óvodapedagógia

2018.06.02. 11:30

A gyerekek tanítottak meg játszani – Művészettel segíti a gyerekeket Dorozsmai-Szabó Eszter

A gyerekek tanítottak meg játszani, rácsodálkozni a szépre, más szemmel látni a világot – vallja Dorozsmai-Szabó Eszter óvodapedagógus, akivel gazdag pályájáról beszélgettünk.

Kovács Erika

Óvodapedagógiát és teológiát végzett. Korábban azt mondta, mindkét főiskola sokat formálta a gondolkodását a világról; az előbbi tanított játszani, alkotni, az utóbbi hinni és vágyakozni. Ez mit jelent?

– Talán az első nem szorul túl sok magyarázatra. Igen, az óvodapedagógia, de főleg a gyerekek tanítottak meg játszani, rácsodálkozni a szépre, valahogy más szemmel látni a világot, lelassulni, leguggolni egy virág mellé, szemlélődni. Ebből egyenesen következett a második: ha már leguggoltam és szemléltem a természetet, lecsendesedett a lelkem, megláthattam mögötte a teremtő erőt, amely ilyen gyönyörűt alkotott. A csillagok felfoghatatlan szépsége, távolsága vagy a tenger láthatatlanba futó hullámai megmozdítottak bennem valamit, egy végtelen utáni vágyat, amely túlmutat minden földi létezésen. Szabados Ádám lelkipásztor szavaival élve megéreztem, amint Isten ujja megsebez, és belém oltja a végtelen utáni sóvárgást. Valami ilyesmit akartam kifejezni a képeimmel, ezért inkább mesések, mert nem a földit, hanem egy másik dimenziót akartak megragadni.

Dorozsmai-Szabó Eszter: A művészet segít, és képes olyan lelki tartalmakat előhívni a mélyből, amelyekről fogalmunk sincs. Egy kincs, amely csatornákat nyit a lelkünk mélyébe és más dimenziók felé Fotó: Pesthy Márton/Napló

Játszik gitáron, furulyán, dobol, és a népdalokat, gyermekverseket megzenésítő Gézamalac zenekar vezetője. Miért fordul a művészettel a gyermekek felé?

– Mindig is vonzott a zene és minden más művészeti ág. Sajnos sosem jártam zeneiskolába, így csak amatőr módon használom ezeket a hangszereket. Van egy gyerekeknek szóló zenekarunk, amely Gyermeki képzelet című festménykiállításomra állt össze, hogy az érkező ovis csoportoknak zenéljünk egy kicsit. Annyira jól sikerült, annyira élvezték a gyerekek is, mi is, hogy végül maradtunk egy zenekar, és rögtön a kiállítás után meg is hívtak minket zenélni. Egy elhallásból lett a nevünk Gézamalac. A dobosunk felesége gyerekkorában folyton a gézamalacos éneket kérte anyukájától esténként, de az édesanyja nem jött rá, melyik ez a dal. Mígnem egyszer elkezdte énekelni: „Bóbita, Bóbita játszik, szárnyati gézamalacra”, mire a kislány felkiáltott: „Ez az! A szár-nyati gézás ének!” Így lettünk Gézamalac zenekar. Hogy miért gyerekeknek? Szeretjük a gyerekeket. Ez valahogy kézenfekvő volt, csak úgy jött. Egyébként zenélünk mindannyian más formációkban is. A dobosunk, furulyásunk például a Zsongom és az Inda zenekar tagja, de most a három zenekar együtt egy újabb, negyedik formációt alkot, ebben mindenki benne van, és megzenésített verseimmel fogunk koncertezni. Az első fellépés a Művészetek völgyében lesz. Most ez a legnagyobb projektünk, előttünk van a verses füzet megszerkesztése, nyomtatása, cd kiadása és a koncertek.

Mit jelent önnek a művészet?

– A művészet, ahogy már említettem, egy másik dimenzió megragadásának eszkö-ze, egy gyógyító cselekedet, amit, mióta ember az ember, használ, évezredek óta. Ezért is tanulok művészetterápiát, mert hiszem, hogy ez a másik dimenzió nemcsak a „felettünk” álló világot jelenti, hanem a bennünk lévőt is, a tudatalattit, amelyhez szintén nem férhetünk hozzá könnyedén. A művészet segít, és képes olyan lelki tartalmakat előhívni a mélyből, amelyekről fogalmunk sincs. Nincs szerintem olyan művészeti ág, amelybe ne kóstoltam volna bele. Verset írok, zenélek, táncolok hobbiszinten, és az ecset is néha a kezembe kerül. A művészet egy kincs, amely csatornákat nyit a lelkünk mélyébe és más dimenziók felé.

Kétgyermekes édesanyaként hogyan tudja egyeztetni munkáját a család életével? Ráadásul a Kerekítőben is dolgozik, játszóházat is irányít.

– Vezetője vagyok a Hajnalcsillag Játszóháznak is, amelyet két éve alakítottunk ki a nappalinkban. Férjem rengeteget támogatott, nélküle nem lett volna bátorságom belevágni, nem vagyok az a kezdeményező típus. Ebben a játszóházban is fontosnak tartom, hogy a művészetek minél több formában megjelenjenek. Sokat zenélünk, mozgunk, alkotunk. Délelőtt vannak a foglalkozások, például hétfőnként Kerekítő, amely megismerteti a kicsikkel népünk mondókáit, énekeit, fejleszti a beszédkészségüket, memóriájukat, és nem utolsósorban a szülőhöz való kötődést erősíti, mivel ezeken a foglalkozásokon együtt vesznek részt szülők és gyermekek. Ilyenkor előkerül a sok-sok ritmushangszer, a gitár és a furulya is. Két gyermekem van, eleinte nehezen viselték, hogy más gyerekekkel foglalkozom, és nyáron, mikor nincs óvoda, iskola, bizony vannak nehéz pillanatok. De már ők is egyre okosabbak, és szerencsére élnek a nagyszülők, akik szívesen vannak velük. Ezenkívül pedig mi is szervezői vagyunk férjemmel egy református zenei tábornak, amelyben kétszáz diák, gyerekek, tinik, egyetemisták, kisgyerekes családok vesznek részt minden nyáron.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában