Oxigén túra a Balaton-felvidéken – drótszamárral

Amatőr kerékpározóként a kis kör teljesítésére vállalkoztam, mely negyvenöt kilométeres volt. A bátrabbak a 60, illetve – most először – a 90 kilométeres távot is megtehették.

Kedves mosoly, csillogó szempár fogad, amikor belépek a paloznaki étterembe. Megkapom a regisztrációs lapot és vele együtt az első pecsétet. Nem sokat kell kerekeznem, mire a második állomáshoz érkezem. Csopak egyik pincészetében Söptei Zsolt fogad, elmondja, hogy ő is gyakran kerékpározik a környéken, számára is felemelő érzés, amikor a mediterrán táj szépségeiben gyönyörködhet. Sok idő nincs a beszélgetésre, hiszen igyekszem minél hamarább teljesíteni a túrát.

Arácson egy idős hölgy vág ki elém az autójával, még szerencse, hogy jók a reflexeim, megvolt az első fékpróba. Balatonfüreden a főszervezőkhöz kanyarodok, ahol Batyki Péter tulajdonos frissítővel kínál, és rákérdez, hogy a biciklimmel minden rendben van-e. Az igenlő válasz után hamar nyeregbe pattanok, biztatva magamat, hogy a nyolc ellenőrzési pontból hármat már teljesítettem. Persze a túra neheze még csak most jön! Ahogy elhagyom a fehér templomot, rögtön az égiekhez fohászkodom, hiszen egy igencsak megerőltető domb következik. Visszapillantva azonban gyönyörű látvány fogad: a Balaton és annak minden egyes szépsége.

A Pécselyi-medence önmagáért beszél, ha valaki még nem járt erre, mindenképpen tegye meg. A távolban feltűnik Zádor-vár, de most nekem nem arra kell mennem, hanem a faluba. Az ötödik állomáson egy évek óta nem látott ismerős fogad, Almás Péter, a Balatonfüredi Ökölvívó Club vezetőedzője. Bodzaszörppel kínál, mely jól is esik a tikkasztó hőségben. Múltidézésre nincs sok idő, hiszen végre le kell „gurulnom” Örvényesre egy étterembe. Kedves lányok fogadnak, megkérdezik tőlem, „bácsi, kíván inni szódát?”, teljesen letaglózva elfogadom. Annyira sokkos állapotba kerültem a „lebácsizás” után, hogy hirtelen másnak a kerékpárjára szálltam fel. Ez mintegy 100 méter után derült ki számomra, mondván, valami nincs rendben a biciklimmel. Visszaviszem a tulajdonosához, aki jót derül, de nemcsak ő, hanem az a mintegy harminc ember, aki látta az esetet.

Aszófőre beérkezvén gyönyörködöm a pipacstáblában. Többen megállnak fotózkodni. Nekem sikerül kifognom egy német házaspárt. Bár nem beszélem a nyelvet, de mutogatva megkérjük egymást, hogy mindenki készítsen a másikról képet. És végre felcsillan előttem a remény, az utolsó állomást közelítem meg! Tihany szépségeiért azonban alaposan meg kell szenvednem, a bicikliúton kemény emelkedő vár rám. Mi tagadás, eszembe jutnak József Attila szavai: Levegőt! Tihanyt meglátni és megszeretni azonban egy pillanat műve! Rengeteg ember sétál, gyönyörködik a település nevezetességeiben. Én is ezt teszem, miközben leadom a regisztrációs lapomat. Visszafele már könnyűnek tűnik az út, előttem lebeg a cél, nevezetesen Paloznak. Közben megállok a Tagore sétányon, mely ezer színében pompázik. Ahogy Csopakra érkezem, a kerékpárúton egy vadkacsacsalád totyog át előttem. Az anyjuk hangos hápogással invitálja kicsinyeit a patakba. Majd végre feltűnik a templom, és vele együtt szeretett településem! A közel 47 kilométert 18 kilométeres átlagtempóban teljesítettem, miközben 1943 kalóriát égettem, legalábbis az okostelefonom szerint.

Másnap némi izomlázzal átkerekezem Balatonfüredre, a polgármesteri hivatal elé. Elég sokan összegyűltek, bízva abban, hogy megnyerik a két értékes kerékpárt. Bóka István polgármester osztja ki a jól megérdemelt jutalmakat, több kategóriában is. A város vezetője elismeréssel nyilatkozik a túráról, dicséri a szervezőket. Szerinte a kerékpáros turizmusnak van jövője, ezt bizonyítja az is, hogy több mint háromszázan teljesítették a Balaton-felvidéki túrát. Batyki Péter főszervező elmondja, hogy a kilencvenes távot a résztvevők húsz százaléka teljesítette, mindezt azért vezették be, hogy a profi kerékpározók is benevezzenek. Az eseménynek elsődleges célja a biciklizés népszerűsítése volt, hogy az emberek gyönyörködjenek a táj szépségeiben, felfedezzék mindazt az értéket, mely körülvesz bennünket.