Én vágtam el a köldökzsinórt – Ambrus Attila mesélt az apás szülésről

A Bors telefonon érte utol Attilát, aki elmondta, határtalanul boldog, hogy végre egy kisfiú édesapja is lehet.

– Azt gondolom, hogy már igazán halhatatlanná váltam.

Mindenem megvan! Tíz évvel ezelőtt nem is gondoltam volna, hogy egy ilyen csodálatos család tagja lehetek majd – kezdte a lapnak Attila.

– Még mindig nehezemre esik elhinni, hogy újra apuka lehetek! Amikor születik egy kisfiad, akkor tudod igazán, hogy az örökséged, a génjeid, minden, ami te magad vagy, a vérvonalad öröklődik tovább” – folytatta a büszke édesapa, aki támogatta a feleségét, Rékát a szülőszobában, amikor az ifjú trónörökös világra jött.

Én vágtam el a köldökzsinórt

– Konkrétan elejétől a végéig ott voltam. Feleségem már mondta is nekem, hogy gyárt a részemre egy „segédbába” oklevelet, mert olyan ügyesen végeztem a dolgomat. Mindent végignéztem, egy percig nem rendültem meg. Az első gyermekemnél is én vágtam el a köldökzsinórt, és ez most sem történt másképp. Csodálatos érzés volt, amikor kezembe foghattam a 4 kiló 15 dekás, 56 centis Magort. Iszonyatosan nagy ereje van a kisfiamnak. Nagyon cuki és hihetetlenül szép gyerek. Tudom, hogy ez elfogultan hangozhat, de akkor is:

Az én kis Magorom egy gyönyörű kisfiú.

Nagyon jó szakemberek vették körbe

– Réka azt mondta nekem, hogy szerinte minden férfinak kutya kötelessége ott lenni a felesége mellett a világrajövetel alatt. Nyilván amennyiben ez megoldható. Hatalmas segítséget tud nyújtani, ha ott az ember párja. Mind testileg, mind lelkileg. Kicsit zavarta, hogy a kórházban más ember vezette le a szülést, mint akihez az elmúlt kilenc hónapban járt. Ez nyilván nem a kórház, hanem a rendszer kaotikussága, de szerencsére nagyon jó szakemberek vettek minket körbe, és nem történt semmi probléma – tette hozzá Ambrus Attila, aki vasárnap már haza is vitte feleségét és kisfiát a kórházból, amiről lapunk fotósának sikerült is néhány képet készítenie. Immáron hivatalosan is négytagúvá vált Attiláék családja. És bár szinte madarat lehet vele most fogatni a boldogságtól, jól tudja, vissza kell állnia a kemence mellé.

Annusból remek nővér lesz

– Sajnos az élet – akármennyire is szeretném – nem áll meg.

Én lennék a legboldogabb, ha most leülhetnék, és ameddig van bennem erő, ölelhetném magamhoz a kisfiamat, de közelednek az ünnepek. Hétvégente ki kell mennem piacozni, jönnek a karácsonyi rendelések. Meg kell élni valamiből és biztosítanom kell a családomnak mindent, amire szükségük van. Anyósom szerencsére besegít majd. Kislányomat ki kell vennünk majd az óvodából, mert hát ugye a kisgyerekek mindent elkapnak egymástól és nem szeretnénk, hogy bármi baja legyen a kicsinek. A kis Annus is várja már, hogy találkozzon az öcsikéjével. Most lesz hároméves, és biztos vagyok benne, hogy remek nővér lesz belőle. Vagy hát… Hál Istennek, már az is lett – tette hozzá.