert vezetett balesetmentesen a márkói Knolmayer Géza

Knolmayer Géza 1970 óta rendelkezik autóvezetői jogosítvánnyal, azaz 18 éves korától többé-kevésbé folyamatosan vezet. Még a Magyar Honvédelmi Szövetségnél vizsgázott bevonulását megelőzően, így már a honvédségnél személy- autóval közlekedett, tehát tulajdonképpen ekkor indult el a sofőri karrierje. Később a márkói termelőszövetkezetben dolgozott gépszerelőként, gépkocsivezetőként. 1988-tól egyéni vállalkozóként teherfuvarozással foglalkozott, majd 1995-ben átnyergelt a buszvezetésre, a személyszállításra.

– Természetesen a személyszállítást az alapoktól kezdtük, Ikarus 211-es, IFA-motoros autóbusszal. Általában éjjel szereltük, nappal fuvaroztunk vele. Egyszer csak adódott egy lehetőség: megkerestek egy veszprémi, haszongépjármű-alkatrészt gyártó vállalattól, hogy vállalnám-e dolgozóik beszállítását. Csakhogy ezzel a busszal nem mertem belevágni, mert reggel vagy elindult, vagy nem. A dolgozóknak meg pontosan, 5.50-re a gyárba kellett érniük. Az igazgató azonban felajánlotta, hogy megelőlegezi egy használt autóbusz árát, amit majd ledolgozok. Egy nap gondolkodás után a feleségemmel úgy döntöttünk, hogy elvállaljuk a munkát – idézte fel vállalkozása sebességbe tételét.

Knolmayer Géza hozzátette, a kölcsön törlesztése miatt pénzt nem kapott egy éven át. Ezért hétvégente annyit kellett pluszban dolgoznia, személyeket szállítania, hogy fenntarthassa vállalkozását. Mindezt nem egyedül vitte véghez, felesége az adminisztrációban segített, segít a mai napig is.

– A személyszállítás rengeteg papírmunkával jár, sok mindennek meg kell felelni, az autóbusznak műszakilag, a sofőrnek emberileg. Ahhoz, hogy az ember megfelelő minőségben tudjon dolgozni, mind a busznak, mind a technikai személyzetnek topon kell lennie. A sofőrnek öt- évente újra kell vizsgázni. Az üzemben tartás is sok gonddal jár: akármilyen busszal nem lehet nekiindulni a nemzetközi utaknak. Állandó feladatunk tehát a busz műszaki állapotának szinten tartása, külső és belső tisztán tartása. A buszt évente kell műszaki vizsgáztatni, félévente pedig műszaki felülvizsgálatra vinni. Tökéletesen kell működnie a nemzetközi személyszállítás végzéséhez – osztotta meg a követelményeket.

A nemzetközi személyszállításban komoly elvárásokat támasztanak a sofőrökkel szemben, főleg a régebbi uniós országok részéről. Knolmayer Géza szerint a legnagyobb probléma, hogy túlzottan védik a saját piacaikat, s ezért mindenféle akadályt felállítanak, hogy minél kevesebb turistabusz érkezzen hozzájuk.

– A nemzetközi személyszállítással kapcsolatban bevezették az áfakötelezettséget, tehát én adóalany vagyok több államban. Amely uniós országban végzünk munkát, az ottani nettó árbevétel után kell áfát fizetnünk. Néhány uniós országban bevezették, hogy a helyi minimálbér illeti meg a gépkocsivezetőt. Ez bejelentési kötelezettséggel, elfelejtés esetén szankcióval jár – mesélte az adminisztrációs terhekről.

Mivel mindig visszaforgatták az összes nyereséget a vállalkozásba, így a huszonhárom év során mintegy tizenöt buszt fogyasztottak el. Egyszerre öt volt a legtöbb.

– Mire elkezdtünk vállalkozni, addigra megvolt a családi házunk, az autónk, tehát magunkra már olyan sokat nem kellett költenünk. A 211-es Ikarus után 303-as Mercedes-Benzzel folytattuk. 215-ös Setrából elnyűttünk vagy hármat. A 350-es Mercedes Tourismo után még három Setra és egy Mercedes következett a jelenlegi, egyedüli S416-os Setra előtt, amit használtan, közel fél áron vásároltam Belgiumban – árulta el.

A buszos személyszállítás összetett feladat, csak úgy érdemes csinálni, ha hivatásként tekint munkájára az ember, vallja Knolmayer Géza. Mivel sok és sokféle emberrel kerül kapcsolatba a sofőr, türelem mindenképp kell hozzá, hogy az utasok egyéni igényeit, nyűgjeit elviselje.

– A legtöbb utast Ausztriába, Csehországba, Horvátországba, Lengyelországba, Szlovákiába, Szlovéniába és Erdélybe vittem. A magyar utazóközönség nyolcvan százalékát a nyugdíjasok teszik ki, talán mert ők engedhetik meg maguknak, hogy többet kiránduljanak, viszont nem szeretnek messze menni. Szívesen járom az osztrák hegyek kalandos útjait, de például felmentem – amíg lehetett, busszal, majd terepjáróval – a szicíliai Etna vulkánra is. Legtávolabbi úti célom Skócia volt. Bár balesetem sosem volt, azért nyugdíjas korúként már szándékomban áll befejezni – mondta el Knolmayer Géza.

Negyvennyolc év sofőrként szerzett rutinnal, valamint közel 2,5 millió megtett kilométerrel a háta mögött nemsokára a volántól pár sorral hátrébb ül, és már csak utasként fogja járni az öreg kontinenst.