Mészöly Miklósra emlékező szabadtéri kiállítás nyílt

A Mészöly Miklós emlékévhez kapcsolódó Mészöly 100 című kiállítás megnyitóján Gróh Gáspár irodalomtörténész, a tárlat szerkesztője úgy fogalmazott: a szekszárdi születésű író műveivel nem lehet érintőlegesen találkozni, ha belekezd valaki az olvasásukba, abból hónapokig tartó kaland lesz.

„Remélem, hogy a tárlat megmutat valamit ebből a Mészöly-örvényből, amelynek az erejét igazán csak belülről lehet megérezni”

– tette hozzá.

Az író egész életútját elkísérte a pannon kisváros világa, ahol Mészöly gyerekfővel ismerte meg a Duna menti árterek növény- és vadvilágát, itt tanulta meg, hogy az ember a természet részeként kozmikus lény – emlékezett.

Mint mondta,

a Molnár-Mészöly család fényképei egy olyan világot idéznek meg, amelynek mindennapjai „még nem szakadtak el az élet természetes ritmusától”.

A szabadtéri tárlaton látható 15 tabló az író életét követi végig a gyerekkortól az elmúlásig.

„Annyi bizonyos, hogy Mészöly maga is világirodalmi jelentőségű író. Az ő tiszta, egyéni hangja benne van a világirodalom áramában”

– idézte Mándy Iván szavait Szörényi László író, irodalomtörténész, műfordító, az MMA rendes tagja köszöntőjében.

Mint hozzátette, Mészöly Miklós életműve jó példa arra, hogy miként lehet egy diktatúra szorításában megőrizni a személyes függetlenséget és az alkotói szuverenitást.

Beszélt arról is, hogy

Mészöly Miklós egyrészt rendkívül sokszínű és igen akadályozott volt a pályáján, másrészt hallatlan energiával legyőzte az akadályokat és rengeteg forrásból kiindulva, de önállóan, megteremtett egy fordulatot a magyar prózában: teljes sikerrel egyeztette össze a nagy realizmust és a modernséget. Irodalomtörténeti szempontból erre fókuszál a tárlat is.

A kiállítás tablóin, amelyek az MMA irodaházának Andrássy úti és Bajza utcai oldalán tekinthetőek meg, Hrapka Tibor, Móser Zoltán, Vahl Ottó és a szekszárdi Wosinsky Mór Megyei Múzeum fotográfiái láthatóak.