A pénzpumpa meg a többiek

A folyamat - ahogy a bankrendszer a központi bank által kibocsátott pénzből többször annyi pénzt varázsol a gazdaság számára - valóban varázslatos. De nem valami nagy titok. Beugró kérdés. Mégis most a gazdaság (és a lakosság) jó része bukásra áll, mert nem ismeri. Fussuk át együtt!
 
A bankrendszer a pénzt a hitelezésen keresztül teremti, és a hitelek visszaszedésével semmisíti meg. Ha a bankok növelik a hitelezési tevékenységüket, egyre több pénz keletkezik és forog a gazdaságban, ha csökkentik, a pénz eltűnik, és a gazdaság "lehűl". Nézzük meg egy gyakorlati példán:
 
Minta Állam jegybankja 1 000 000 pénzt (P) bocsátott ki összesen. Ez forog a gazdaságban. A gazdaság szereplői elfogadják, hiszen pénz. Létrejönnek a kereskedelmi bankok. Egyik Bankba be is tesz A ember 10 P-t. A-nak 10 P lesz a bankszámláján, ennek terhére utalhat vagy kártyával fizethet. A gazdaság szereplői elfogadják, hiszen pénz.
 
Egyik Bank pedig nem ül a betéten, hanem hitelt ad B-nek házvásárlásra, mondjuk 5 P-t, amit B számlájára folyósít is. B elutalja az 5 P-t C-nek a házért. Közben A számláján továbbra is ott a 10 P, de már C-nek is van 5 P-je Másik Bankban vezetett számláján, amiből utalhat, kártyával vásárolhat. A gazdaság szereplői elfogadják, hiszen pénz.  Vagyis a gazdaságban már 1 000 005 P forog. Másik Bank ugyanígy tovább hitelezhet ebből mondjuk 2 P-t D-nek autóvásárlásra. C számláján ott a pénz, de D is fizetett már az autókereskedőnek, aki az autót olyan pénzért adta tovább, ami korában nem is létezett. A gazdaságban tehát már 1 000 007 P forog.
 
Ez a lánc aztán akármeddig folytatódhat. A gazdaság többi szereplői is aktívak persze. Ha A-B-C-D vonalon 10 P-ből 17 P lett, akkor hasonlóan, más szereplőkön és bankokon át az egész gazdaságban levő pénz a pénzpumpa beindulásával 1 000 000 P-ről 1 700 000 P-re emelkedhetett! Pedig nem nyomtak a nyomdában. A gazdaság "beindul", "az embereknek van pénzük", felfut a fogyasztás, a szereplők örülnek.

 
Persze a betétesek a bankból mindig vesznek ki valamennyit, ezért a bankok nem hiteleznek tovább mindent, tartalékot tartanak. A tartalék arányát (a tartalékrátát) a központi bank elő is írja. Matematikailag kiszámítható a bankrendszer pénzteremtési képességének maximuma: jegybankpénz x (1/tartalékráta). Vagyis ha Minta Államban a tartalékráta 25 százalék (a betétek maximum 75 százalékát lehet kihitelezni), akkor, mivel 10,25=4, Minta Állam gazdaságában a pénz mennyiségét elméletben 4 000 000 P-ig lehet felpumpálni. Ha a bankok is akarják.
 
Eddig a példa. Ugye, varázslatos?
 
Magyarországon a tartalékráta folyamatosan csökkent 1995-től (ekkor 17 százalék volt) 2010-ig (2 százalék). Jelenleg 2-5 százalék közötti, a bankok választása szerint. Vagyis az MNB által kibocsátott összes pénzt a magyar bankrendszer elméletben az 50-szeresére pumpálhatja fel. Ha akarja.
 
A teremtés visszája a megsemmisítés. Ha a bankok "hitelezési kedve" csökken, meglevő adósaik törlesztéseit sem helyezik ki újra. A pénzpumpa ekkor "szivattyú üzemmódban" működik. Amit a bankok hitelezéssel teremtettek, a törlesztéssel megsemmisül. Mivel nem áll új hitel a helyére, a forgalomban levő pénz mennyisége csökken. A gazdaság "lassul", "az embereknek nincs pénzük", csökken a fogyasztás, a szereplők panaszkodnak.
 
Aki ezt megérti, nemcsak felelhet a pénzügytan kettesért, de tisztábban átlátja a valóságot a gazdaságról. És megérti, miért írta Széchenyi a Hitelt a gazdaság fellendítésében bízva.  A bankok jövedelmének jó része a hitelezésből származik. De akkor miért ne hiteleznének? A rossz hitelek miatt.  A felfutó időszak csúcsán lazul a banki fegyelem, nem vizsgálják olyan alaposan az adós visszafizető képességét, a bankok versenyeznek a hitelfelvevőkért. Lazul a fogyasztói fegyelem is. Mindent vackot megvesznek hitelre, átgondolatlanul, mert akkora a csábítás, olyan könnyű hitelhez jutni. Olyanok is hitelt vesznek fel, akiknek nem kellene. Amikor aztán tömegesen nem megy a törlesztés, a bankok beijednek és szigorítanak. Annak sem adnak hitelt, akinek a "nagy lazítás" előtt adtak volna. A mohóság és a félelem mozgatja ezt a piacot is, mint mindet. És meghatározza azt is, mennyi pénz van a gazdaságban.
 
(Következő cikkünkben a devizahitelekről lesz szó és arról, miért vagyunk az 1,25 millió spekuláns országa.)

A szerző közgazdász. 1997-ben végzett a Budapesti Közgazdaságtudományi Egyetem gazdálkodási szakán (ma Corvinus), 1998-ban tőzsdei szakvizsgát tett, 2003-ig az MKB Banknál projektfinanszírozással foglalkozott, majd 2007-ig a Kinizsi Takaréknál hitelezési igazgató volt.  Jelenleg könyvkiadással, üzletviteli tanácsadással, üzleti tervek készítésével foglalkozik.