Ácsból, asztalosból, kőművesből, szakácsból sincs elég a megyében

Megyénkben olyan, korábban népszerű szakmák is felkerültek a hiányszakmák húszas listájára, mint az ács, asztalos, kőműves, villanyszerelő vagy szakács.

– A lista összeállításánál mindig azt nézik, hogy milyen munkaerőre van a legnagyobb szükség a megyében. Veszprém megye gazdasága növekszik, ezért folyamatos szakemberhiány tapasztalható, s mára elmondható, hogy minden szakma hiányszakma, ezért a kormány általános szakképzési ösztöndíj bevezetését tervezi. Például hiába az egyik legnagyobb beiskolázási számú szakmacsoport a vendéglátás megyénkben: a szakács-, a pincér-, a vendéglátósképzés, mégis azt halljuk lépten-nyomon, hogy nincs elég szakember.

Ugyanez mondható el egy jó hegesztőről vagy a kő­művesekről. Utóbbi szakma beiskolázása annyira leredukálódott Veszprém megyében, hogy már a nagy múltú szakképző iskolák sem tudják elindítani a képzést, mert nincs elég jelentkező – fogalmaz Rábai Veronika, a Veszprém Megyei Kereskedelmi és Iparkamara szakképzési tanácsadója.

Ebben a helyzetben a kamara arra törekszik, hogy minél több csatornán eljutva a tanulókhoz népszerűsítse a szakmatanulást, és megismertesse a gyerekekkel a kétkezi munka szépségét. A megyében több helyen megjelennek szakmabemutató napokkal, amelyek fő célközönsége az általános iskolák hatodik-hetedik osztályos tanulói, illetve a gimnáziumok azon végzős diákjai, akik nem a felsőoktatás irányába mennek tovább, hanem valamilyen szakma elsajátításában látnak jövőképet. Bemutatókkal, különböző pályaválasztási rendezvényekkel, szakmaismereti vetélkedőkkel, kézműves-foglalkozásokkal próbálják a szakemberek népszerűsíteni a szakmák tanulását.

A tapasztalat az, hogy a programok sikeresek, van érdeklődés a diákok és a szüleik részéről is az ilyen jellegű rendezvények iránt. A pályaválasztás terén nagyon fontos a szülők és a pedagógusok szerepe is, hogy milyen irányba terelik és milyen tanácsokkal látják el a gyerekeket. Rábai Veronika elmondta még, hogy a húsz hiányszakma elsajátításához az állam ösztöndíjat biztosít a tanulók részére.

A szakmát tanuló gyerekek az általános ösztöndíj és a tanulószerződéses rendszeren keresztül akár havi 40-50 ezer forint ösztöndíjban is részesülhetnek.

Egy ház felépítése a legnagyobb öröm

Pammer István hidegkúti kőművesmesternek már a nagyapja is kőműves volt. Szerinte korábban az volt a legnagyobb probléma, hogy nem voltak megfizetve a kőmű­vesek.

– Régebben tele volt kőművessel a falu, most talán találsz hármat – mondja. – Úgy érzem, hogy azért nincs utánpótlás, mert most sincs a szakma anyagilag elismerve, és ezért nem vonzó.

Úgy látja, hogy igazán iskolák sincsenek, amelyek tanítanák a szakmát, de legalább a veszprémi Táncsicsban – ő is ott tanult egykor – még oktatják ezt a mesterséget.

– Az én egykori mesterem azt mondta: amelyik kőműves vagy festő nem szeret dolgozni, az vagy kalauz lesz, vagy gépkocsivezető – mondja Pammer István. – Ez kemény fizikai meló! A kőműves úgy szokott menni sétálni, hogy a vállán van a kőműveskalapács. Mindemellett persze konyítani kell az építőiparhoz, a betonszerkezetekhez, a szigeteléshez vagy éppen a térburkoláshoz is.

Szerinte a fiatalok egy része fizikai okok miatt eleve alkalmatlan erre a mesterségre, az „utánpótlás” egy része pedig nem szeret dolgozni, illetve nem bírja a tempót.

Egyébként nem tesz különbséget munka és munka között, mindegyik kihívás számára.

– Egy néhány négyzetméteres járdát ugyanúgy csinálunk, mintha egy házat építenénk – mondja a hidegkúti mester, aki szerint ez, vagyis egy ház felépítése a legnagyobb öröme ennek a szakmának. – Ezt én csináltam, ami jó érzés…

Persze ez a szakma sem működik tárgyi befektetések nélkül, elég csak a betonkeverőre gondolni, és arra, hogy a szerszámokat (és az embereket) szállítani kell.

– Van, aki csak a kitelepülésért egy vagyont elkér, vagy oda se megy – jelenti ki, és meséli az ezzel kapcsolatos történeteket. – 50 kilométeres körzeten túl el sem megyünk, nem éri meg. Most van munka, meg lehet válogatni, hogy mit vállalunk el.

A fa szeretete és a kézi munka szépsége

A pápai Vörös Nándor asztalos eredeti szakmája autószerelő volt, tizenkilenc év után onnan váltott át a rendszerváltás idején az asztalosszakmára. Szerencsére nem kellett a nulláról kezdenie, mert apósa házi műhelyében segédkezhetett, adott volt a szerszámkészlet, valamint az ismeretségi kör. Bakonyi, ugodi gyerekként mindig is érdekelte a fa, sokat dolgozott az erdőn, emlékezett vissza.

Vörös Nándor levizsgázott, majd az asztalosipari szakmunkás-bizonyítvánnyal a zsebében 2000-től egyéni vállalkozóként tesz eleget a különféle asztalosipari megbízásoknak.

– Főleg egyedi megrendeléseket készítek el, javarészt fából. Megmaradt nálam a fa szeretete, ezért csak a legszükségesebb esetekben alkalmazok előregyártott bútorlapot. Természetesen ha arra van igény, például szekrényajtók esetén, akkor bútor- vagy MDF-lappal (közepes sűrűségű farostlemez) is dolgozom. Egy bejárati ajtót például a berakásoktól, betétektől függően öt-hat nap alatt készítek el – árulta el a 61 éves asztalos. Lelkesen és határozott igennel válaszolt arra a kérdésre, hogy szereti-e a szakmáját.

Mint mondta, páratlan érzés egy nyers fából saját kezűleg elkészíteni, létrehozni a kész terméket, az adott bútort. Az asztalosmunka szépsége ez a tudatos, kétkezi megmunkálás. Ehhez pedig hozzáad az ügyfél elégedettsége a végén. Megjegyezte, hogy a fa a tömeg­gyártott dolgokkal ellentétben időtálló. Nem beszélve arról, hogy sokkal gyönyörűbbek az egyedien megmunkált, felületkezelt, igényesen előállított ajtók, asztalok, egyéb bútorok.

Véleménye szerint az asztalosság azért hiányszakma manapság, mert az oktatásban nincsenek meg a kellő eszközök, alapanyagok.

Tulajdonképpen inasként, a szakmunkás-gyakorlat során lehet igazán elsajátítani, ellesni az asztalosszakma minden csínját-bínját.

Hiányszakmák Veszprém megyében a 2019–2020-as tan­évben: ács, asztalos, eladó, épület- és szerkezetlakatos, festő, mázoló, tapétázó, gazda, gépgyártás-technológiai technikus, gépi forgácsoló, gyakorló ápoló, hegesztő, ipari gépész, kőműves, mezőgazdasági gépész, női szabó, szakács, szerszámkészítő, szociális gondozó és ápoló, szoftverfejlesztő, villanyszerelő, víz-, csatorna- és közműrendszer-szerelő.