A szeretet gyógyír lehet

2017.12.03. 11:30

Nevelőszülővé válni: a gyerekek csupán egy dolgot szeretnének

Miután hat saját gyermeke felnőtt és kirepült a családi fészekből, Brandhuber Mária megvalósította gyermekkori álmát: nevelőszülő lett.

B. Virág Rita

Brandhuber Mária öt gyermeket nevel, akik neki köszönhetően igazi családban élhetnek Fotó: Penovác Károly

Öt gyermekért felel, akiknek nem csupán a nevelőanyja, hanem ő jelenti a biztonságot, a rendet, a mindennapi nyugalmat.

Az aprócska falu, Barnag utolsó házában él Brandhuber Mária férjével és öt nevelt gyermekével. A takaros ház kertjében ottjártunkkor még színpompás őszi virágok nyújtózkodtak, minden szirmukkal az erőt adó napfény felé tekintettek.

Mária a nappaliba invitált, közben elhaladtunk a hatalmas étkezőasztal mellett.

– Nálunk az a szokás, hogy minden étkezéskor együtt eszünk. Nem engedem, hogy a szobákban rágcsáljanak a gyerekek, fontosnak tartom, hogy körbeüljük az asztalt, együtt legyünk, beszélgessünk – magyarázta. Aztán a méretes lábos felé mutatott: – Ebben főzöm a leveseket és az egytálételeket. Muszáj mindig jókora adagot készítenem, hiszen heten vagyunk.

Brandhuber Mária öt gyermeket nevel, akik neki köszönhetően igazi családban élhetnek Fotó: Penovác Károly

Helyet foglaltunk, Mária láthatóan örömmel vette az érdeklődést, szívesen mesélt a kezdetekről.

– Gyerekkoromban sokat betegeskedtem, sok időt töltöttem kórházban. Egyik alkalommal egy kórteremben feküdtem egy nevelőotthonos fiúval. Őt csak elvétve látogatták, szinte semmije nem volt. Nagyon sajnáltam, és azt mondtam anyukámnak, szeretném, ha hazavinnénk. Ekkor fogalmazódott meg bennem először, hogy szeretnék nevelőszülő lenni – mesélte.

Hét évvel ezelőtt jelentkezett a Fészek Egyesületnél, ahol azonnal a soraikba fogadták. Először egy kisfiút nevelt, akiről sajnos bebizonyosodott, olyan súlyos mentális problémákkal küzd, hogy nem tud családban élni. Ezután érkezett hozzá Tamara és Anna. (Itt jegyezzük meg, a gyerekek neveit megváltoztattuk Mária kérésére – a szerző.) A testvérpár édesanyja nem tud róluk gondoskodni. A lányok először egy másik családhoz kerültek, haragudtak Máriára, amikor átköltöztették őket hozzá.

– Ilyenkor sokszor előfordul az ellenállás, ám bíztam benne, hogy gyorsan túl lesznek ezen az időszakon. Egyszer Anna rendetlenkedett egy kicsit, megbeszéltük, mit szabad és mit nem. Ezután a lányok felmentek a szobájukba, és egy tincset levágtak Anna hajából. Kérdeztem, hogy miért tették. Azt válaszolták, mert az előző helyen, ha valami rosszat csinált a kislány, azzal büntették, hogy levágtak egy tincset a hajából. Az elmúlt hat évben Anna haja szépen megnőtt, remek kislánnyá cseperedett – mutatott a csemete fotójára. A hűtőn Mária saját és nevelt gyermekeiről is ott sorakoznak a fotók, csillogó szemű, mosolygós gyerekeket láttam.

A 15 esztendős Constantin történeténél aztán már nem lehetett visszatartani a könnyeket. Csak ültem és sírtam, ahogy Mária felidéz-te a nem mindennapi fiúval való találkozás első pillanatait, óráit.

– Constantin árva kisfiú, a román édesanyja újszülött korában magára hagyta itt, Magyarországon. Fogyatékkal született, kezei és lábai sem fejlődtek ki rendesen, senki sem akarta befogadni. Mielőtt először találkoztunk vele, megbeszéltem a legkisebb fiammal, aki akkor még velem élt, ha neki tetszik, akkor befogadjuk. A fiam azonnal a szívébe zárta Constantint, így nem volt visszaút. Nagyon sírt, sosem felejtem el, ám először én sem tudtam mit kezdeni vele. Próbáltam vigasztalni, de nem értem hozzá. Aztán odabújt hozzám, és a szívem csordultig telt szeretettel. Constantin igazi kincs, aki ráadásul kitűnő tanuló, és már a magyar állampolgárságot is megkapta. Egyszer megkérdezte tőlem, miért hagyta el az édesanyja. Nem tudtam rá válaszolni. Úgy vettem észre, ő nem haragszik rá, de egyszer szeretné tőle megkérdezni, miért ment el.

Roland nyolc-, Patrik öt- éves, ők a család legkisebb tagjai. Egyikőjük sem tud az édesanyjáról, előbbi édesapjával, utóbbi nagymamájával tartja kéthetente a kapcsolatot, ám érdekes módon egyik kisfiú sem szeretne velük élni, hozzájuk hazamenni.

– Nekik mi jelentjük a családot. De azt is mondhatnám, hogy a gyerekeknek nyugalom, rend és biztonság kell, és ezt a mi családunk tudja nekik biztosítani. Van egy rendszer, amelyet megszoktak, amelyhez alkalmazkodtak, és ennek köszönhetően kezd helyrejönni a lelkük is.

Mária saját bevallása szerint a befogadott gyerekeket is sajátjainak tekinti, és sokszor jobban harcol értük, mint vér szerinti utódaiért.

– Gyerekkoromban nyilván ezt még nem tudtam megfogalmazni, de ma már, felnőtt fejjel tudom. Nem a gyerekekkel van a baj, hanem a felnőttekkel, akik akarva-akaratlanul szülőkké válnak. Ezek a kicsik nem vágynak másra, csak szeretetre és törődésre. A mi családunkban pedig ennél fontosabb nincs. A szeretet gyógyír lehet a sebzett kis lelkükre.

Amikor a látogatás végén kiléptünk a patyolattiszta házból, a nap továbbra is magasan ragyogott. A szeretet éltetőerejével cirógatta meg a világot.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában