2014.04.29. 18:17
A munkásosztály mennybe megy
Május 1. talán a leglátványosabban kiüresedett ünnepünk. Ki emlékszik már a chicagói munkásokra, akik 1886-ban készek voltak meghalni a jobb munkakörülményekért és a napi nyolc órás munkaidőért?
A hazai május elsejei kirakat-felvonulások emléke is halványulóban, ami az ünnepből megmaradt, az a bográcsos kirándulás, foci. Ezen nincs mit csodálkozni, hiszen a munkásosztály eltűnt. Munkavállalók vannak, akiket dolgozóknak vagy foglalkoztatottaknak szokás hívni. A privatizációval megszűntek a nagy állami vállalatok, amelyekben munkások tömege dolgozott. Az új burzsoázia, az új tőkések kisebb vállalkozásaiban már más a dolgozók helyzete. Nem állítom, hogy visszakerültek oda, ahonnan a chicagóiak indultak, de azért például a nyolc óra munka, nyolc óra pihenés kérdése újra aktuálisnak tűnik.
A legújabb hazai felmérés szerint a győri Audinál dolgozna a legtöbb magyar. A munkahely kiválasztásakor elsődleges szempontként a bér és a juttatások szerepelnek, megelőzve a foglalkoztatás biztonságát. Az Audit további nagy márkanevek követik a ranglistán, köztük 8. helyen a Continental Automotive, a válaszadók 47 százaléka szeretne az utóbbi cég dolgozója lenni. Az autóipar tehát ilyen szempontból is jól teljesít, elfogadható munkakörülményeket és béreket kínál a világban elfogadott standardok szerint.
A munkásosztály a mennybe megy, énekli egy horvát rockegyüttes, de a pokolban él, fűzte hozzá valaki poénból. Mindenesetre a mai munkavállalónak nagyon oda kell figyelnie, nehogy a még nagyobb profit útjába álljon, mert azt a munkáltatók nem szeretik, és könnyen lecserélik őket számítógépekre, robotokra, azok nem szólnak vissza, nem betegszenek meg. Egyébként is ez a 21. századi perspektíva a termelésben. A szolgáltatás és a kreatív ipar lesz a menedék.