Százból egy térül csak meg - A felszámolási káosz kockázati felára végül beépül az árakba

Néhány hét múlva a kormány, majd tavasszal a parlament elé kerülhet a módosuló csődtörvény tervezete. 

A jogszabály-módosítás célja, hogy elősegítse a megmenthető vállalkozások adósságrendezését, javítsa a munkahely-megőrzés esélyeit - nyilatkozta pár napja a Világgazdaság című lapnak Gadó Gábor, az igazságügyi és rendészeti tárca szakállamtitkára, aki szerint az új szabályozás már ősszel hatályba léphetne.

A bejelentés, annak ellenére, hogy a gazdasági élet szereplői, a szakmai szervezetek, bíróságok legalább hat éve követelik a jelenlegi teljesen használhatatlan és elavult csődtörvény érdemi módosítását, még inkább egy koncepciójában is új csődtörvény megalkotását, szinte az egész szakmát meglepetésként érte - állítja Győrfi Attila, az Euler Hermes Magyar Követeléskezelő Kft. ügyvezető igazgatója, aki szerint a szakmát ismét kihagyták az előkészítési folyamatból.

- A csődtörvénnyel kapcsolatos problémák súlyát az alábbi adatok jól érzékeltetik: a törvény 1991-es hatálybalépése óta nem volt olyan év, hogy a jogerősen elrendelt felszámolási eljárásokban a hitelezői igények megtérülésének az aránya meghaladta volna az 1 százalékot - minden 100 forint szállítói hitelből tehát a felszámolási eljárás végére átlagban kevesebb, mint 1 forint térült meg. 

Az utóbbi években a felszámolási eljárások során ki nem egyenlített hitelezői igények nagysága bőven meghaladta az ezermilliárd forintot.

- Ne legyenek illúzióink, ezen összeg java része pusztán az államot is magában foglaló hitelezői kör elől tűnt el, növelve ezzel az adófizetők amúgy is magas terheit. 

A felszámolási káosz kockázati felára beépül a helyi szolgáltatások és termékek árába, a piaci szereplők részére megdrágítva az adott termékhez vagy szolgáltatáshoz való hozzáférést - állítja az Allianz-csoport tagjaként az egyik legnagyobb piaci szereplőnek számító cég szakértője.

Az adós cég gyakran megkésve, csak akkor kezdeményezi a csődeljárást maga ellen, ha vagyonának nagy része már eltűnt , és semmi esélye az életben maradásra, adósságainak rendezésére. 

Ilyen körülmények között természetes, hogy a hitelezők bizalma teljesen megszűnt a csődeljárást kezdeményezőkkel szemben, hiszen az elmúlt évtizedek tapasztalata, hogy az adós vagyona - és egyidejűleg a hitelezői igények kiegyenlítésének esélye - a csődvédelem alatt tovább csökken.

A követeléskezelők szerint a törvényalkotóknak el kellene gondolkozni a kötelező öncsőd intézményének ismételt bevezetésén, a kezdeményezés indokolatlan elmaradását pedig a polgári jog, kirívó esetekben pedig a büntetőjog eszközeivel lenne szükséges szankcionálni.

A hitelezői hozzájárulás bíróság általi pótlásának tervezete különösen nagy visszhangott váltott ki - erősítette meg lapunknak több, e piacon mozgó cég is. 

A hitelezők nem ellenségei saját pénzüknek, s ha az adós meg tudja győzni őket a csődeljárás értelméről, hozzájárulásukat fogják adni mind annak megindításához, mind az egyezséghez. 

Az amúgy is jelentősen leterhelt bíróságoknál a szükséges idő és a kellő szakértelem sem áll rendelkezésre a fentiek eldöntéséhez - vélik többen is.

Sokan üdvözlik a kiszivárgott elképzelések közül azt, amelyik az adós cégek menedzsmentjével és tulajdonosaival szemben támasztott követelmények és szankciók szigorítására vonatkozik. 

Ennek fő oka, hogy a legsúlyosabb problémát a cégvagyonok felszámolás előtti eltűnése és a vagyon - hatályos jogszabályok keretei közötti - visszaszerzésére tett polgárjogi és büntetőjogi lépések teljes kudarca okozza. 

Győrfi Attila ugyanakkor úgy véli: a tervezett intézkedések ma már nem elegendőek, és vélhetően könnyedén kijátszhatóak is lesznek. Jogosan adódik a kérdés: mi a helyzet, ha strómanok a cégvezetők és a tulajdonosok. 

Legalább ekkora baj az is, hogy az off-shore tulajdonban lévő cégekkel kapcsolatos problémákat sem fogják tudni várhatóan kezelni a tervezett jogszabályok - fejezte ki aggodalmát az Euler Hermes ügyvezetője, aki úgy véli: az információkhoz való hozzáférés lehetőségeinek bármifajta bővítése előremutató intézkedés, főleg egy olyan országban, ahol hajléktalanszállók címére bejegyeztethető a kétszázötvenedik cég is, a székhely-bérbeadással foglalkozó társaságok pedig közszolgálati csatornákon hirdethetik szolgáltatásaikat.