Hasznos

2008.05.21. 07:39

Védekezés a szamóca levélbetegségei ellen

A szamóca érése idején észlelt különböző levélbetegségek ellen már nem használhatunk kémiai szereket. De a szedés után a következő évi termés megvédése érdekében a korai lombhullás elkerülése végett mindenképpen folytatni kell a növényvédő szeres kezeléseket.

Mátyus Tamás

A lombozat részleges vagy teljes pusztulását okozhatják a levélfoltosságok, a föld feletti részeken mindenütt megjelenhet a szamócalisztharmat, a szürkerothadás viszont elsősorban a termést veszélyezteti. A citiás levélfoltosság fellépését nemcsak a szabadföldön, hanem az üvegházi, melegágyi termesztésben is tapasztalhatjuk.

A levélszéltől kiindulóan kezdetben apró, szürkésbarna közepű, barnásvörös szegélyű, majd egyre nagyobbodó, 30-40 milliméter átmérőt is elérő foltok jelzik a betegséget. Csapadékos időben, védekezés nélkül őszre a foltok összeolvadnak, a levéllemez elszárad és bekövetkezik a teljes lombpusztulás. Erős fertőzéskor a levélnyélen ovális, vörösbarna, enyhén bemélyedő foltok keletkeznek. A kórokozó a fertőzött levelekben termőtestekkel telel át, majd az innen kiszóródó spórák indítják el tavasszal a kórfolyamatot. A mikoszferellás levélfoltosság hatására kezdetben a fiatal leveleken jelennek meg szegély nélküli, vörösesbarna, 14 milliméter átmérőjű, apró foltok. Később a levelek növekedése során közepük kifehéredik, szegélyük lilás-piros lesz, emellett a levélnyélen, indán, kocsányon is képződnek vörösbarna színű, kifehéredő közepű, megnyúlt foltok. A beteg, lombjukat vesztett, legyengült tövek a jövő évben kevesebb termést hoznak. A betegséget a fertőzött leveleken áttelelt termőtestekből kiszabaduló spórák terjesztik tovább. A fábreás levélfoltosság tünetei a levélen, levélnyélen, indákon, csészeleveleken egyaránt fellépő 28 milliméteres, kerek vagy szabálytalanul szögletes, közepükön kiszürkült, ibolyásvörös foltok formájában jelennek meg, melyek később összefolynak, az egész levél vöröses színt vesz fel. A gombafonalak alakjában áttelelő kórokozó kora tavasztól késő őszig fertőzi a leveleket. Az egyik legveszélyesebb károsító, a szamócalisztharmat a növény valamennyi föld feletti részén megjelenhet finom, alig észrevehető lisztes bevonat alakjában.

A beteg levelek széle kifehéredik, kanalasodik, az indák megbarnulnak, a gyümölcsökön felrepedező, barna folt keletkezik. Virágfertőzés esetén a sziromlevelek torzulnak, elszáradnak. Fertőzési forrásokat jelentenek az indák és a levelek, ahonnan a gombafonalakkal és termőtestekkel egyaránt áttelelő gomba tavasszal 17-20 Celsius-fok körüli hőmérsékleten, magas páratartalom mellett terjed tovább. Gyakori betegség a szürkerothadás, amely a leveleket, virágot, kocsányt is támadja, de a bogyó megbetegítésével idézi elő a legnagyobb termésveszteséget.

Az eperleveleken nagy kiterjedésű, szürke, rothadó foltok alakulnak ki, a kocsány barnul, a termésen kezdetben lágy, gyorsan növekvő, rothadó folt jön létre, majd az elrothadt bogyót vastag, szürke penész vonja be. A gomba áttelelő képleteiből kirajzó spórák tavasszal főleg sérüléseken keresztül, nedves gyümölcsökön telepednek meg legkönnyebben. A szamóca betegségeinek megelőzése végett szüret után tisztítsuk ki az ágyásokat, majd a levélbetegségek, a lisztharmat és a szürkerothadás elleni védelemre egyaránt alkalmazható azoxistrobin hatóanyagú készítménnyel permetezzük le a növényeket. Az iprodion és a vinklozolin hatóanyagokat csak szürkerothadás előfordulásakor használjuk.

Györffyné dr. Molnár Júlia,

a mezőgazdaság-tudomány doktora

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!