Nem fenékig tejfel egy tejipari kistermelő gazdasága

Nőhet a nyerstej és a feldolgozott tejtermékek ára a nyerstej csökkenő mennyisége, valamint az előállítási költségek, az infláció és a munkabérek emelkedése miatt – közölte július közepén a Tej Szakmaközi Szervezet és Terméktanács. A kínai piac, a munkabérek emelkedése mellett megemlítették azt is, hogy az ágazati technológia fejlesztési üteme nem tud lépést tartani a külföldi versenytársakkal, holott közismerten a legnagyobbak, azaz a Sole-Mizo Zrt. és a termelői tulajdonban levő Alföldi Tej Zrt. is többmilliárdos beruházásokon van túl. Azonban óriási a munkaerőhiány, és a korszerűsítésre a támogatáson túl hiteleket kellett felvennie a cégeknek.

Összességében csapda alakult ki: a termelők önköltsége nőtt a bérek, az energiaárak növekedése miatt, ezért szeretnének többet kapni a tejért, de közben a feldolgozók költségei is nőttek, éppen a fejlesztések okán, aminek a hozadéka nem azonnal jelentkezik, csak a vállalkozás terhe nő. Végül majd a fogyasztók isszák meg a levét a januári áfacsökkentéseket is ellensúlyozó drágulásnak – írta a HVG.

Rendezni kellene a tejtermelőktől a kiskereskedőkig vagy a nyers tejtől a késztermékekig jelen lévő, az elmúlt időszak általános költségnövekedéséből eredő feszültségeket – vetette fel a közlemény. Az adatok szerint a hazai nyers tej kilogrammonkénti felvásárlási átlagára 2017 januárja óta 91-101 forint között mozog. Bár az ár stabilitása üdvözlendő, a termelők tejből származó bevételei egyre kevésbé fedezik az önköltséget. Eközben az ágazatot felemésztő infláció az idén a korábbi évekénél nagyobb, és folyamatosan nő – adta hírül a Világgazdaság.

A tejpiac várható drágulása kapcsán a sajtműhelyet is üzemeltető, Pápakovácsiban élő Vándor Zoltán kistermelőt kérdeztük. Mint felidézte, édesapja 1996-ban alapította a családi tejtermelő vállalkozást. Tavaly boltot nyitottak Pápán, de továbbra is háznál, valamint házhoz szállítással is értékesítik a saját, ellenőrzött szarvasmarha-állományuk által termelt, frissen fejt, teljes értékű tejből készült termékeiket (többek között ízesített sajtok, probiotikus joghurtok, túró, tejföl, vaj, kefir). A kiemelkedő beltartalmi értékekkel bíró, stabilan 4 százalék feletti zsírtartalmú, finomabb ízű termelői tej literjét 160 forintért adják el, míg a élelmiszerboltokban alsó hangon 180 forintba kerül a kevesebb zsírtartalmú tej.

Nincsenek könnyű helyzetben, mint mondta, a tejelő tehéntartás a mezőgazdaság nehézipara. A gazdaságuk állattenyésztési és növénytermesztési területén öten dolgoznak. Átlagos a napi 12-14 munkaóra. Anno a termelőszövetkezeti világban ezt a munkát tízen végezték. A szántóföldi növénytermesztés során kizárólag a tejelő szarvasmarhák takarmányozásához szükséges alapanyagokat termelik meg, de ezek sajnos nem elegendőek az állatok bonyolult takarmányozásához, a továbbiakat vásárlással pótolják.

A fiatal, sikeres tejgazda előirányozta, csak abban az esetben emelnek szorosan az áraikon, ha az előállításhoz szükséges összetevők olyan mértékben drágulnak, hogy ezt indokolttá teszik. A befolyásoló tényezők sorában az anyagok – takarmány, vetőmag, műtrágya, növényvédő szerek, üzemanyag, gépalkatrészek – árainak emelkedése mellett megemlítette az egyre szélsőségesebbé váló időjárást.

– A kis gazdaságoknak – ágazattól függetlenül – az a problémájuk, hogy nem tudnak akkora árutömeget produkálni, ami önmagában meghatározó vagy alkuképes lenne a felvásárló, feldolgozó felé. Ezért az eladásnál konkrét felvásárlási árhoz kell igazodnunk. A tej esetében ez 90 forint alatt van. Kistermelőként jelentősen érintenek a piaci változások. Tulajdonképpen mindenből kevesebb adagot tudunk vásárolni alkalmanként, ezért az ára magasabb. Volt olyan évünk, amikor a kombájn alól azonnal nagyon magas áron értékesíthettük volna a gabonaféléket, ehelyett 58 forintos tejért megetettük a tehenekkel, sőt a kukoricasilózás is többletköltséggel járt – mondta el Vándor Zoltán.