A győzelem tudománya

A Veszprém férfikézilabdacsapata negyven éve mutatkozott be az európai kupaporondon, harminc esztendeje szerezte meg első kontinentális klubtrófeáját, a KEK-et, és húsz éve vívta első, vesztes BEK-döntőjét a Magdeburg ellen. Milyen szép is lenne azzal folytatni, hogy most pedig végre-valahára megnyerte a BL-t! Ha azonban húsz, harminc, negyven év múlva kell majd felidézni, mi történt 2022-ben, talán nem lesz túlzás azt állítani, ez volt a klub legbalszerencsésebb idénye.
A gárda ugyanis tavasszal mutatott teljesítménye, szenvedélye alapján többet érdemelt volna az egyetlen megkaparintott serlegnél, a Magyar Kupánál, de egy roppant lényeges „játék­elemben” a legdöntőbb pillanatokban alulteljesített.

 Nem a védekezésben (bár esetenként éppenséggel ott igen), nem a támadásban, nem a lerohanásban, nem is a visszarendeződésben. Hanem a győzni tudásban.
A BL-ben ezt sajnos már megszokhattuk, hiszen a veszprémiek hetedszer jutottak el a kölni négyes végjátékba, a Final Fourba, és a mostanival együtt háromszor a második, egyszer a harmadik, ugyancsak háromszor a negyedik helyen zártak. Az első ezüst még szépen csillogott – 2015-ben díjaztuk, hogy az elődöntőben sikerült felülmúlni a Kielt –, de egy évre rá már infarktusos út vezetett a dobogó második fokára, hiszen a Kielce elleni aranycsata 46. percében kilenc góllal vezetett a magyar bajnok.
Idén, ugyancsak a Kielce elleni elődöntő, majd a Kiel elleni bronzmeccs is sokáig abszolút nyerhetőnek tűnt. Csakhogy előbb a második félidőben, majd a véghajrára „olvadt el” a csapat, és már-már törvényszerű, hogy ezt követően a hetespárbajt is elveszítette. A Szeged elleni bajnoki fináléban is hasonló utat járt be, sőt az alapszakasz két és a döntő első mérkőzésén is veretlen maradt fő riválisával szemben.
A veszprémi visszavágó utolsó előtti másodpercéig aranyérmesnek látszott, ám ekkor üresen hagyta a hatoson, ziccerben a vendégek nyerő emberét, Rosta Miklóst – ilyen hibáért ezen a szinten bűnhődni kell.
A korábbi egyeduralkodó, amely az 1992–2017 közötti 26 bajnoki címből 23-at besöpört, a legutóbbi öt alkalomból egyetlenegyszer zárt az élen; egyszer a Covid „nyert”, háromszor a Szeged. Utóbbi főként annak köszönheti sikereit, hogy megszabadult egykori „öngyilkos hajlamától” – a Veszprémnek innentől arra kell ügyelnie, nehogy valami efféle elhatalmasodjon rajta. Mert a tavasszal látottak alapján amúgy nagyon is életképes.