Ötven éve végeztek a Batsányiban

A találkozót, ahogy két éve, most is a ma már Ajkán élő Kovács Márta kezdeményezte, aki akkor első ízben kereste meg a régi osztálytársakat, tanítókat. Akkor nem volt könnyű dolga, de az idei találkozóra már könnyebb volt a meghívásuk, azonban néhányuk nyomára eddig sem sikerült rábukkanni, mások pedig már sosem találkozhatnak a régi osztálytársakkal. Amint a tanítók, tanárok nagy része is elhunyt mostanra, köztük az osztályfőnök, Szabadi Ernőné. A Malom-tó partján harmincan találkoztak, hogy fel­elevenítsék a diákéveket. Velük tartott a magyar és orosz nyelvet tanító Szatmári Jánosné is, aki hihetetlen memóriával emlékszik ma is az egykori gyerekekre, a közös élményekre, diákcsínyekre. A tanítónőt virággal köszöntötték, ő pedig a különleges, az osztálykép és a névsor díszítette torta rendelésében is segített.

A találkozó résztvevői megemlékeztek az elhunytakról, rácsodálkoztak egymásra, főként azokra, akikkel két évvel ezelőtt nem jöhettek össze, csak most, ötven év múltán. Az osztály tagjainak nagy része a környéken telepedett le, de érkeztek a találkozóra a fővárosból, Szegedről, Kalocsáról is néhányan.

Amint elmondták, annak idején 38-an kezdték az általános iskolát, aztán hetedik osztályra már a különféle összevonások miatt nem maradt együtt a közösség, néhányan másik osztályba kerültek. Azonban az összetartás megmaradt, az egykori nagy osztály tagjai ápolták a kapcsolatot, és jó szívvel fogadták be maguk közé azokat, akik csak az utolsó két tanévre csatlakoztak hozzájuk. Most mindkét osztály tagjai közül eljöttek jó páran a találkozóra.

A késő éjszakába nyúló, jó hangulatú találkozót a diáktársak terveik szerint két év múlva megismétlik, hiszen nagyon jó érzés számukra néhány évente újra együtt tölteni néhány órát.