A tyúkok nem ismerik az ünnepet

 - Elegünk lett a munkanélküliségből, meg az idénymunkákból, próbáltunk saját munkahelyet teremteni. A gyerekek akkor még tanultak, ma már dolgoznak ők is. A városhoz közeli Paptelepen négyszáz tojótyúkkal indtottuk el a vállalkozást, a cél az volt, hogy friss, finom tojást árusíthassunk. Amit csak tudtunk, mindig visszafordítottunk fejlesztésre, az állomány növelésére. Szükség is volt ez utóbbira, mert például ünnepek előtt elég nehéz volt kielégíteni a keresletet - emlékezik vissza Judit.

Egy éve azonban el kellett jönniük Paptelepről, és csak egy jóval nagyobb egykori téesz épületben, Tüskésmajorban kaptak helyet. Kézenfekvő volt a jelentős bővítés, már csak azért is, mert itt már magasabb a bérleti díj. Pillanatnyilag kétezer tojótyúkot gondoz a család Judit édesapjával kiegészülve. Hiszen ekkora állomány mellett sok segítség kell Istvánnak, aki napi tíz-tizenkét órát dolgozik így is. Maga tölti fel korán reggel az etetőket, nincs gépesítés sehol. Aztán az etetőanyag előkészítésével, összeállításával tölti a nap nagy részét, de a munka minden fázisában ott van. Judit, vagy a nagyapa kitakarítja a tojófészkeket, összeszedik a tojásokat, azokat osztályozni is kell.

Napközben kiszolgálnak, délután kiszállítanak. A nagyapa a karbantartásért is felel, és mivel gyakran elromlik valami, van dolga bőven. Minden nap besegít, és az időközben felnőtt gyerekek is igyekeznek minél több terhet levenni szüleik válláról. Gergő besegít a gondozásba, tojást osztályoz, kiszolgál, mikor mit kell. Eszter pedig az egész családnak megfőzi az ebédet, otthon tartja a frontot.


Este hat előtt nem lehet bezárni az állatokat, és ez persze nem azt jelenti, hogy akkor már haza is mehetnek Szántóék. Az állatok nem ismernek ünnepnapot sem, azoknak nem lehet mondani, hogy beteg a gazda. Judit mégis örömmel vallja, hogy az általuk kínált tojás kapós. Akik megkóstolták, megszerették és nem restek autóba ülni, hogy a városhoz közeli telepre kimenjenek csak ezért. Igaz, Szántóék keresik is a kedvüket az udvarias kiszolgálással, kedvezményekkel és ami a legfontosabb, a frissességgel. Közben árulnak a káptalantóti piacon, sőt, ha kell, kiszállítást is vállalnak.
 
- István maga darálja a kukoricát és összeállítja a tyúkok takarmányát. Búzát, lucernát, napraforgót, takarmányszemet kapnak darálva, megfelelő arányban keverve. Nem csak olcsóbb így, hanem megbízható is. Folyamatosan ellenőrzi az állatok egészségét az állatorvos, mi nem kockáztatunk, minden szabályt betartunk a siker érdekében - mondja Judit.

Hozzáteszi, hogy a sok munka és küzdelem ellenére is szívesen, lelkesen végzik a munkát, és meggyőződése, hogy ezt érzik is az emberek. Tapasztalják, hogy a vásárlók keresik a megbízható helyről származó, jó minőségű tojást. Értékelik a vevők, hogy a környezetükben állították elő a tojást olyan emberek, akiket személyesen ismernek. Ez erős motiváció a családnak is.

No és a nyereség sem elhanyagolható, anélkül nem működne az egész. Tény azonban, hogy a kockázat is nagy. Azonban a család tagjai mindannyian örülnek, hogy István és egyben valamennyiük gondja is megoldódott, mert bele mertek vágni.