Egy különleges kislődi pár: „Hatévesen ültem mellé az iskolapadba”

Munkájuk mellett évtizedeken át számtalan szűrést, rendezvényt, újdonságot szerveztek meg, és sok közösségi programban, köztük a helyi karitászcsoport munkájában, és a falukemence építésében is részt vettek.     

-Nemrég értem haza a rendelésből, jókor érkeztek, utal sűrű programjára a háziorvos, aki feleségével együtt a kandallónál évtizedek után is úgy ül, mint a friss házasok. Nagy-nagy szeretettel tekintenek egymásra, a másik gondolatát is tudják, a szavakat is együtt fűzik mondatokká. –Néha csak úgy bámuljuk a tüzet, és nem szólunk egyetlen a szót sem, de minek is, a csendnek is üzenete van, nem igaz? – kérdi Éva. A háziorvos aztán meséli, negyven év után még 2010-ben ment nyugdíjba, Éva néhány évvel később, és Alajos azóta is rendszeresen helyettesít helyben és Városlődön egyaránt, nemrég még Ajkán is dolgozott a háziorvosi ügyeleten. Úgy mondja, ezt már befejezte, mert végre többet szeretne lenni imádott családjával, feleségével, három gyermekével, nyolc unokájával. Az összetartó, nagy harmóniában, szeretetben élő családot, sikeres gyermekeiket párjával együtt mindig is legnagyobb sikerüknek tartották. Feleségével, Lóderer Alajosné Évával évtizedeken át együtt dolgoztak Kislődön, a rendelőben, munkájukat – ahogy fogalmaznak- mindketten hivatásuknak tekintették. Arra is nagyon büszkék, hogy az egyik legjobb hírű háziorvosi körzet volt az övék. Szerintük ebben közrejátszott a bizalom is, mely az orvos-ápolónő és beteg kapcsolatában alapvetőnek, kardinális szempontnak neveznek. Fontos ugyanis, hogy az ember helybeli legyen, és ismerje a másikat.

-Gyönyörű és úgy gondolom, eredményes évtizedek állnak mögöttünk. Ez bizonyosan nem véletlen, hiszen mi szó szerint gyermekkorunk óta együtt vagyunk, házasságban, harmóniában élünk. Hatévesen ültem be Éva mellé az iskolapadba, és mondhatni, negyedikes korunk óta szerelmesek vagyunk egymásba, szögezi le jókedvvel Alajos. Elmondják, a Vértes gyöngyszeméből, a Fejér megyei Csákberényből származnak, majd pályájukat Vas megyében, Kámban kezdték. Három és fél év után Kislődön folytatták munkájukat, és azóta a falu és a Bakony életük része. Úgy mondják, nagyon büszkék arra, hogy itt, ezen a településen élnek, a Bakony lenyűgözi őket, mely mindig is kedvelt kirándulóhelye volt az egész családnak, ahogy ez így van ma is. Említik, Kislődön mindig is nagyon szorgalmas emberek éltek, összetartottak egymással, az ő házukat is kalákában építették, ahogy ők is mentek másokhoz segíteni, vagy éjszaka és hajnalban beteghez, ha kellett.       

-Az évtizedek rengeteg változást is hoztak- avat be Alajos az orvosi munkájába. Így például sok, új gyógyszert alkalmaznak már, sokat változtak a diagnosztikai lehetőségek is, rengeteg újdonsággal ismerkedtek meg a folyamatos továbbképzéseken. A változások kapcsán utal arra, hogy annak idején megfelelő gyógyszerek híján az idős betegek között sok volt a lábszárfekélyes, túlsúlyos ember, illetve a cukorbeteg, és magas vérnyomású. Ma már mindez szerencsére nem jellemző.

A kérdésre, hogy ők miként tudták megőrizni a harmóniát úgy, hogy a nap 24 órájában együtt voltak, azonnal mondják, ezt főként a toleranciának, hogy sosem akarták megváltoztatni a párjukat, illetve a szeretetnek, a másik iránti tiszteletnek, az őszinteségnek köszönhetik, valamint annak, hogy ők elejétől kezdve mindent megbeszéltek egymással, és egyetlen napot sem fejeztek be haraggal. Mindemellett nagyon sokat segített nekik a hitük. Mindezekre tanították gyermekeiket is. Alajos közbeveti, ha orvosként súlyosabb esete van, ma is elmond egy fohászt, a vasárnapi misén pedig a súlyos betegeiért imádkozik. Szerinte a hit nem engedi közel az emberhez a környezet rossz hatásait. – Ugyanakkor rengeteget segít, jegyzi meg elcsukló hangon Éva, akinél három éve súlyos betegséget állapítottak meg. Azóta több műtéten esett már át, háromhavonta komoly vizsgálatra jár, most jól van, mint mondja, már tud mosolyogni. – Amikor a falu megtudta, mi történt velem, tömve volt a templom, és imádkoztak a gyógyulásomért. A közösségnek hatalmas ereje van, mondja könnyezve, meghatódva Éva. -Úgy látszik, a „helyzet” egyensúlyban van, reméljük, feleségem meggyógyul a Mindenható és a kollégák segítségével! – nyugtatja párja, aki a betegség miatt még többet segít feleségének, noha a főzés kivételével, melyet mindig Éva végzett a házimunkát is megosztották korábban is. -A fafaragás mellett a kert régi szenvedélyem, erővel tölt fel, szívesen dolgozom a konyhakerti részen, a gyümölcsösben és a virágoknál is, utal passzióira az orvos, és hozzáfűzi, ők sosem törekedtek fényes életre, luxusautókra, nekik mindig is az egyszerűség, a természetesség, a meghittség volt a fontos. –-Lehet, mert hivatásuknál láttuk, az élet mennyire törékeny lehet, és a legfőbb érték az egészség.

A házaspár első perctől kezdve szívügyének tekintette a közösséget, a falu életét. Így amikor megkezdték a munkát Kislődön, nemsokára részt vettek a vöröskereszt megalapításában, majd Alajos évtizedeken át önkormányzati képviselőként is dolgozott a település életében. Éva közben járta a házakat, és a helyi vízi közmű társulat élére állt, hogy megvalósuljon a faluban a csatorna-, és ivóvízhálózat kiépítése. Aztán sikerült fogászati rendelést is elindítani, amelyhez a szükséges felszerelést előteremtették. Létrehozták a megye egyik legjobban működő diabetesz klubját, az ehhez kapcsolódó világnapot szakmai előadásokkal, ételkínálattal rendszeresen egy héten át megszervezték. Mindemellett szűréseket, így nőgyógyászati, szemészeti, urológiai, bőrgyógyászati, és csontritkulás szűréseket kezdeményeztek. Tűzesetnél adományokat gyűjtöttek, társadalmi munkában részt vettek ravatalozó építésében, és kezdeményezték a falu kemencéje megépítését, mely gyakran összehozza sütésre-főzésre, jóízű beszélgetésre a közösséget. A kemence építésében ők, maguk is részt vettek. Alajos ellátta a Római Katolikus Egyházközség világi elnöki tisztét, 2010-ben pedig Felsőzsolcára utazott, hogy az árvíz sújtotta térségben hetekig dolgozzon orvosként. Büszkén említi, hogy a nemzet nehéz pillanataiban való helytállását miniszteri elismeréssel jutalmazták.

A faluban ma is népszerű az általuk kezdeményezett Idősek napja, melynek keretében évente a legidősebbeket az önkormányzat felköszönti. Aktív tagjai a nyugdíjas klubnak, a helyi karitászcsoportnak, amely máig számtalan közösségi programot szervez a faluban, így a rendkívül népszerű adventvasárnapi ünnepeket. A házaspár büszkén említi meg, a közösségért érzett elkötelezettségüket örökölték gyermekeik is. Így a közelükben élő Éva lányuk kezdeményezője volt egy helyi, súlyosan beteg kislány gyógyulását érintő jótékony rendezvénysorozatnak, amihez odaállt az egész falu is, és amely tudomásuk szerint jelentős segítséget hozott a gyermek családjának.

Terveikről elmondják, egymás mellett szeretnének élni még sokáig, és kikerülni a három éve tartó betegségből. -Minden nap ajándék, amit együtt tölthetünk, fogalmaz Éva.