Léteznek a csodák

2019.06.23. 11:30

Mindegy, hogy mi vagy, csak legyél jó – Csókay András nyitotta meg az idei könyvhetet

Csókay András, a világhírű idegsebész, agykutató nyitotta meg az idei könyvhetet. Ünnepi köszöntőjében vallott feldolgozhatatlan tragédiájáról, elvesztett, tragikus körülmények között elhunyt 10 éves kisfiáról is. Munkatársunk a dedikálás előtt készített interjút Csókay Andrással.

Juhász-Léhi István

Mérnökként kezdte, de orvos lett. Hogyan jött a gyógyítás az életébe?

– A gyógyítás gyerekkori vágyam volt, csak elhagytam ezen vágyaimat, mint ahogy elhagytam a Jóistent. Elhagyja az ember gyerekkori álmait, pedig azok nagyon mélyről jönnek. Azok Isten környezetéből jönnek, úgyhogy tanulság: nem szabad feladni a gyerekkori vágyakat! Csodálatos pálya a mérnöki, de úgy érzem, hogy engem a Jóisten gyógyításra hívott.

Felfoghatatlan tragédia történt önnel: elveszítette gyermekét…

– Engem mélyen hívő emberként ért az a tragédia. Azt tudom mondani, hogy bizonyosságot találtam… Persze nagyon elkeseredtem, de a Jóisten kivezetett belőle, és azt tapasztaltam meg, hogy sokkal magasabb hitszinten tudtam tovább hinni, mint előtte. Paradox módon az Isten-szeretőknek minden a javukra válik. Még az is, hogy a gyermekük ilyen tragikus módon meghal. A gyerekek pedig jó helyre kerülnek, ezt tudjuk a Bibliából, úgyhogy őket nem kell félteni.

Gyógyítóként ön hisz a csodákban?

– Léteznek a csodák! Ez nagyon fontos! Az, hogy az orvos ne azt mondja egy betegre: „meg fog halni”, mert azt nem tudjuk. Azt mondhatjuk, hogy a tudomány állása szerint nem tudunk mit kezdeni a továbbiakban azzal a betegséggel. Helyezzük Isten kezébe – ez szerintem egy korrekt mondat vészhelyzetekben. Hozzáteszem: „nem fog rosszul járni, akárhogyan is történik, mert a gondviselés vigyázz önre.” Látszólagos dolog, hogy azzal, hogy átlépünk az örök életbe, azt hisszük, rosszul járunk. Akkor járunk a legjobban, ezért élünk, ezért hajtunk, hogy egyszer nyugodtan léphessünk át az örök életbe. Félreértés ne essék, ez nem azt jelenti, hogy öngyilkosnak kell lenni, hogy ezt korábbra hozzam. A halál nem megsemmisülés, hanem feltámadás az örök életre. Nehéz ez persze. Nagy hitéleti munka, hogy az ember a mindennapokban eljusson ide, ne csak így megjegyezzem egy könyvheti meghívón. Hogy nap mint nap megélje az ember, az nehezebb… Ehhez dolgozni kell, ápolni kell a hitet.

Az idegsebészet folyamatosan változik?

– A tudományt is a Jóisten teremtette, az ember csak megismeri, felismeri az összefüggéseket, aztán alkalmazza, és egyfajta társa lesz a teremtésben az Istennek. Ez borzasztón fontos dolog! Jó példa erre: volt a C-vitamin Szent-Györgyi Albert előtt? Igen. Meg

kellett azt ismerni és közre kellett adni, hiszen nem az ember alkotta meg a C-vitamint, mint ahogyan az egyéb eljárásokat sem. Sajnos azt látni kell, hogy a tudomány, annak ellenére, hogy Istenből táplálkozik, negligálja az Istent. Saját magát szeretné isteníteni. Ezt érzékelem tudományos kongresszusokon, hogy ha beveti az ember a lelki témákat, akkor kifutnak sokszor a professzorok az első sorból.

Milyen ez a kor, amelyben élünk az ön szemével?

– Voltak nagyon nehéz korok, és hiszek abban, hogy az emberiségnek van jövője, és nem végzi sarlatán módon és nem nyírja ki önmagát. Most olvastam valahol, hogy 2050-re élhetetlenné válik a bolygónk. A Római Klub 1960-ban megjósolta a túlnépesedést. Azt, hogy az 1980-as évek végére lesz élhetetlen a Föld, ami persze nem igaz, hiszen például Kínában és Indiában is élhető. Igen, nehezebbek a körülmények. Sok mindent mondanak a tudósok, de nem kell mindent készpénznek venni, ám figyelmeztető jelként természetesen fontos mindez.

Elhagyja az ember gyerekkori álmait, pedig azok Isten környezetéből jönnek, úgyhogy tanulság: nem szabad feladni a gyerekkori vágyakat – vallja Csókay András
Fotó: Pesthy Márton/Napló

Országosan miként látja a szakterületét?

– Az egész országban vannak kitűnő kollégák, emberileg és szakmailag egyaránt. Azt egy kicsit sajnálom, hogy centralizáció jött létre. Addig nem szabad szerintem centralizálni, amíg nem teremtjük meg a megfelelő háttérkörülményeket. Mert ha úgy centralizálunk, akkor a szitán bizony kiesnek a legszerencsétlenebbek. Több teret adnék a megyei kórházaknak. Éppen Veszprémben sincs idegsebészet, ami nem jó. Persze, ha baj van, el lehet menni Győrbe, nem probléma. Ám akut esetben, rossz időjárási körülmények között az a Veszprém–Győr-távolság sem kellemes egy mentőben.

A „jó csapat, jó emberek” működik önöknél is?

– Ez a legfontosabb! Az, hogy: jó. Ez a szó fontos. Teréz anya mondta: mindegy, hogy mi vagy, buddhista, hindu, keresztény, zsidó, tökmindegy, csak legyél jó.

Veszprém megyéről, a Balaton északi partjáról milyen emlékei vannak?

– Óóó, nekem nagyon erős emlékeim vannak, mert egy évben legalább harmincszor jövök itt el Szigligetre menet, ahol van egy régi családi birtokunk, ami örökség. A család és a hagyomány fontos, és mindennek a tisztelete. De ez mind az Isten felé való nyitottságból ered. A sorrend: Isten, család, haza, ami egymásból következik, és nem szabad a sorrendet felcserélni, mert akkor jön a bálványimádás és a munkaalkoholizmus. Ha a munka bejön az Isten elé, akkor leszel munkaalkoholista, ami ugyanolyan rossz, mintha tényleg alkoholista lennél.

Könyve, az Idegsebészet és hétköznapi misztika öt éve elvesztett gyermekének, a tragédia feldolgozásának folyamatáról vall.

– Kiterjedtebben arról szól, amiről beszéltem: hogy van a tudatos hitélményünk, a tudatos hitre jutás, az ész hite, de kell, hogy kövesse vele együtt a szív megtapasztalása. Ezért, a szívbéli megtapasztalásért nagyon sokat kell imádkozni. Ide bármikor el lehet jutni, hiszen a halálos ágyon vannak a legnagyobb megtérések.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában