2011.03.08. 20:19
Előre jósolható áremelés
Megyei körkép - Köztudott, hogy Magyarország adottságai igen jók a mezőgazdasági termelésre. Nemcsak abban tűnünk ki, hogy területünk nagy része alkalmas erre, de a talaj szerkezete és a napsütéses órák száma miatt a minőség is kiváló.
Mégis emelkednek az utóbbi hetekben az alapvető élelmiszer-alapanyagok árai és naponta kapunk hírt arról, hogy ezt követni fogja a kenyér, a hús és természetesen a közétkeztetés drágulása. Nem egyedi a gondunk, az Egyesült Nemzetek Szervezete (ENSZ) Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) jelentése szerint a globális élelmiszerárak világszerte újabb rekordot értek el, és tovább emelkedhetnek. Az ENSZ másik szervezete, a Nemzetközi Valutaalap (IMF) szerint a rekord magasságú globális élelmiszerárak vélhetően fennmaradnak, mert évekbe telhet, amíg a termelés reagál az ellátással kapcsolatos aggodalmakra.
Arra azonban már nagyon régen nem volt példa, hogy Magyarországon drágább lett volna a liszt, a cukor, a burgonya, a tejetermékek sora, mint a környező országokban, főleg tőlünk nyugatra. Pedig a mezőgazdasági érdekvédelmi és köztestületi szervezetek már húsz évvel ezelőtt az állami vagyon privatizálásakor figyelmeztettek erre a lehetőségre. Nem hihetjük komolyan, hogy a cukor árának világpiaci emelkedése nálunk jobban érvényesül, mint Ausztriában vagy Németországban. Arról van inkább szó, hogy a rendszerváltozáskor működő tucatnyi cukorgyárunkat kivétel nélkül külföldi befeketetőknek adtuk el. Ma már csak egyetlen cukorgyárunk van, az sem működik teljes kapacitással. A régebbi cukorrépatermesztőket még bizonyos mértékben támogatják, de tömegével importálnunk kell a hazai szükséglet kielégítésére elegendő cukrot. A mezőgazdászok már régebben figyelmetettek: nem gyárat, hanem piacot adunk el, ez most látszik egészen világosan. Mert rádöbbentünk már, hogy kellenének feldolgozó üzemek, de a mezőgazdászok zömének nincs tőkéje ennek létrehozsására, ugyanúgy, ahogy a privatozációkor a megvásárlására sem volt. Ne gondoljuk, hogy csak a nemzetközi ármány áldozatai vagyunk. A privatizált élelmiszeripari üzemek gépei bőven nagykorúak, és azok a technológiák is elavultak, melyeket a külföldi tulajdonosok behoztak. Nem tudunk élni a jó adottságinkkal, a hazai nem biztos, hogy jobb, de garantáltan drágább.