Balatonfüred régi malmai

A nagy érdeklődés mellett zajló könyvbemutatót Gubicza Ferenc, a Balatonfüred Városért Közalapítány kuratóriumának elnöke vezette, aki már évekkel ezelőtt szorgalmazta, hogy a szerző elkészítse ezt a munkáját.

Dr. Bóka  István, a város polgármestere ünnepi beszédében megszólította azokat, akik valami módon kötődnek a városban, illetve annak határában valaha is  működő malmokhoz, és mintegy tucatnyi kéz emelkedett a magasba, minden jelentősebb malmot képviselt valaki.

Sebők Tibor, a Magyar Élelmiszer-tudományi és Technológiai Egyesület malomipari tagozatának titkára, a budapesti Malomipari Múzeum vezetője értékelte szakmai szempontok alapján a kiadványt.

Elmondta, azért vállalta el a könyv szakmai lektorálását, mert nagyon meglepte a szerző, Wöller István azzal, hogy egy igen terjedelmes és nagyon alapos, szinte kész kötettel kereste meg.

Az első pillanatban is látszott, hogy olyan képeket, feljegyzéseket is tartalmaz a kézirat, melyek megörökítésére az utolsó pillanathoz közeledtünk, jóvátehetetlen hibát követett volna el, ha visszautasítja a felkérést erre a munkára.

Wöller Istvánt sokan ismerik személyesen a megyében. Tavaly október 27-én ünnepelte nyolcvanadik születésnapját, melynek alkalmából a megye önkormányzata Pro Comitatu, a városé Veszprém Városért Arany Emlékérem, a megyei honismereti egyesület pedig Honismereti Munkáért Emlékéremmel ismerte el sok évtizedes eredményes munkáját.

Magát kovácsnak, nyugalmazott karbantartó üzemvezetőnek határozza meg, de legtöbben mégis úgy ismerjük, mint az örvényesi műemlék vízimalom gondnokát. Ezt a feladatot 1989-től tizennyolc  éven keresztül látta el. Az malomipari kutatásokban ötven éve vesz részt Wöller István.

A Veszprémi Műmalomba 1954-ben lakatosként került, majd 1961-től a Veszprém Megyei Malom-ipari és Terményforgalmi Vállalat karbantartó üzemvezetője volt nyugdíjba vonulásáig.

Ebben az időben nemcsak Veszprém megye, hanem Zala és Győr-Sopron malomipari emlékeit is gyűjtötte, jegyzeteket, fényképeket készített róluk. Gubicza Ferenc kérte meg arra, hogy készítse el Balatonfüred és környéke malomiparának a történetét, amit el is kezdett, de súlyos magánéleti veszteségei miatt félbeszakított. A válságból végül a könyv elkészítése emelte ki a kutatót.

Magyarországon, de különösen Zala és Veszprém megyében már az államalapítás kezdetén is léteztek vízikerékkel üzemeltetett gabonaőrlő malmok.

Számuk a későbbiekben egyre szaporodott, a középkorból származó malmok többségét az egyházi birtokokhoz - püspökségekhez, képtalanhoz, apátságokhoz - tartozva folyókra, patakokra építették (...), amelyeket bérlők üzemeltetnek - írja a Veszprémi vízimalmok
című munkájában Wöller István, melyben tizenöt malom és jó néhány molnár életét írja le.