Már nagy vagyok!

Ne ijedjen meg bizonytalanságától, ez teljesen normális. Sok kérdést kell megvá- laszolni magunkban ahhoz, hogy megtaláljuk az elkép- zeléseinknek, a szükséglete-inknek leginkább megfelelő, ideális munkakört. Például: Ki vagyok én, és megbízhatok-e saját értékítéletemben annyira, hogy tudjam: tény-leg azt szeretném, amiről úgy gondolom, hogy szeretném? Mi az, ami ösztönzőleg hat rám a munkavégzésben? Ha a szívemre hallgatok, mi az, ami boldoggá tud tenni engem? Milyen akadálya van, hogy a munkámban elérjem, amit szeretnék? Hogyan tudok egyensúlyt teremteni a munkám és más társadalmi szerepköröm között? Mit kezdek a szabadidőmmel? Hogyan hasznosíthatom azt? Inkább egy stabil álláshoz vagy valamely hobbihoz kapcsolódik az, amit csinálni szeretnék? Milyen jellegű munka elégítené ki leginkább a szükségleteimet?  Hogyan tudnám tényleg azt csinálni, amihez kedvem van? Érdemes most rögtön azt választanom, amit legjobban szeretnék, vagy várjak egy másik alkalomra? Hogyan tudom a választott pályát egyéb céljaimmal és értékrendemmel összehangolni?
Ön az egyetlen igazán kompetens személy, aki ezekre a kérdésekre felelhet, még ha most nem is tudja az összes választ. Senki más nem választhat ön helyett szakmát, állást és nem dönthet a változtatás mellett. Csakis ön! A döntés az ön kezében van, és legyen bármilyen fiatal, friss diplomás, tanácstalan, egyszer ki kell mondania, mi az, amit szeretne! Hallgasson a belső megérzéseire, támaszkodjék az eszére, de a szíve szerint döntsön! Ahogy egyre inkább kezd kikristályosodni, hogy mit is akar és mire lehet leginkább alkalmas, célszerű bevonni másokat is  rokonokat, barátokat, ismerősöket  a visszacsatolási folyamatba: vajon ők is ilyennek látják-e önt, szerintük is alkalmas-e arra, amit csinálni szeretne? Ütköztesse a mások véleményét a saját maga által kialakított képpel, hiszen több szem többet lát!

Pintér Zsolt
fejvadász és karrierszakértő
www.pinter.hu