Kovács Győző kutatja és népszerűsíti Szentkirályszabadja éghajlati történetét

Kovács Győző a szolnoki Kilián György Repülő Műszaki Főiskolán szerzett diplomát 1975-ben, majd repülőműszaki tisztként került Pápára. Az élet azonban úgy hozta, hogy csak néhány hónapig dolgozott abban a munkakörben: az ország akkoriban működő hat katonai reptere meteorológushiánnyal küzdött, ezért az ELTÉ-n repülésmeteorológiai képzést hirdettek, ahova elsőre felvették.

Bár korábban nem vonzotta a meteorológia, idővel egyre inkább megszerette a szakmát, amely az évek során a hobbijává is vált. A kétéves képzés elvégzése után 1979-től állt munkába Szentkirályszabadján a helikopterezrednél, ahol végigjárta a ranglétrát. Az egyetemen két évig tanulták, hogyan kell előrejelzést készíteni. Míg manapság számítógépes modellek segítségével jelzik előre az időjárást, akkoriban a technikára nem támaszkodhattak: számítások sorozata kellett az előrejelzéshez, és a térképeket is maguk rajzolták. Az információkat telefaxon és géptávírón kapták kódolva, amelyeket vissza kellett fejteni.

A levegőben lévő személyzeteket és a földi kiszolgálókat látták el meteorológiai információval: az észlelések és az adatok alapján készítettek előrejelzéseket, hogy a pilóták tudják, merre repülhetnek, hol várható zivatar vagy köd. Évente csak a helikopterek tízezer órát repültek, szinte egymásba értek a repülések.

Pro Meteorologia emlékéremmel tüntették ki

A legnehezebb feladatot az időjárási körülmények gyors változása okozta, idézi fel Kovács Győző. Ami a mai napig a legnagyobb büszkeséggel tölti el, hogy időjárási okból nem következett be légi katasztrófa azokban az évtizedekben, amíg repülőmeteorológusként dolgozott. 1988-tól szolgálatfőnök lett, majd 1997-től a Légierő Parancsnokságon meteorológus főtiszti posztot töltött be Veszprémben, később a légierő főmeteorológusaként ment nyugdíjba. Nagy szerepe volt a honvédség meteorológiai észlelői oktatás tanfolyamrendszerű képzésének elindításában, nevéhez számos oktatási segédanyag, tankönyv kötődik. 2009-ben a Környezetvédelmi és Vízügyi Miniszter Pro Meteorologia emlékéremmel tüntette ki.

Az adatelemzések sora után kezdte foglalkoztatni a meteorológia története. A szentkirályszabadjai repülőtéri állomás és a veszprémi állomás adatait évtizedeken át gyűjtötte, archiválta: a garázsában több szekrény van tele ezekkel az információkkal, miközben sokat már gépre is vitt belőlük.

- A meteorológiatörténetben elsősorban az érdekes történetek foglalkoztatnak, például az, hogyan élték meg az akkori veszprémiek az időjárási helyzeteket. A feljegyzésekből azt látom, hogy a maiaknál kevesebbet küszködtek például a téli viszontagságokkal, praktikusabban éltek az időjárással: jeges utak esetén sokan a csizmára vaskörmöket szíjaztak, és úgy indultak útnak – mond egy példát.

VeszprémFest szabadtéri programjairól az ő előrejelzései alapján döntenek

A kitartó és rendszerező munkák szerencsére nem az asztalfióknak készültek: a rendszerváltozás után Kovács Győző rendszeresen publikált a helyi médiában, például a városi hetilapban, rendszeres megszólalója volt a Rádió Jamnek, a helyi tévének és lapunknak is, míg 1993-tól a Veszprémi Szemlébe írt hosszabb elemzéseket, jellemzően egy-egy év időjárásáról. Éghajlattörténeti és helytörténeti kutatóként eddig három kötetben 1895-ig dolgozta fel Veszprém időjárási jellemzőit és éghajlatát, a szakember reméli, hogy a jövőben további kötetek jelenhetnek meg. Hivatalosan 2005-ben vonult nyugdíjba, ezután további nyolc évig dolgozott még repülésmeteorológusként.

A tényleges nyugállományba vonulás után előrejelzéseket a mai napig készít, többnyire saját maga számára, ám a VeszprémFest szabadtéri programjairól az ő előrejelzései alapján döntenek a szervezők, de segítette már szaktudásával az elmúlt években a Pannon Várszínházat és a Petőfi Színházat is, hogy megtartsák-e szabadtéri produkciójukat.

Ha egy téma felkelti az érdeklődését, azt kutatja, legyen szó a régi veszprémi telekről, Bolgár Mihály munkásságáról, míg legújabban a város csapadékviszonyai érdeklik. A kutakodás során egy véletlennek köszönhetően a száraz adatokat színesítő különleges feljegyzésekhez is jutott az elmúlt években. Például Cser József tanító naplóihoz, amely harminc évig készített feljegyzéseket Veszprém időjárásáról, vagy legutóbb a szintén veszprémi Nagy Lajos füzeteihez, aki minden egyes nap időjárásáról piktogramot készített.

Ma már szinte közhely, hogy az utóbbi évtizedekben éghajlatváltozás megy végbe a bolygón, ami azzal is jár, hogy egyre kevésbé kiszámíthatók a meteorológiai előrejelzések, az évtizedek során szerzett tapasztalatokat rendre felülírják az időjárási jelenségek, emelte ki Kovács Győző. Az éghajlatváltozás meglétére bizonyíték az idei időjárás is: az áprilisi középhőmérséklet 4,9 fokkal haladta meg a sokévi átlagot, és egy teljes fokkal melegebb volt, mint az eddigi csúcs. De olyan sem volt Veszprémben még a mérések megkezdése óta, hogy a március hűvösebb legyen, mint a január, idén viszont ez történt: az első tavaszi hónapban 2,6 fok, míg januárban 3 fok volt a havi középhőmérséklet.

SZÁZÖTVENÉVES ADATOK

Már a 16. századból is vannak írásos feljegyzések a veszprémi időjárásról, hitelesnek tekinthető meteorológiai adatok 1860 óta állnak rendelkezésre. Az első feljegyzéseket Németh Ferenc evangélikus tanító készítette, majd hosszabb szünet után 1884-től a piarista gimnázium tanára, Takács József, később Bolgár Mihály is végzett meteorológiai méréseket. 1895 és 1900 között szórványosan maradtak fent adatok, majd 1901-től 1934-ig az angolkisasszonyok látták el ezt a munkát, de az első világháború alatt kimaradtak a mérések. 1923-ban hőmérőházat állítottak fel a városban. 1934-54 között az egykori villanytelepen végezték a méréséket, amelyeket ezután a Nehézvegyipari Kutató Intézetnél előbb Monostory Elek, később Bélafi László folytatott. Végül 1987-től a kilencvenes évek elejéig új állomást üzemeltettek, amely a rendszerváltozást követő gazdasági racionalizálásnak esett áldozatul. Azóta a szentkirályszabadjai repülőtéri szerkezet a veszprémi fő meteorológiai állomás.