Ákos a Gyárkertben

2024.07.09. 11:30

Minden, ami szép volt (képgaléria)

A veszprémi Gyárkertben prezentált fellépéséből sem spórolta ki az energiát az elmúlt harminc év egyik legsikeresebb hazai énekes-dalszerzője, a Kossuth-díjas Kovács Ákos, akinek őszinte és hiteles szerzeményeivel a közönség is azonosult. Az elhangzott dalok hűen tükrözték több évtizedes munkásságát, míg az egységes repertoár alkalmas volt egyfajta múltidézésre, közös éneklésre fiatalnak és idősebbnek egyaránt.

Király Ferenc

Talán mindjárt az elején érdemes megemlítenem: nem vagyok Ákos-rajongó, nálam vele kapcsolatban a rendszerváltozás környékén alakult, majd tinédzserkorom egyik meghatározó kultuszzenekarává vált Bonanza Banzai együttesnél „beakadt a lemez”. Ha behunyom (fáradt) szemem, rögvest itt vannak előttem az akkori képkockák: a házi- és iskolai bulikról, az osztálykirándulásokról, majd a laktanyában töltött estékről, mikor kazettás magnón „pörögtek” a slágereik, az Induljon a banzáj, A jel, az 1984, az Elmondatott, az Újra élsz, a Valami véget ért, az Újra játszol, a Calypso, vagy a Kihalt minden. Bevallom, abban az időben fabatkát sem adtam volna azért, hogy a korszak egyik sikeres, rövid idő alatt népszerűségre szert tevő, ám idejekorán (?) felbomlott csapatából kivált frontember, mint énekes, szövegíró és zeneszerző egymagában is képes lesz érvényesülni, aztán az első önálló albuma, a 31 éve megjelent Karcolatok akkorát hasított, hogy a hanglemezgyár nyomban további három lemezre szóló szerződést íratott alá vele. Talán maga Ákos sem hitt abban, hogy majd ennyi dalt képes lesz világra hozni, de mert – az eredeti stílusán túllépve ráérzett új irányzatokra is – megírta azokat, így a dicsőség sem váratott sokáig magára: a vártnál is korábban beütött. A többi már történelem: Ákos ma már a magyar zenei élet fontos alakja, aki szólistaként is termékeny maradt. Több mint három és fél évtizedet átívelő pályafutással a háta mögött könnyű is meg nem is olyan dallistát összeállítani a koncertjein, ami hűen tükrözi a közel kétszáz nótával kikövezett szerzői életútját. A királynék városában is két órába kellett belesűrítenie a kiválasztott dalokat, miközben az őt kis túlzással vallásos áhítattal követő fiatal fanatikusok legalább kétszer annyi ideig is hallgatnák a kedvencüket.

Fotó: Fülöp Ildikó/Napló

A nagy feladat végül összejött: az est főszereplőjének – a viszonylag rövid műsoridőben – sikerült bemutatni az elmúlt harminc zenei esztendejét. A veszprémi best ofból sem hiányozhattak az úgymond kötelező, elmaradhatatlan tételek, az olyan sikerdalok, mint az Indiántánc, az Igazán, a Keresem az utam, a Dúdolni halkan, az Adj hitet, a Minden, ami szép volt és az Ilyenek voltunk, amik nagy erővel ragadták magukkal a hallgatóságot. Mintha a zenészek lebontották volna a régi beidegződéseket, mert a jól ismert kompozíciók néha „csak” áthangszerelve szólaltak meg, máskor viszont teljesen újragondolva játszották azokat. Ám a zene, a szöveg és a látvány így is egymásra talált a Gyárkertben, a látványos színpadtechnika pedig éppúgy kellett a nagyot szólt attrakcióhoz, mint a háttérben megbújó hangmérnöki teljesítmény. A fény- és színpadtechnika egyértelműen pluszt nyújtott látványként a zene mellé. Az első szólókoncertjét éppen harminc éve adó Ákos három-négy számonként átvezető monológokat tartott, de a gépezet ezzel együtt is olajozottan működött. A saját hangzását megteremtő, vállaltan ódivatú előadó ugyanis úgy válogatott az elmúlt évtizedek terméséből, hogy a közönség átfogó képet kapott az általa bejárt útról, a roppant gazdag szólókarrierjéről. Bátran számíthatott a mondanivalójukban gazdag, ugyanakkor könnyen énekelhető dalszövegeire, amik mifelénk is célba találtak.

A folyton kísérletező, ám mindmáig töretlen népszerűségnek örvendő Ákos összességében a rá jellemző profizmussal hozta az itteni koncertjét is. Minden apróságra odafigyelt és úgy ért el zajos sikert, hogy az embernek az volt az érzése, mintha az egészet a kisujjából rázta volna ki. Az utolsó akkordokat hallgatva eszembe is jutott: megéri a pénzét. Hát, ha még néhány Bonanza-klasszikus is szerepet kapott volna a kínálatban – mert a felcsendült Provokatőr azért mégsem volt sláger akkortájt –, de ez már tényleg legyen az én bajom...

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában