Drágulnak a falatok - Mi okozhatja az élelmiszerek áremelését?

A tavalyi gyenge mezőgazdasági hozamok és a máig ható rossz időjárás önmagában is indolkolhatná az alapvető élelmiszerek árának pár százalékos emelését. Még a gazdasági világválság hatásának is tekinthető, hogy az utóbbi három évben inkább olcsóbbak lettek az élelmiszerek, mint drágultak volna, így is az év utolsó hetéig csökkent az élemiszerüzletek forgalma. A mezőgzdaságnak és a feldolgozóiparnak egyaránt többletforrásokra lenne szüksége, hogy meg tudja teremteni az előírásokat és araszolhasson a versenyképesség növekedése felé. Ehhez pedig élénkebb kereslet kellene, főleg hazai termékekből. Különféle szervezetek hívják fel a figyelmet, hogy mindenki jobban jár, ha főleg jó minőségű, magyar árukat vásárol. 

Birkóznak az ágazat szereplői

Rendszeresen összecsapnak a mezőgazdasági termelők, az élelmiszer-feldolgozók és a kereskedők, hogy valamiféle áremelkedést csikarjanak ki a piacon. A fogyasztóknak jó hír, hogy ez rendszerint nem jár sikerrel, mert az átlagos fogyasztó is többet fizet az energiáért, növekednek a részletei és kevsebb jut ennivalóra.

A tavalyi év távolról sem kedvezett a mezőgazdasági termelésnek. Egyes helyeken a szokásos csapadék több mint a kétszerese hullott le. Ezt súlyosbították az árvizek, a talajokat nagyon nehezen művelték meg, illetve több olyan terület van, amelyen egyáltalán nem tudták elvégezni az esedékes talajművelést és a közeljövőben is a kíméletesebb módszerekre kell koncentrálniuk a gazdálkodóknak. Minden bizonnyal ebben az évben is növekedni fognak a földművelés költségei, és nem biztos, hogy minden ágazatban meg is térül a befektetett munka.

Katona László, egy kereskedelmi cég vezetője szerint mindenképpen érdemes megfontolni az áremelés piaci hatásait. Ha csupán egy-két százalékkal, azaz 20-30 forinttal emelik  az árat, az nem vált ki különösebb hatásokat. Várhatóan kevés vásárlót veszítenek vele, és a forgalom csak kismértékben csökken. A Nielsen piackutató  kidolgozott egy módszert, amellyel a többféle hatás között pontosan meg tudjuk határozni az árküszöbökét. Statisztikai modelljeikkel elkülönítik a többi tényezőtől az ár befolyását. Először feltárják, mekkora mértékben befolyásolja egy árváltozás az  adott termék forgalmát. Ez az árrugalmasság-vizsgálat, aminek segítségével megállapíthatják, hogy átlagosan milyen mennyiségi következményekkel kell számolni árváltoztatás esetén.

A következő lépcsőben állapítják meg azt a pluszhatást, amit a pszichológiai árpontok túllépése okoz. Áremelés esetén két hatást különítenek el. Egyrészt minél magasabbra emelkedik az ár, annál több fogyasztó fog elállni a termék megvételétől. Ez az összefüggés viszonylag állandó, amit az árrugalmasság módszerével mérnek. Megállapítják vele, hogy egy termék forgalma mekkora áremelés esetén várhatóan mennyivel csökken.

Figyelembe kell azonban venni, hogy a fogyasztók bizonyos árpontoknak kiemelt jelentőséget tulajdonítanak. Ilyen lehet például egy palack jobb minőségű bor esetében az 1500 forintos ár. Ha ezt az árpontot a bor átlépi, akkor az általában várható hatástól eltérnek a fogyasztók reakciói. Ugyanis az 1400-1499 forintos sávtól eltérően, 1500 forint felett aránytalanul nagy mértékben esik vissza a forgalom. Általános tapasztalat, hogy ha emelik egy termék árát, akkor csökken a forgalom. A csökkenés mértéke nagyban függ attól, hogy egyes kategóriák árrugalmassága mekkora. Ha kicsi az árrugalmasság, akkor kismértékben változik az eladás. Nagyobb árrugalmasságnál viszont jobban hullámzik az értékesítés.

A nagy kereskedelmi láncok rendszerint valamilyen alapvető élelmiszer alacsony árával csalogatják be a vásárlókat, ezért szinte öldöklő árversenyben szorítják egymás alá az árakat. A kenyér, a tej, a tőkehús az, amire leginkább bemennek a vevők. Ha meg már ott vannak, akkor nagy valószínűséggel mást is vásárolnak majd, legalábbis minden eszközzel erre akarják rávenni őket. A kereskedőknek kedveznek a különféle nemzetközi élelmiszer-ipari botrányok is. Egyrészt ilyenkor lehet mondani, hogy vegyenek inkább hazait, ami nem biztos, hogy jobb minőségű, de lehet, hogy olcsóbban jut hozzá a kereskedő. Az alapanyagok piacán a dioxinbotrány után igen alacsonyra zuhant a német sertéshús ára. Nem véletlen, hogy sok feldolgozó ezt vásárolja és nem a hazait. Ugyanakkor az előrejelzések szerint a sertéstartók közül a közeljövőben sok mehet tönkre, ha nem maga állította elő a takarmányt. Nem célszerű azzal vádolni a nagy kereskedelmi láncokat, hogy értéken alul adnak el bizonyos árukat, például a kenyeret. Az, hogy én nem tudom annyiból kihozni, mint ők, utalhat az én ügyetlenségemre vagy a nagyobb terheimre.    

Érdekes, hogy áremelés után is alig változik a sör, a kávé, a tejföl, a praliné, a személyes higiéniai termékek, a  babaételek, a hajfestékek vagy lábápoló szerek forgalma. Ebben valószínűleg az játszik szerepet, hogy egyik részről nem vagyunk hajlandók lemondani az apró luxusokról, a higiéniai termékeknél pedig már elértünk egy olyan szintet, ami alá nem csökkenthetjük a fogyasztásunkat.

Jókora présbe kerültek

Idén elkerülhetetlennek látszik, hogy az évek óta "lefagyott" húsárakon módosítsanak, fejtette ki Politzer József, a Pápai Hús 1913 Kft. ügyvezető igazgatója.

Ha minden a terveik szerint alakul, az idén a tavalyinál valamivel több, immár 300 ezer sertés levágásával számolnak a Pápai Hús 1913 Kft.-nél. Az az alapanyag  fele saját állományukból, illetve bérhizlalásból biztosítottnak látszik, de az nem mindegy, milyen áron, nyilatkozta Politzer József, a Pápai Hús 1913 Kft. ügyvezető igazgatója.

A sertéstelepeiken rengeteg az éhes száj, az állatok etetése rendkívüli erőfeszítéseket igényel tőlük. Miközben a húsárak pár éve lefagytak, a takarmányárak az egekbe szöktek. Amíg egy tonna búzáért 2006 novemberében 25-26 ezer forintot kértek, addig ma hatvanezret! A kukorica tonnája ugyanezen időszak alatt 24-25 ezer forintról negyvenezerre emelkedett.

A pápai húsgyár kettős présben van, a sertéstelepeiken a magas takarmányár okoz gondot, amikor viszont a piacon vásárolnak sertést, akkor a vágóállat egyre emelkedő árával találják szembe magukat. Ma a vágóhidak 280 forintot fizetnek az élő sertés kilójáért. A tenyésztők számítása szerint ahhoz, hogy ne legyen veszteséges az állattartás, 340-350 forintra kellene felmennie az árnak, vagyis óhatatlan az emelkedés.

Politzer József kifejtette, miközben minden drágul körülöttük (például az üzemanyag, az energia is), a húsárak évek óta nem változtak.  A megnövekedett költségeiket házon belül már nem tudják tovább kigazdálkodni. Mindezek miatt a második negyedévtől elkerülhetetlennek látszik az áremelés a hazai húspiacon.

Vannak az évnek olyan időszakai, amikor menetrendszerűen felmerül a kenyér, a tej, a hús árának emelkedése. Ez január eleje, amit jó másfél hónapos huzavona, adatok sorolása jelent. Ha magasak a világpiacon a mezőgazdasági árak, mint most is, akkor hivatkozunk rájuk, ha nem, akkor figyelmen kívül hagyjuk őket. A következő áremelési szándék az aratás kezdete, amikor el akarják hitetni velünk, hogy nem tartanak ki az új termésig a készletek. Ha viszont maradt tavalyról gabona, akkor a tárolás kérdései kerülnek előtérbe.

Augusztus végén, szeptemberben ismét felvetődik az áremelés kérdése, mert akkor már látjuk, hogy mekkora a termés, azt viszont nem, hogy ez mennyire elegendő. A mezőgazdászokat szinte minden évben arra kérik, hogy ne adják el rögtön az aratás után a terményeiket, mert ha nőnek az árak, mint most is, akkor a kereskedők nyernek vele. Az is igaz viszont, hogy sokan már tavasszal szerződést kötnek a terményre, s ezt illik betartani, ha lehet.

Végül az év végén vetődik fel az áremelés kérdése. Az utóbbi években nem sikerült számottevően emelni az árakat, amúgy is csökken a kiskereskedelmi forgalom, pedig a növekedése  lenne jó mindannyiunknak.

Varga Ibolya