Féloldalasan rögzítve a svájci frank

- Az árfolyam rögzítése mindenekelőtt az jelenti, hogy a svájci jegybank végtelen mennyiségben hajlandó interveniálni az árfolyam erősödésének megakadályozása érdekében. A közleményben ugyanis az szerepel, hogy amennyiben a gazdasági környezet nem javul, további frankgyengítő eszközök alkalmazására is sor kerülhet, a bank tulajdonképpen még az 1,20-as árfolyamot is erősnek tartja - hangsúlyozta elemzőnk. 

A beavatkozás indoka kétségkívül az, hogy a svájci gazdaság nagymértékben export- és turizmusfüggő. Ezek az ágazatok pedig jelentősen ki vannak téve az árfolyam-ingadozás direkt hatásának. Az erősödő frank csökkentette a vállalatok frankban kifejezett árbevételét, mérsékelte az eladott mennyiségeket, tehát rontotta e szektorok működési feltételeit.

- Az importtermékek árcsökkenésének következtében mérséklődött az infláció, Samu János szerint az intervencióhoz valószínűleg a kedden megjelent inflációs adat adta meg a végső lökést. Svájcban ugyanis éves szinten csak 0,2 százalékkal emelkedtek az árak, de volt olyan mutató is, amely 0,3 százalékos csökkenést, azaz deflációt mutatott. Ez pedig az egyre romló világgazdasági növekedési kilátások fényében lépésre kényszerítette a bankot. Technikailag egyébként a svájci jegybank korlátlanul képes a frank erősödésének ellenállni: mivel a bank teremti a frankot, így a bankközi piacon a frankkereslet korlátlan kielégítésére képes. Ennek csak a potenciális költségek állíthatnak korlátot - magyarázta. 
 

Mik lehetnek az intervenció költségei? Fiskális költség akkor keletkezik, ha az intervenció során megteremtett frank magas kamatozású betétben csapódik le a jegybankban, hiszen akkor a piacon megvásárolt euróért kapott alacsony kamat és a fizetett magas kamat különbsége egyenesen rontja a jegybank eredményét, amely költségvetési hiányban csapódik le. Ez volt a magyar helyzet, amikor a csúszó leértékelés időszakában a folyamatos felértékelődési nyomás mellett a jegybank folyamatos intervenciója növelte a devizatartalékokat és növelte a jegybanki betétek állományát. A svájci helyzet azonban merően más: itt a kamat rendkívül alacsony, tehát elvileg nemhogy negatív, inkább pozitív kamatkülönbözettel szembesülhet a jegybank.

- További kockázat lehet, ha a jegybank abbahagyja az intervenciót, és az árfolyam folytatja a korábbi erősödését: ekkor az intervenció során szerzett, euróban tartott devizatartalékai frankban számolva csökkennek, a veszteség pedig szintén az állam veszteségévé válik, tehát költségvetési vonzata van. Ez történt korábban, amikor 1,50-es szinten történő beavatkozását a jegybank 2009 végén abbahagyta, majd több tízmilliárd frankos veszteséget szenvedett el. A helyzet azonban nagyban különbözik az akkoritól: ma 20 százalékkal erősebb a frank, illetve valószínű, hogy a legutóbbi hetek árfolyamát jelentős részben a frank további erősödésére spekuláló, kockázatot kerülő tőkeáramlás hajtotta. Ebben a helyzetben jóval kisebb tőkeáramlást kell a jegybanknak semlegesítenie, tehát a fiskális költségek is kisebbek lehetnek. A tartós intervenciónak a felpörgő infláció költségei állíthatnának gátat, a mostani helyzetben viszont minden jel arra mutat, hogy a svájci jegybank pont ezt szeretné.

Szakértőnk úgy látja, hogy a jegybanki intervenciónak erősek az alapjai, várható, hogy tartósan képes és hajlandó lesz ellenállni az erősödési nyomásnak. Ez a magyar gazdaság szempontjából nagyon pozitív hír: jelentősen csökkenti a hitelezési kockázatokat, javítja a gazdaság növekedési kilátásait.
 
A defláció általában rosszabb jelenség, mint az infláció, hiszen az árak csökkenése a lakosságot a fogyasztás elhalasztására ösztönzi, az adósok terhei reálértéken emelkednek, tehát a gazdasági visszaesés esélye jelentősen nő.