Rendőrmesék a régmúltból és lövészsikerek a mában

Évek óta a megyei rendőr-főkapitányság nyugdíjasklubjának a tagja. Bakonyszentlászlón él, ahol kiváló eredményeket ért el lövészklubjával felesége, Vali segítségével.

Ha teheti a házaspár, minden hónapban beutazik Bakonyszentlászlóról a veszprémi összejövetelekre, ahol előadásokat hallgatnak, név- és születésnapokat tartanak, esetenként kirándulnak. Gábor azt vállalta, hogy nyaranta Vinyén 30-35 kiló vadhúsból (a költségeket a klub állja) főz a csapatnak pörköltet.

Ilyenkor ő is felidéz egy-egy emlékezetes történetet a múltból és sportsikereket a jelenből. Az akkoriban 90 kilós, amúgy 180 centi magas Gábornak kellő tekintélye volt a rosszfiúk között. Nem úgy a kutyák világában... Kétszer is előfordult 26 éves pályafutása alatt, hogy úgy ment be a ház udvarába, hogy nem vette észre a nyitott kertkapun a feliratot: „Vigyázz, a kutya harap!” Na, jöttek is csahosok nagy lendülettel, ezért kénytelen volt őket könnygázspray-vel ártalmatlanítani. Spray! Egyszer bilincselés közben a „permet”, amelyet a társa fújt az elkövetőre, az előle elhajoló betörő szeme helyett az ő arcába került. Amikor ez a kórházban kiderült, a doktornő némi malíciával rákérdezett: „Maguk nem együtt vannak...?!”

Ha már a kórház került szóba: egy másik alkalommal az előállított ittas vezető kijelentette, hogy ő bizony nem ad vért. „Ez nem véradás, vérvétel!” – tette helyre a fickót az ügyeletes doki. Az idős férfi tovább erősködött: „Majd, ha a rendőrök is adnak vért, akkor én is...”

Életmentő emlékérmet is kapott a mentőktől, amikor 1993-ban, a cseszneki kanyarban úgy felborult egy autó, hogy a kocsiból kirepülő húszéves vezető a jármű alá szorult. Gábor és kollégája megemelte a közel 950 kilós autót, majd a társa kihúzta az alváz alól a sérültet. Két hónappal később a legény felkereste lakásán a megmentőjét, hogy kifejezze háláját.

A nyugdíjas rendőr mai történetei inkább a sportról és az ifjúság neveléséről, s természetesen az unokákról szólnak.

- Apám erdész volt, így én már kamaszkoromban összenőttem a fegyverekkel – nyúl vissza az időben a megyeszerte ismert egykori kiváló rendőr. – Mivel azokban az időkben szinte minden faluban volt a Magyar Honvédelmi Szövetségnek bázisa, kézenfekvőnek tűnt, hogy jelentkezem a lövészklubba. Később szívesen vadásztam volna, de drága volt a belépés, a fegyver, másra kellett a pénz. Megszülettek a gyerekek, s építkeztünk. Amikor 1977-ben már közel egy éve nem volt vezetője községünk klubjának, rábeszéltek, hogy vállaljam el annak irányítását.

Hogy mennyire népszerű volt már akkor is a lövészet a ma 1870 lelket számláló településen, azt mi sem bizonyítja jobban, mint az, hogy 21 évvel ezelőtt a Gáborék háza melletti önkormányzati telken társadalmi munkával felépült a hat lőállásos, automata célmozgatóval felszerelt légpuskalőtér, amely ma közel két és fél millió forintot ér.

- Hosszú évek óta, ha megjövünk egy-egy hétvégi versenyről, hétfőn, a tanítás kezdete előtt kihirdetem az egész iskola előtt lövészeink eredményét. A következő héten érezhetően fellendül az érdeklődés, sorra jelentkeznek a tanulók a klubunknál. Hogy kiből lesz jó versenyző? Úgy tapasztaltam, hogy a tehetségnek és a szorgalomnak fele-fele arányban kell jelen lennie. Rendkívül fontos a fegyelem, amit kőkeményen megkövetelek mindenkitől, hiszen a csőben felejtett lőszer akár végzetes balesetet is okozhat. Ilyen nálunk még nem fordult elő. Jött hozzánk olyan gyerek – az alsó korhatár 10 év -, aki az iskolában 2-es, 3-as tanuló volt. Egy idő után kiválóan lőtt, ami meghozta az önbizalmát, s ettől kezdve sokkal jobb jegyeket szerzett. Néhány szülő azért küldi hozzám a csemetéjét, hogy fegyelemre neveljem. A fiatalok jó kis baráti közösséget alkotnak a faluban, egyikük sem cselleng az utcán.

Bakonyszentlászlón évente egy meghívásos versenyt rendeznek. Évek óta itt rendezik a Győr-Moson-Sopron megyei légfegyveres megyebajnokságot és a diákolimpia megyei döntőjét, ugyanakkor ők is részt vesznek megmérettetéseken, ha jut elég pénz az utazásokra... Az önkormányzat évi 400 ezer forinttal és szállítással támogatja őket. A 65 klubtagtól évente 250 ezer forint jön össze, valamint a versenyzők szülei is időnként beszállnak a sportolók utaztatásába. A támogatók jó részének életében nem volt még fegyver a kezében, egyikük így fogalmazott: „Öröm olvasni benneteket az újságban, büszkék vagyunk rátok!” A versenyzői magot alkotó közel tizenöt fiatal között ott van a nagypapa büszkesége is, a 15 éves Csenge, aki korosztályában a nyílt irányzékú légpuskás küzdelmekben több alkalommal állt a dobogó valamelyik fokán. Tavaly csapatban országos 3. helyezett lett. Ősszel a bajai meghívásos versenyen légfegyveres számban két második helyet szerzett, a csapat tíz dobogós helyet hozott el, így összetettben harmadik helyen végeztek öt klub közül. Jellemző a csapatra, hogy a küzdelmekben mindig elcsípnek egy-egy dobogós helyezést.