Ősi szellemünket idézték meg Cseh Tamás emlékére

Ez volt az ötödik alkalom, amikor az önkormányzat és a Tinódi Pajzs Egyesület közösen rendezte meg az Énekmondók Emlékezete című, kora délutántól éjfélig tartó programot, mely a 14. századtól Cseh Tamásig idézte meg a különböző korszakok krónikásait, akik versben énekelték meg koruk társadalmát, történetét.

A Musica Historica régize­nei együttes koncertjét az enyhet adó fák alatt Lantos Szabó István Tinódi Lant-díjas és Kátai Zoltán Kossuth-díjas előadóművész lanttal és kobozzal kísért fellépése követte, akik a 15–17. század prédikátorainak és versmondóinak gondolatait elevenítették fel. A helyi népdalkör bakonyi népdalokkal erősítette, hogy Cseh Tamáshoz mennyire közel álltak a népdalok is. Tolcsvay Béla Kossuth-díjas és Heinczinger Mika, a Magyar Örökség-díjas Misztrál együttes énekese a magyarság ősi szellemét idézte meg a hajdani áldozóhely, a Borostyánkő-szikla tövében.

Tolcsvay Béla elmesélte, hogy barátságuk Cseh Tamással a Szörnyek évadja Jancsó-film forgatásán kezdődött. Műsorukat Heinczinger Mikával együtt úgy állították össze, hogy a hely szellemének és a Kárpát-medencei indiánoknak egyaránt megfeleljenek. Fellépésüket az Új Színház A kőszívű ember fiai előadásának záró dalával fejezték be, „Adjon Isten a magyarnak két kezével, boldog égből minden jót”.

Ezt követően a Cseh Tamás Archívum anyagából Hanák Gábor rendezésében összeállított Cseh Tamás arcai – Keresztül-kasul a histórián című filmdokumentációt vetítették le. A ritkán vagy sohasem látott képsorok az énekes sokszínű életművét mutatták be dalai felidézésével. Énekelt a nagy ravasz Shakespeare Williamről, felhangzott a Bereményi Gézával írt első közös dalaikból való a Janus Pannonius és Az első fénykép, a Jó év volt, mikor születtem én.

Felhangzottak Víg Mihály improvizációi, a Hajdútánc, a Legénytánc, dalok Pálóczi Horváth Ádám gyűjtéséből, ének a kitelepített lányról és más részletek, autentikus elő­adásban. Felidézték Cseh Tamás 2009. augusztus 27-ei temetését, melyet a közelmúltban elment barát, Ökrös Csaba népzenész gyimesi halottsiratóval kísért és az indiántársak is búcsúztak Füst a szemében bakonyi indián főnöküktől.

A vetítés után Ungvári István színművész Koós Levente gondolatait tolmácsolta, melyben a szerző a dalok születésének politikai hátterét, az 1970–80-as évek légkörét és abban Cseh Tamás igazmondóvá válását, helytállását emlegette fel. Sötétedéstől a tábortűz mellett Mülhauser Martina énekelte magával ragadó előadásban Cseh Tamás dalait a nagyszámú közönséggel együtt.

A vendégeket, mint minden évben, a helyi Marticsek família által készített gulyással vendégelték meg. Meghitt, bensőséges, Cseh Tamás életművéhez és szelleméhez méltó megemlékezés volt az idei is.