Gazdaság

2010.12.01. 18:48

A Mal történetéről - Ki, mikor és mennyiért?

Megyei körkép - Több év alatt több lépcsőben alakult ki a jelenlegi Magyar Alumínium Zrt., amiről a Magyar Nemzeti Vagyonkezelő által a napokban nyilvánosságra hozott privatizációs szerződések tanúskodnak. A megállapodások a törzstőkénél olcsóbb árral, ugyanakkor nagy kötelezettségvállalásról tanúskodnak.

Tremmer Tamás

A folyamatosan veszteséget termelő magyar alumíniumipar privatizálásával már az Antall-kormánynak is meggyűlt a baja. A folyamatokat segítendő, 1991-ben Hungalu Magyar Alumíniumipari Rt. néven szervezték részvénytársasággá a Magyar Alumíniumipari Trösztöt, amely 1993-ra minden állami segítség (járuléktartozás elengedése, tőkeemelés, hitelátvállalás) ellenére hatalmas, majdnem 10 milliárdos adósságot halmozott fel. Ettől a tehertől az állam szabadulni akart, az egyetlen jó megoldásnak a privatizáció kínálkozott.

Az állami tulajdonú Hungalu egységei más-más befektetők birtokába kerültek. Új tulajdonosként több társaság is megjelent, ami a nyilvánosságra hozott privatizációs szerződésekből derült ki.

A Hungalu Magyar Alumíniumipari Rt. 1995. október 6-án nyílt pályázatot hirdetett az egymilliárd forintos törzstőkéjű Inotai Alumínium Kft. 90 százaléknyi üzletrészének megvásárlására. A fennmaradó tíz százalékot a dolgozóknak kínálták fel. A 90 százalék üzletrészért a Magyar Alumínium Kft. 360 millió forintot fizetett. A vevő vállalta, hogy az inotai céget legalább tíz évig működteti. Kötelezettségként előírták számára a környezeti károk és terhelések felszámolását, függetlenül attól, hogy azok mikor keletkeztek. Ezek becsült összege 1995-ös áron 812 millió forint. A Malnak a hatóságokkal egyeztetett környezetvédelmi kárfelmérési és rendezési tervet kellett készíttetnie, az ebben foglalt menetrendet folyamatosan ellenőrizték. A vevő környezetvédelmi kohórekonstrukciós beruházást is vállalt, aminek az összege akkori árszinten 1,3 milliárd forint, emellett versenyképességi beruházásokra 3,46 milliárd forintot írtak elő számukra. Elmaradt teljesítés esetére szankciókat építettek be. A munkavállalókkal kapcsolatban a teljes állomány minimum kétéves megtartását kellett vállalniuk, öt éven belül pedig olyan exportnövelő beruházást vártak el, ami száz új ember felvételét eredményezi. Vállalniuk kellett a több mint ezer alkalmazott képzését is. A privatizációs szerződést 1995. december 21-én írták alá.

A Hungalu Magyar Alumíniumipari Rt. 1996. május 17-én zártkörű, egyfordulós pályázatot hirdetett a Bakonyi Bauxitbánya Kft. törzstőkéjének 72 százalékát kitevő üzletrész megvásárlására. (A kft. törzstőkéje 1,55 milliárd forint volt.) A pályázatra a tapolcai Fak-Top Kft., a Magyar Alumínium Kft., a Magyaróvári Műkorund és Timföld (MMT) Rt., valamint a székesfehérvári Metalservise Rt. kaptak meghívást, azzal, hogy fejenként 18-18 százalék üzletrészt szerezhetnek. Az üzletrészekért a vevők 18-18 millió forintot fizettek. (A fennmaradó üzletrészt a kollektívának kínálták fel.) A vevőknek a Bakonyi Bauxitbánya Kft.-nek a Hungaluval szemben fennálló 23,5 millió forintos tartozását is ki kellett egyenlíteniük.

A vevők kötelezettséget vállaltak arra, hogy a társaságot legalább tíz évig működtetik, az adózott nyereséget öt éven keresztül vissza kellett forgatniuk a társaságba. Az állam 1997-2000 között 1996-as áron számolva 1,85 milliárd forintos beruházást - köztük környezetvédelmit - írt elő. Vállalniuk kellett azt is, hogy tíz év alatt felszámolják a környezeti károkat, s a bánya a környezetvédelmi követelményeknek megfelelően működik. A környezeti kármentesítésről évente be kellett számolniuk. A privatizációs szerződés 1996. augusztus 16-i keltezésű.

A Hungalu Magyar Alumíniumipari Rt. 1996. március 26-án nyílt, egyfordulós pályázatot hirdetett a Köbal Kőbányai Könnyűfémmű Kft. törzstőkéje 90 százalékának megvásárlására. (A társaság teljes törzstőkéje 897,6 millió forint volt.) A pályázaton a Magyar Alumínium Kft.-t hirdették ki győztesnek, amely az üzletrészért 450 millió forintot fizetett. A vevő kötelezettséget vállalt a tíz éven keresztüli folyamatos működtetésre, 2006. december 31-ig legalább 1,8 milliárdos beruházásra (1996. évi árszinten). A munkavállalói létszámot legalább öt éven keresztül fenn kellett tartaniuk. Munkakörülmények javítására három év alatt 80 millió forint volt az előírás. Természetesen a vállalások elmaradását pénzügyi szankciókkal sújtották. A szerződést 1996. augusztus 16-án írták alá a felek.

A Hungalu Magyar Alumíniumipari Rt. 1995. október 6-án nyilvános pályázatot hirdetett az egymilliárd forintos törzstőkéjű Ajkai Alumínium Kft. 90 százaléknyi üzletrészének megvásárlására. A fennmaradó tíz százalékot a dolgozóknak kínálták fel. A 90 százalék üzletrészért a korábban már Mal-birtokba került Inotai Alumínium Kft. eredményesen jelentkezett. A nyertes pályázó az 1,76 milliárd forint értékű törzstőke 90 százalékáért tízmillió forintos vételárat fizetett.

A vevő vállalta, hogy az ajkai céget legalább tíz évig működteti. Kötelezettséget vállaltak arra, hogy a már feltárt, illetve feltárandó környezeti károkat saját költségükön felszámolják. Ezek akkori becsült költsége hárommilliárd forint volt. Az elvégzett munkákról évente be kellett számolniuk. Továbbá beruházásokra - környezetvédelmire is - újabb négymilliárdot írtak elő számukra, ezt öt éven belül kellett teljesíteniük. A munkavállalókkal kapcsolatban a kollektív szerződésnek két évig érvényben kellett maradnia, öt éven keresztül legalább 900 embernek kellett munkát adniuk. Munkakörülmények javítására húszmillió forintot írtak elő. A privatizációs megállapodás 1997. július 11-én köttetett.

A Mal-"birodalom" 1997 őszén vált teljessé, ugyanis a Hungalu Magyar Alumíniumipari Rt. 1997. szeptember 1-jén írt ki nyílt pályázatot a Hungalu 1,3 milliárd forintos törzstőkéjének 95 százalékát kitevő üzletrészének megvásárlására, a maradék öt százalékot a dolgozóknak kínálták fel. A Magyar Alumínium Rt., valamint a Magyaróvári Műkorund és Timföld (MMT) Rt. konzorcium formájában pályáztak és nyertek. Az eladásra felkínált üzletrész 57 százalékát a Mal, 37 százalékát pedig az MMT vásárolta meg. A vevők 202 millió forintot fizettek, az áron 60-40 százalékban osztoztak.

A vevők kötelezettséget vállaltak, hogy a társaság működőképességének fenntartása érdekében, alumíniumipar termékkörben, öt éven keresztül legalább évi ötmilliárd forintos kereskedelmi forgalmat bonyolítanak. Amennyiben azt nem teszik, az elmaradás húsz százalékát kötelesek az államnak megfizetni. Emellett ugyancsak öt évre, évi 25 milliárdos, az alumíniumiparhoz kapcsolódó forgalmat is vállaltak. A társaság kötelezettsége volt a már feltárt és a még feltárandó környezeti károk felszámolása a környezeti hatósággal egyeztetett módon és ütemben. A vevőknek minden év március 31-ig be kellett számolniuk az elvégzett munkáról.

Az ÁPV Rt. munkaerőmegtartási kötelezettséget, s nyereséges gazdálkodás esetén garantált fizetésemelést - hivatalos infláció plusz egy százalék - is előírt. Munkakörülmények javítására öt esztendő alatt legalább húszmillió, továbbképzésre pedig - szintén öt évre - 15 millió forintot kellett áldozni a konzorciumnak. A megállapodás természetesen szankciókat is tartalmazott, arra az esetre, ha a vevők az egyes előírásokat nem teljesítenék. A szerződést 1997. november 17-én írták alá.

Az egyes társaságokban a dolgozóknak felajánlott tulajdonrészeket, miután nem volt rá igény, ugyancsak a privatizálók vásárolták meg. A tulajdonosok egymás közti adás-vétele nyomán, illetve üzletrészcseréket követően a Magyar Alumínium Zrt. mára teljesen letisztult tulajdonosi körrel rendelkezik.

Három magánszemély a tulajdonosa

A cég részvényeit immár évek óta három magánszemély jegyzi: dr. Tolnay Lajos, dr. Bakonyi Zoltán és Petrusz Béla. A tulajdoni arányuk 40-30-30 százalék. A cégcsoport az elmúlt bő egy évtized alatt sok változást élt meg, a társaságot többször átstrukturálták, a hatékonyabb működés érdekében az egyes vállalatokat összevonták (Inota, Ajka, majd a bauxitbánya), másoktól megváltak (mint például Köbal, később pedig Inota).

A cégcsoport egyre inkább a timföld vertikumra koncentrált, aminek Ajka a fellegvára. Ennek megerősítése érdekében bányászati jogot szereztek déli szomszédainknál. A reményeket azonban a vörösiszap - a szó szoros értelmében - elmosta.

Dossziénk az iszapkatasztrófáról

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!