Megszakadt sorozat

A gárda második, Eb-selejtezős fellépésére nem a bosnyák fővárosban, hanem hetven kilométerrel odébb, Zenicán került sor. Bozsik Péter szövetségi kapitánynak és segítőjének, Détári Lajosnak a legnagyobb feladata nem a taktikai elemek újbóli gyakoroltatása, hanem a lelki sebek gyógyítása volt a norvégok elleni, 4:1-es vereség után. A nem túl elegáns iparváros amúgy húszezres stadionjában huszonnégyezren zsúfolódtak össze, s a hazai hívek el sem tudtak képzelni más eredményt, mint magabiztos hazai diadalt. A vendéglátók nem véletlenül hozták ide a derbit, utoljára a nemzeti együttes 1982-ben szenvedett itt vereséget, azóta nem. Persze, akkor még Nagy-Jugoszlávia válogatottja harcolt Zenicán, Bosznia 1996-os önállósodása óta a bosnyákok hozzák ide előszeretettel válogatott fellépéseiket. Néha becsúszott egy-egy döntetlen, de alapvetően a győzelmek domináltak. Egy ponttal kiegyeznék - közölte a kezdés előtt Nemes Ferenc MLSZ-alelnök, s az első percekben valóban úgy tűnt, hogy itt a döntetlenért is nagyon meg kell küzdeni. A piros-fehér-zöldbe bújt magyar drukkerek egy csoportja görögtüzeket gyújtott saját szektorában, amit a rendezők nem vettek jó néven, majd vehemens honfitársaink közelharcba keveredtek a rendfenntartókkal, aminek a vége az lett, hogy két magyar focihívőt elvittek. Az európai elitklubokban is megfordult, jelenleg a horvát NK Rijekát erősítő Bolic szabadrúgásból veszélyeztetett az elején, a középre tartó labdát Király fogta. Aztán szép csendben a mieink vették át az irányítást, egyre többet állomásoztak a hazai kapunál. Az első játékrész derekán Huszti majdnem kettétörte a felső lécet, hatalmas lövésénél Fortuna megfogta a házigazdák kezét. A félidő zárása előtt viszont elengedte: Spahic rántotta le a büntetőterületen belül Husztit, a sértett pedig higgadtan gurított a jobb sarokba, 0:1. A szombati, Megyeri úti dráma ellenére a túrát vállaló - le a kalappal előttük - 200 magyar drukker hangja megjött a momentum nyomán, s a hangulat csak fokozódott, amikor Spahic addig dumált a ciprusi bírónak, míg be nem gyűjtötte második sárgáját, ami a pirosat vonta maga után. Amilyen jól zárult az első félidő, olyan jól indult a második: a végig kiválóan futballozó Tóth Balázs szögletét Gera mellel küldte a hálóba, majd Dárdai lépett ki középen, s nem is hibázott, 0:3. A nyitott kérdések ezzel el is dőltek, az emberhátrányban harcoló hazaiak mindössze kozmetikázni tudtak az eredményen, Misimovic szépített büntetőből, 1:3. A záró félóra is a magyaroké volt, igaz, gólt már nem szereztek. A legnagyobb ziccer Torghelle előtt adódott, a lefújás előtt, formás akció végén találta el a kapufát. Maradt a 3:1-es vendégsiker, amire a bosnyákok egyáltalán nem, s bizony a magyarok sem számítottak. A meccs is bizonyította a tétel igazsá-gát, miszerint minden sorozat megszakad egyszer. Ugyanis a selejtezők előtti utolsó barátságos találkozónkon Grazban vertük az osztrákokat, s a sógorok előzőleg soha nem kaptak ki ott, mint ahogy a szombati, skandinávok elleni horrort megelőzően a mieink sem szenvedtek vereséget a Szusza Ferenc Stadionban. Ezúttal a bornyákoknak kell elfelejteniük, hogy Zenicán verhetetlenek. Megcsináltuk, elnök úr! - közölte az öltözőbe elsőként érkező Dárdai Pál, s örömmel vette az MLSZ-elnök, Kisteleki István gratulációját. Aztán jöttek a többiek, a szövetségi kapitány, Bozsik Péter fogadta a vezérkar tagjainak kézszorítását, majd megölelte összes labdarúgóját. Aztán hírnök jött, s jelezte, a drukkerek visszavárják a fiúkat a gyepszőnyegre. Menjetek, gyerekek, élvezzétek a siker minden pillanatát! - bocsátotta útjára a kapitány társaságot, amelynek tagjai rövidnadrágban érkeztek vissza, ugyanis - engedéllyel - nemcsak a mezeket, hanem a melegítőfelsőket is kihajigálták a szurkolóknak. Megérdemlik, ha már ennyit utaztak értünk - szólt Détári Lajos. Közben Bozsik Péter a sajtószoba felé vette az irányt. Minden meccsnek vannak lélektani pillanatai, a norvégok ellen az összes szituációból rosszul jöttünk ki, ezúttal jól. Minden tisztelet a játéko-saimé, ugyanis bizonyították, igazi sportemberek. Megérdemelten nyertünk, technikailag jól képzett, erős ellenfelet vertünk. A hazai tollforgatók, bár nem örültek az eredménynek, nem kezelték drámaként a vereséget, ők továbbra is biztosra veszik a továbbjutást. Egyik kolléga azt kérdezte Bozsiktól, szerinte Barbarezék ezek után megnyerik a csoportküzdelmeket? A magyar szakvezető mosolyogva válaszolt. Én örülnék neki, de csak akkor, ha a második helyen mi következünk. A magyar tréner elköszönt, s a hazai dirigens, Blaz Sliskovic érkezett. Nem volt önfeledt, ám higgadtan értékelt. Nem játszottunk jól, a magyarok viszont hatalmasat javultak szombat óta. Láttam a magyar-norvég meccset, semmi sem utalt arra, hogy ellenünk ilyen jól futballoznak majd. Akkor nem használták ki a széleket, ezúttal viszont nagy hangsúlyt fektettek erre. A vereség nem öröm, de még semmi sem dőlt el a csoportban, nagyon messze a vége. Mondta, aztán gyorsan le is mondott a szövetségi kapitányságról... Mi meg abban bízhatunk, hogy talán egyszer otthon is kijön a lépés. Mondjuk a törökök elleni selejtezőn... A bosnyák szövetségikapitány a meccs utánazonnal lemondott