Eljött az állami tervező intézetek kora?

Az elmúlt év végén jelent meg az 1731-es kormányhatározat, amelynek egyik passzusa kiverte a biztosítékot. a mérnöktársadalomban. Ez úgy szól, hogy „az európai uniós forrásból megvalósuló projekteket a projektötlet megszületésétől a projekt megvalósulásáig, különösen a pályázati dokumentáció összeállítását, valamint a projektek végrehajtásának támogatását felkészült szakértői bázison alapuló állami kapacitások megteremtésével kell biztosítani”. „A közszféra kedvezményezettek esetében állami, belső kapacitás kiépítése szükséges a projektmenedzsment feladatok ellátására. A nagy infrastrukturális projektek, valamint az állami tulajdonhoz kapcsolódó ingatlan beruházások esetében, a tervdokumentáció összeállítása állami szolgáltatásként, állami kapacitással történik meg.”

Mit jelent ez a lépés a versenyszféra tervezői számára? – kérdeztük Zalavári Istvántól, a Veszprém Megyei Mérnöki Kamara elnökétől. Szerinte a kormányhatározat okait elemezve vissza kell tekinteni az elmúlt hat év európai uniós forrásainak felhasználását kísérő problémákra. Azt mindenki tudja, hogy ez nem volt egy sikertörténet. Az elhúzódó, több kézen átmenő, előzetesen át nem gondolt előkészítési és egyeztetési műveletek miatt a projektek megvalósítása a tervezettnél jóval hosszabb időt igényelt. A projektek megvalósítását gyakran kísérték közigazgatási-, eljárási szabálytalanságok, amelyek időben végrehajtott, szakszerű előkészítéssel és kockázatkezeléssel többnyire megelőzhetők lettek volna. A megoldásra a Magyar Mérnöki Kamara javaslatokat tett, de azokra egyelőre nem volt nyitott a kormány.

Az állami tervező vállalatok megszűnését a gazdasági rendszerváltás időszakában a piac elvesztése okozta.Az állami beruházások megszűntével nem maradt állami feladat, és nem tudták tartani a versenyt a megjelenő új piaci szereplőkkel. A hirtelen támadt űrt fokozatosan, 5-10 év után tudták betölteni a létrejövő kisebb tervező, mérnöki vállalkozások, amelyek a piaci viszonyokhoz alkalmazkodva költségmegtakarítást, rugalmasságot, versenyszellemet teremtettek, mondta. A mostani rendelet nyomán azok a mérnökirodák, amelyek eddig állami, vagy önkormányzati megrendelésekből éltek, bajba kerülhetnek, elveszíthetik piacukat.

Jelezte, hogy az állami tervező vállalatok újbóli létrehozása komoly, akár milliárdos nagyságrendű beruházást igényel. Az irodák részére infrastruktúrát kell kialakítani, munkatársakat kell keresni. A folyamat nemcsak pénz, de időigényes is. A szükséges szoftverek, szabványok, szakkönyvtár beszerzése, az alkalmazottak betanítása, a csapatmunka kialakítása rengeteg időt igényel. Az induló állami cég hatékonysága éppen ezért megkérdőjelezhető. De az is félő, pályakezdő fiatalokat alkalmaznak, vagy olyanokat vesznek fel, akik a versenyszférában nem tudtak megélni, így egy ilyen cég a valós piacon versenyhátrányban lenne, vagyis a rendelet piactorzító hatású. Súlyosan versenyellenes a kormányhatározat azért is, mert azoknak, akik az államosított intézményeken kívül rekednek, esélyük sem lesz arra, hogy a szakmai fejődéshez szükséges, jelentősebb tervezési munkákban részt vegyenek.

Hiába fejlődik ma az építőipar, ez a növekedés csak a válság mélypontjához képest jelentős, és még így sem közelíti meg a válság előtti 2007-es szintet. Aki ismeri az építőipar helyzetét, pontosan tudja, olyannyira alacsony a megrendelések száma, hogy a kisebb magán megbízásokból (például családi ház tervezéséből) a piacon nem lehet megélni, ezen kívül pedig csupán az uniósforrásból megvalósuló beruházások maradnak.

Az országos kamara számításai szerint 15 ezer tervezői- szakértő mérnök dolgozik hazánkban, ezzel közülük 6-7 ezertől veszik el azonnal a munkát. A Veszprém megyei kamarának 550. tagja van, itt is körülbelül a tervező mérnökök harmadát, 150-200kollégát érinti majd egzisztenciálisan az államosítás.