A színházi fotózás az alkalmazkodásról szól

Máthé Andrást nemrégiben Debrecen Város Csokonai-díjával tüntették ki, karrierjéről egy interjúban mesélt.

A fotóművésszel a Csokonai Színház munkatársa készített interjút a kultura.hu számára. A beszélgetésből kiderült, hogy bár Máthé András már 30 éve a színház fotósa, még sosem érezte unalmasnak munkáját, többek között a társaság miatt sem.

Sosem szabad rutinszerűen dolgozni, még egy átlagos, hétköznapi munkára is oda kell figyelni, mert könnyen kicsúszik az ember kezéből az irányítás.

- véli a művész.

Az interjúból az is kiderül, hogy viszonylag ritkán kap szabadkezet a színházban, legtöbbször elvárásoknak kell megfelelnie: a színházi fotózás számára az alkalmazkodásról szól, a rendező, a színészek igényeit ki kell szolgálni.

Felidézett néhány különösen jó emléket: nagyon szeretett például Pinczés Istvánnal dolgozni, akinek nagyon sokat köszönhet. Egy 1992-es pesti workshop is mélyen megmaradt benne, amikor egy rendkívül inspiráló angol fotóssal dolgozhatott együtt. Máthé András még ennyi év után is felkészül egy előadás fotózására: van, hogy elmegy egy próbára, megfigyeli a jeleneteket, és csak a következőn készít fotókat.

Vannak nagy pillanatok minden előadásban, amelyeket nagyon el kell tudni kapni. A Makrancos Katában például egy vödör vízzel nyakon öntik Trill Zsoltékat. Az ilyen jelenetek fotózására jól fel kell készülni, mikor, hová állsz, fekszel, guggolsz. Ezt a jelenetet gyönyörű ellenfényben fotóztam le. Emlékezetes maradt számomra ez a fotó.