A felmenők nyomdokain haladva

2018.06.06. 07:00

Tóth Bálint fiatal borászként, a családi bormanufaktúrájukban találta meg az útját

Hazánk huszonkettő bortermelő vidéke közül a badacsonyi borvidéken termelt istenek nektárjaként is emlegetett nedűnél, a Balaton és a Tanúhegyek közelsége, sajátos karakteres ízvilágot eredményez. Mégis egy finom, minőségi bor kortyolása közben nemcsak ezen tényezők a mérvadók.

Borsos Renáta

Nagyon meghatározó az ember, aki a bor mögött van, esetünkben Tóth Bálint, egy fiatal borász, aki édesapjával, Tóth Sándorral közösen vezeti családi gazdaságukat.

A természeti adottságokat tekintve Magyarország, borásznyelven, a gazdag terroirjának, azaz a termőhely és a mikroklíma adta kedvező együtt állásának köszönhetően, az elmúlt húsz évben felébredt Csipkerózsika-álmából, hogy ismét reneszánszát élje a minőségi bortermelés és borfogyasztás. A híres spanyol festő, Salvador Dali mondta egyszer: „Már nem bort iszik, aki élvezni tudja azt, hanem titkokat.” Hogy ez mennyire helytálló mondat, Bálinttal folytatott beszélgetésünk igazolta. Ma már nem kérdés, hogy a szőlőtermesztés és a borkészítés az ő útja. A felmenői szőlőtermesztők voltak,- mind édesapja, mind édesanyja családja részéről. Jelenleg családi bormanufaktúrájukat édesapjával közösen vezeti. A borászatuknál ökológiai gazdálkodást folytatnak. Hiteles, hogy holisztikus szemléletben gondolkodnak és tevékenykednek. Amikor a szőlőművelés minden folyamatánál ott az ember, és a természettel teljes szimbiózisban létezik, a borkészítés minden fázisát végigkíséri szívvel –lélekkel, teljes szaktudásával megtámogatva a folyamatot, akkor érezhetjük, hogy esetükben, egy üveg bor többről szól, mint amit előszőr gondolunk róla. A palackból a szellemiségük árad. Ott a tradíció, a bölcs tapasztalat, amit az édesapa szaktudása hordoz, és a friss újhullám, amit a fiatalság dinamizmusával a fia képvisel. Bálintot már gyermekként megérintette természetadta közelségből adódó gondolkodásmód, mondhatni predesztinálta útját.

Tóth Bálint a szőlőműveléstől a borkészítésig minden folyamatánál jelen van
Fotó: Szindekovics Ágnes

- Emlékképem őrzi még azt a jelenetet, amikor hat évesen a Pinot Noir szőlőültetvény telepítésénél a tőkék helyét lécekkel szurkáltam ki. Természetes volt, hogy besegítettem a munkafolyamatokba, a falusi életformába szervesen illeszkedett, hogy a család együtt dolgozott a szőlőben. Tizennégy évesen, némi zsebpénz fejében, idegenben elvállaltam egy ültetvény gondozását. Úgy gondolom, mindennek az alapja, a szőlő gondos megművelése. Idővel aztán, egy-egy boros rendezvénynek is köszönhetően, körvonalazódott előttem, hogy én ezzel szeretnék hivatásszerűen foglalkozni. Nemcsak a saját boraink miatt, hanem mert érdekeltek mások borai is, szerettem volna tágítani az addig megszerzett ismereteimet. A családi érintettség révén, nem voltak számomra ismeretlenek a termőhelyek adta adottságok, a szőlő fajták, észrevétlenül is rengeteget tanultam édesapámtól. Intézményi keretek között aztán a Pannon Egyetem Georgikon karán végeztem Keszthelyen, szőlész-borász szaktechnikusként. Jó alapot kaptam, ugyanakkor nyitottan tekintek a világra, az újdonságokra. Célkitűzésünk, az értékes hagyomány tisztelete mellett, a megújulás, a kísérletezés. Jelenleg ez egy dinamikusan fejlődő ágazat, folyamatosan képezni kell magunkat, ha nem akarunk lemaradni. Régi magyar fajtákkal, illetve a Zeusszal és a Rózsakővel is kísérletezünk. Kék szőlőnél Kadarka és a Fekete leányka van tervben. Jelenleg ami engem is a folyamatos fejlődés szintjén tart, az egy mentori munka amit elválaltam. Szaktanácsadóként segítek két új pincénél, így napról napra egyre inkább benne vagyok a friss sodrásban. A természettel együttműködve, a helyi adottságok mentén „ minőségi szellemben alkotunk”, és őrizzük a családi borászat atmoszféráját, hogy minket tükröző, minőségi borokat tudjunk kiadni a kezünkből, a saját magunk és fogyasztóink örömére – osztotta meg gondolatait Bálint.

Napjainkban egyre több kiváló bor van. Neves önológusok, azaz igazi borszakértők szerint a szőlő nyújtotta lehetőségeknek szinte még csak a küszöbén járunk, a borkészítésnek a java része még előttünk van. Múltunk nélkül nincs jövőnk, tartja a mondás. Biztos tehát a borkultúra virágzó jövője, hiszen évezredes múlt áll mögötte, melyben valódi mítosz lengte körül.

A borkultúra a múltban gyökerezik

Borkultúránk az elmúlt tíz-húsz évben számottevő fejlődésen ment keresztül. Ez az innováció mélyen a múltban gyökerezik, hiszen a hazai szőlőtermesztésről és borászatról legkorábbi adatok a római korszakból származnak. Régészeti ásatások leletei bizonyították, hogy szőlőműveléssel, már a rómaiak előtt itt élő kelták is foglalkoztak. Sajnos a történelem zavaros időszakai nem kedveztek a fejlődésnek, melyet a filoxéravész tovább súlyosbított. Az ország szőlőterületeinek a felét tönkretette az 1800-as évek elején, megbénítva hosszú időre az ígéretes szőlészeti és borászati kultúra virágzását. Ám csak átmenetileg állta útját, hiszen ahogy a bor része volt a tájnak, a hagyományoknak, a vallásnak, úgy idővel megújult, beépült a kultúrába.

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában