Ma már csak űr tátong a régi bánya mélyén - Sok ezer tonna maradt a földben

Ezt Farkas István mondta el lapunknak, aki tizenöt éve látja el a bánya ügyvezető igazgatói feladatait. A Mangán Kft. és az ISD Dunaferr Zrt. között kötött szerződés június 30-án lejár, és az acélmű július 1-jétől ukrán mangánércet vásárol. A termelést már hetekkel ezelőtt leállították.

Farkas István ügyvezető igazgató: Sajnálom, hogy be kell zárni a bányát, és osztozom az itt dolgozó emberek fájdalmában Fotó: Penk Tímea

- Ekkor a partnerünk képviselője közölte, hogy nem kötnek velünk szerződést. Ezután megkezdtük az előírások szerinti bányabezárási folyamatot. Az eszközök nagy részét már külszínre szállítottuk, és most hozzák fel és rakják össze a mélyműveléshez használt rakodógépeket, amelyeket tavaly vásároltunk százmillió forintért. Ha nem sikerül értékesíteni őket, akkor megpróbáljuk bányászati jellegű munkákban hasznosítani - számolt be Farkas István. Elmondta, hogy a kitermelést technológiai és finanszírozási okok miatt szüneteltetni nem lehet, amíg esetleg újra igény merülne fel az úrkúti mangánérc iránt. Miután megszüntetik a szellőztetést és a víz szivattyúzását, néhány nap múlva a - karsztvíz nyugalmi szintje alatt művelt - bánya véglegesen alkalmatlanná válik a jövőbeni kitermelésre, továbbá a vasúti iparvágányt is felszámolhatják, ha leáll a forgalom.

- Háromszázezer tonna mangánércet tártunk fel, amelyet már nem tudunk kitermelni. Segítség nélkül nem tudjuk felvenni a versenyt a valószínűleg csak átmenetileg olcsóbb importérccel. Félő, hogy konkurencia hiányában előbb-utóbb jelentősen megnövelik az ukrán mangánérc árát - mondta az igazgató, aki szívügyének tekintette a bánya jövőjét. Farkas István már tizenhárom évesen a nyári szünetben az úrkúti bányánál dolgozott. Földmérő mérnökként, édesapja halála után, tizenöt évvel ezelőtt vette át a vezetői pozíciót.

- Sajnálom, hogy be kell zárni a bányát, és osztozom az itt dolgozó emberek fájdalmában. Személyesen búcsúzom a munkatársaimtól. Van közöttük olyan, aki közel huszonöt évet ledolgozott a föld alatt, és már csak egy-két év hiányzott neki a bányászjáradékhoz - számolt be Farkas István. Elmondta, hogy Bakonyoszlopon van egy mélyművelésű szén- és bauxitbánya, mely korlátozott számban talán tud foglalkoztatni néhány munkást.

Lisztes Győző negyven éve ennél a cégnél kezdte a pályáját, hét-nyolc év múlva vonulhat nyugdíjba Fotó: Penk Tímea

Az egyik úrkúti dolgozó, Lisztes Győző elmondta, hogy negyven évvel ezelőtt ennél a cégnél kezdte a pályáját, hét-nyolc év múlva vonulhat nyugdíjba. Nem tudja még, hogy a bezárás után mit fog csinálni.

- Ez egy speciális szakma. Nehéz helyzetben van az a fiatal, aki nemrégiben szerzett bányászati képzettséget - hangsúlyozta Lisztes Győző. Hozzátette, hogy Úrkúton is nagy hangsúlyt fektettek a képzésre, az ország sok fiatalja szerzett náluk szakképesítést. A veszélyes üzem dolgozói fokozott orvosi ellenőrzés alatt állnak. Elmondta, hogy az ügyvezető példamutatóan foglalkozott a beosztottjaival, évente kétszer megvendégelte, megjutalmazta őket.

Az alpolgármesteri tisztséget is betöltő Farkas István egy múzeumot szeretne kialakítani a közel százéves mangánércbánya helyén, amennyiben ehhez pályázati forrást találnak.

Fülöp Zoltánné polgármester ugyancsak szomorúan állapította meg, hogy mindenkit váratlanul ért a bányabezárás híre.

- Nagy érvágás ez a településnek, hiányozni fog az iparűzési és a társasági adó, amely egyéb civil szervezeti pályázatokhoz nyújtott forrást. A forrásokat pótolni kell, hogy a beruházások és az intézmények működtetése zavartalan maradhasson - mondta Fülöp Zoltánné. Hozzátette, hogy a bánya az intézmények működéséhez és rendezvényekhez is hozzájárult anyagilag, a bánya dolgozóira számítani lehetett település-üzemeltetési feladatokban, például hóeltakarításban, utak karbantartásában.

- Sok-sok tényezőből áll össze az a nagy űr, amely a bánya bezárása után sújtja a települést, és nagy törés ez a bányászoknak, akiknek most pályát kell módosítaniuk - számolt be a polgármester.

Hiányozni fog a kisvasút zaja, ahogy naponta elhalad a csingeri házak mellett - mondták az utca lakói. A kisvasút az úrkúti bányából szállította a mangánt a Csingervölgyön és Bódén futó vágányon. Ahogy a termelés megkívánta, naponta akár többször is. Jellegzetes zajára mindig felfigyeltek a lakók. A vonat 24-én közlekedett utoljára. A Csingervölgyért Egyesület és a helybeliek fogadták az utolsó útján lefelé tartó szerelvényt. A vonat három óra után nem sokkal érkezett meg. A közösségi ház előtt sokan várták. Jenei Ferenc, a mozdony vezetője engedélyezte, hogy néhányan felszálljanak, majd lassan elindult a településrész bejáratánál álló Csingervölgy mozdony felé.
A mozdony Bódénak haladt tovább, a csingeriek a közösségi házban emlékeztek a vasútra, amely az 1890-es évektől volt a település látványossága.