Miért varasodik a burgonya?

Az elküldött mintákon a sugárgombás varasodás kórképe volt tapasztalható, amelyet a nevével ellentétben egy baktérium idéz elő. Elsősorban a gumókon jelentkezik, de néha a gyökereken is megfigyelhető. A paraszemölcsökből kiinduló apró, barna foltok a gumó fejlődésével együtt növekszenek, majd annak jelentős részét beborítják a szabálytalanul felszakadozó, barnán elhaló, gödrös, púpos vagy hálózatos képet mutató varas képződmények vagy ezek kombinációi. Esztétikailag csúnyán néz ki a gumó, ennek ellenére a húsa ép marad. A sugárgombás varasodás kórokozója sejttanilag baktérium, de nagyon hasonlít a gombákhoz. Szürke, sima „gombafonal”-hálózata van, mely idővel spórákká darabolódik fel.
A baktérium talajlakó, csak a talajban fertőzi a fiatal gumókat, raktározás után már nem növekszik a varas folt. Viszont tavaszig a vetőgumón életben marad, és a kiültetés után elsősorban a laza szerkezetű, könnyen felmelegedő és kiszáradó talajokban újra szaporodni kezd. Újabb megfigyelések szerint azonban a kötöttebb szerkezetű földben is megél. Kémiai úton nem lehet védekezni a betegség ellen, csupán a megelőzésnek van jelentősége. Az erősen fertőzött talajokon legalább öt évig ne termesszünk burgonyát. A tél folyamán válogassuk át a gumókat és csak az egészségeseket vessük el. Tavasszal a gumókötés idején történő öntözéssel, zöldtrágyázással csökkenthető a fertőzésveszély. A fajtaválasztás is befolyásoló tényező lehet, így például a Desiree fajta fogékony, ellenállóbb viszont a Százszorszép, a Réka, a Góliát, a Ciklámen. A sugárgombás varasodáson kívül az állati kártevők közül szintén a talajban betegítik meg a gumókat az úgynevezett cisztaképző fonálférgek. Jellemző tünet a föld feletti részek sárgulása, lankadása és a termés mennyiségének egyik évről a másikra történő látványos csökkenése. Gazdanövényei a burgonya, paradicsom, tojásgyümölcs, valamint a gyomnövények, mint például a nadragulya, beléndek, csúcsorfélék.
Évente egy nemzedékük fejlődik. A lárváknak a tojásokból való folyamatos, egész évben zajló kelését a gazdanövény gyökérváladéka indítja el. Gazdanövény hiányában a tojások egy része tartós nyugalmi állapotba kerül, és a több száz tojást tartalmazó kitartóképlet (ciszta) formájában 20–30 évig is képes fennmaradni a talajban. A lárvák szájszervükkel a gyökerekre tapadva szívják ki a tápanyagokat, ezáltal csak silány, apró gumók képződnek, a növény visszamarad a fejlődésben. Később a lárvák a gyökerek belsejében óriássejteket képezve biztosítják maguknak a táplálékot. Ellenálló burgonyafajtáknál ilyen sejtek nem alakulnak ki, így a lárvák nem tudnak nősténynyé fejlődni és elpusztulnak. Rendelet írja elő, hogy a vetőburgonyát csak cisztaképző fonálférgektől mentes területen lehet előállítani, ezért a növényvédelmi hatóság évente ellenőrzi a szaporítóanyagtermelőket.
A mintavételből származó gumók lemosása után mikroszkóp segítségével vizsgálják meg a fertőzöttséget. A kártevő irtására a talajok vegyszeres fertőtlenítése mellett a legolcsóbb védekezés a vetésváltás és a gazdanövények közé tartozó gyomok irtása, illetve fonalféregnek ellenálló fajták termesztése (Lady Rosetta, Amorosa, Ciklámen stb.). 

Györffyné dr. Molnár Júlia,
a mezőgazdaságtudomány doktora