Az unió agrárpolitikájáról

Ezt Horváth Gábor, a Mezőgazdasági Termelők Országos Szövetsége (MOSZ) főtitkára mondta el mezőgazdászoknak. A mezőgazdasági termelés - eltérően az ipari tevékenységektől - természetben, szabadtéren folyik. A termés mennyiségét, a bevételeket, a jövedelmet egy termelési ciklusra megbecsülni szinte lehetetlen. Ezekből következik, hogy nagyon magas a beruházások és a költségek megtérülésének a kockázata. A kiszámíthatatlan termésmennyiségek sokszor hektikus piaci ármozgást idéznek elő, ami a fogyasztók számára indokolatlanul magas élelmiszerárakat, más esetben a termelők számára a költségek szintjét el nem érő értékesítési árakat eredményezhet. Az elmúlt évtizedek agrárpolitikáinak hatására bekövetkezett fejlődés keretében elsősorban a technológiai fejlesztéseknek köszönhetően a globális piacokon már megtalálható a szükséges élelmiszer mennyisége.

Az új helyzetet érzékelve, a gazdasági stabilitást feltételezve, az Európai Unió agrárpolitikai reformja keretében új szempontok, új célok, új feladatok kerültek előtérbe, amelyeket a regisztrált termelőknek teljesíteniük kell a nagy összegű támogatásért cserébe. Ezek közül a legfontosabbak a környezet, a természet, a tájjelleg megóvása, az élelmiszerbiztonság szavatolása, az állatjóléti előírások betartása és a foglalkoztatás növelése. Az Európai Uniós támogatások csak akkor vehetők igénybe, ha a szigorú jogszabályi követelményeket teljesítik. A termelés során az előírt kötelezettségek betartása többletköltségekkel jár, de növeli az unióban előállított élelmiszerek, mezőgazdasági termékek versenyképességét is. Ezzel szemben az unióba behozott élelmiszerek, mezőgazdasági alapanyagok esetében nem követelik meg ugyanazokat az előírásokat.
 
Az Uniós Agrárpolitika legutóbbi reformjának vezérfonala az, hogy a teljesítményalapú, konkrétan előállított termék mennyiségéhez kötött támogatásokat felváltotta a területalapú, kapacitás jellegű, jövedelemkiegészítő támogatás, amelynek nem feltétele a mezőgazdasági árutermelés, de a szántóföldeken, gyepeken biztosítani kell a környezetvédelmi, természetvédelmi előírások teljesítését. Így előállt egy olyan helyzet, ami lehetővé tette a támogatás megszerzését azoknak is, akik korábban nem folytattak mezőgazdasági tevékenységet és a későbbiekben sem akarnak árutermelést folytatni. Az álgazdálkodók a pénzt ugyanúgy elviszik a mezőgazdaságból, a vidékről, mint ahogyan  az egymillió, nem gazdálkodó földtulajdonos elviszi a földbérleti díjakkal.

Támogatás a veszteség kiegyenlítésére

A tényleges árutermelést folytató gazdálkodók és vállalkozások veszteséget vagy nyereséget könyvelnek el. A magyar gazdálkodók az Európai Uniós átlagos támogatottsági szintjét 2012-ben érik el és most egyenlítődik ki a támogatásbeli hátrány. Így nyílik lehetőség arra, hogy a kedvezőtlen időjárási és piaci viszonyok esetén a támogatás kiegyenlítheti a gazdálkodók veszteségeit és lehetővé teszi, hogy hosszú távon folytassák a termelést, adót fizessenek, foglalkoztassanak, beruházzanak.