A gazdasági igényekhez kötődő képzés

Mesteravató ünnepséget szervezett a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara, amelynek egyik vendége Palotás József, a Nemzeti Szakképzési és Felnőttképzési Hivatal szakmai főigazgató-helyettese volt. Az esemény kapcsán beszélgettünk a szakképzés hazai helyzetéről.

– A Klebelsberg Intézményfenntartó Központtól (KLIK) a Nemzetgazdasági Minisztérium (NGM) fenntartásába kerültek nyáron a szakképző iskolák. Mennyiben lesz jobb ezzel a szakképzés helyzete? – kérdeztük Palotás Józseftől.

– Az NGM által átvett 365 szakképző iskola 44 szakképzési centrumba integrálódott. A fő cél a szakképzési feladatellátás hatékonyságának növelése. A szakképzési centrumok szakmai és gazdálkodási szempontból átlátható méretű szervezetek, amelyek képesek a helyi igényekre rugalmasan reagálni, és azok figyelembevételével tudják a feladatellátást szervezni. Ennek megfelelően más gazdálkodási formában működnek tovább ezek az iskolák a többi intézményhez képest, és más gazdálkodási hatáskörökkel rendelkeznek. Az NGM-es fenntartás a gazdasághoz szoros és közeli kapcsolat miatt is fontos – hangsúlyozta a főigazgató-helyettes.

– A mindennapi munkát az határozza meg, hogy a gazdasági igényekhez szorosan kötődjön az iskolai képzés, egyaránt nőjön a vállalati gyakorlati képzésben részt vevő tanulók és a gyakorlati képzőhelyek száma. Célunk, hogy a gazdaság igényeihez mind tartalmában, mind a gyakorlati tapasztalatok tekintetében közelebb kerüljön a középfokú szakmai oktatás.

– Amikor kettő éve a KLIK-hez kerültek a szakiskolák, hasonló célokat fogalmaztak meg

– Más helyzet volt akkor. Már egy évtizeddel ezelőtt megfogalmazták a térségi integrált szakképző központokat mint célkitűzést, de heterogén volt a fenntartói struktúra. A KLIK-es egységes fenntartói felület biztosította a lehetőséget ahhoz, hogy létrejöhessenek a szakképzési centrumok. Az állami fenntartásba vétel 2013-ban megtörtént, most pedig az egységes fenntartói felületen létre tudtuk hozni a megfelelő specialitásokat biztosító, szükséges állami szakképzési centrumok hálózatát.

– A megyében két szakképzési centrumot alakítottak ki, pápai, illetve veszprémi központtal. A Sümeg, Tapolca, Ajka térségben viszont nincsenek állami fenntartású szakiskolák. Ez nem okozhat feszültséget?

– Természetesen az a törekvés, hogy az állami fenntartású NGM-es szakképzési centrumok területileg és szakmastruktúrában, földrajzi, de különösen gazdasági szempontból lefedjék az országot. Ha a korábbi döntés értelmében nem állami intézmények látnak el ilyen feladatot, és nem megfelelő a lefedettség, akkor a centrumoknak ezt a hiánypótló funkciót be kell tölteniük.

– Elképzelhetőnek tartja, hogy a kimaradt intézmények egyszer NGM-es fenntartásba kerüljenek?

– Nyilván ez a nem állami fenntartó döntésétől függ. Igen, már vannak példák átvételre, itt, Veszprém megyében is. A zánkai Egry József Szakképző Iskola fenntartója úgy döntött, hogy állami kezelésbe adja az intézményt, így az a Pápai Szakképzési Centrum része lett.

– Azt halljuk, hogy főleg az ország nyugati felében már most szakemberhiány van. Viszont egyre kevesebb a nyolcadikból kibocsátott gyerek. Mi lesz így a munkáltatókkal?

– Az a cél, hogy az adott korosztály iskolaválasztásában egészséges szerkezet alakuljon ki. Nyilván fontos, hogy a munkaerőpiac által igényelt felsőoktatási szakokon legyen elég utánpótlás, de legalább ugyanilyen fontos, hogy a szakképző intézményekben is legyen megfelelő számú diák. Arra törekszünk, hogy a belső arányok egészségesek legyenek. Az elmúlt időszakban nagyon sokat tettünk a pályaválasztás, pályaorientáció területén. A 365 tagiskolában létrehozunk egy pályaorientációs hálózatot. A szülőkkel, a pályaválasztás előtt álló tanulókkal megpróbáljuk mindinkább megismertetni a szakmákat, az intézményeket. A kamarák a vállalati gyakorlati képzés bemutatásával saját feladatkörükben ugyanezt teszik. A közoktatástól elválik a szakképzés, így inkább a munkaerő-piaci igények szerint képezhetők majd a szakmunkások. A duális képzésben pedig a szakmára a munkahelyeken tanítják meg a fiatalokat a munkaadók. Én abban bízom, hogy az egészséges beiskolázási arányok, a szakképzés területén hozott komoly változtatások, a gazdaság igényeihez igazodó, a gyakorlati képzést előtérbe helyező oktatás a további fejlődést szolgálják a jövőben.

– A felnőttképzés a hazai képzés neuralgikus pontja. Nem tartja nevetségesnek, hogy egyes szakmákban pár hónapos gyorstalpaló után bizonyítványt lehetett szerezni?

– Az tényleg tarthatatlan volt, hogy pár hónap alatt olyan szakképesítést lehetett szerezni, ami iskolai rendszerben évekig tartott. E helyzet rendezése érdekében a jogalkotó már bevezette az OKJ-ben a minimális óraszámot és a kamarai szakértői rendszert. Ma már a nem OKJ-s szakképesítések esetében a felnőttképzési programot csak úgy lehet engedélyeztetni, hogy azt előtte tartalmilag vizsgálta és aláírásával ellátta az adott szakma egy kamarai programszakértője. A szakképzés új rendszere lehetővé teszi azt is, hogy a szakmunkás végzettséget szerzők felsőfokú képzésben folytassák tanulmányaikat. Eddig a szakmunkások nehezen tehettek érettségit, a jövőben ez könnyebbé válik és így megnyílhat az út számukra is a felsőoktatási intézmények felé. A szakképzés fejlesztését segíti az is, hogy már a második szakmát is ingyen lehet elsajátítani.