a nagypapa "fertőzte meg" őket

2018.07.29. 15:00

Honvéd, rendőr, tűzoltó – Egy jó kedélyű család fegyveres testületekben

Többen megálltak körülöttünk, és kérdezték, most hogy van ez. Egy katona tábornok, meg két rendőr alezredes áll a végzős tűzoltó hadnagy mellett a Nemzeti Közszolgálati Egyetem diplomaátadóján? Rokonai vagy ismerősei lehetnek?

Kovács Erika

Egyenruhában Domokos diplomaátadóján: Kenyeres Miklós honvéd tábornok (balról), Palatinusz Tamás rendőr alezredes, Kempelen Domokos tűzoltó hadnagy és Palatinusz Márta rendőr alezredes

Ezt kérdezték többen is – nevet nagyot a rendkívül jó kedélyű, beszédes család, ahol valamennyien a fegyveres szolgálatnál dolgoztak, illetve dolgoznak ma is, és a végzős Domokos tiszteletére a nagyapa és a szülők egyenruhát öltöttek. Arról kérdeztük meg őket egyebek között, hogy a fiataloknál ebben a családban mindig eleve eldőlt-e a pályaválasztás.

Egyenruhában Domokos diplomaátadóján: Kenyeres Miklós honvéd tábornok (balról), Palatinusz Tamás rendőr alezredes, Kempelen Domokos tűzoltó hadnagy és Palatinusz Márta rendőr alezredes

Itt pezseg az élet

Kitörő nevetésbe, hangos, vidám beszélgetésbe csöppenünk hirtelen. A család elárulja, hogy éppen egy vicces esetet meséltek egymásnak, ami nemrég esett meg velük, ugyanis náluk mindig történik valami. Itt pezseg az élet, mindenkinek rengeteg mondanivalója van, és még több dolga, elintéznivalója, ehhez viszont kevés ideje, így amikor találkoznak, sok mindenről akarnak és minél rövidebb rövid alatt beszélni itt, a szülői házban, ahol mi is találkoztunk velük.

– Mit gondoltok, lehetséges, hogy lányunk, Márta és unokánk, Domokos sorsa már akkor eldőlt, amikor nagyapátokkal annak idején két apró gyermekkel felszálltunk a vonatra, hogy induljunk Kalinyinba, mai nevén Tverbe, a Volga partjára, ahol nagyapátok felsőbb katonai tanulmányait folytatta? – provokálja a többieket a nagymama, Kenyeres Miklósné, Gabriella asszony, aki századosként ment nyugdíjba a honvédségtől.

– Igen, apu az „oka” mindennek, ő választotta a honvédséget, mi pedig követtük őt a fegyveres szolgálatoknál – szögezi le vidáman lánya, Palatinusz Márta, aki a jogi egyetem elvégzése után jelenleg a Veszprém Megyei Rendőr-főkapitányság gazdaságvédelmi osztályának, férje, Palatinus Tamás pedig a felderítő osztályának helyettes vezetője.

– Rendben, vállalom, hogy én fertőztem meg ezt a családot, folytatja továbbra is jó kedéllyel a nagypapa, Kenyeres Miklós, aki büszkén oszt meg velünk egy közelmúltbeli történetet. Unokája, Kempelen Domokos tiszteletére – aki néhány hete végzett a Nemzeti Közszolgálati Egyetemen – a Budai Várban tartott diplomaátadója alkalmával a családból többen egyenruhát öltöttek, a nagypapa katonai tábornokit, édesanyja, Márta és nevelőapja, Tamás rendőr alezredesit, úgy gratuláltak a tűzoltó hadnaggyá kinevezett Domokosnak, aki a Veszprémi Katasztrófavédelmi Kirendeltség hatósági osztályán dolgozik iparbiztonsági területen. A fiatalember úgy mondja, ezzel mindkét kívánsága teljesült: korábban vegyésztechnikusként végzett egy középiskolában, ugyanis a kémia mindig nagyon érdekelte, ahogy a tűzoltói munka, illetve az iparbiztonság is, és most minden tudására szükség van. Mindemellett Domokos megkezdte önálló életét is, mert náluk az a szokás, aki elkezd dolgozni, elköltözik. Ez a szülők szerint amiatt fontos, hogy a fiatal mielőbb tanulja meg az önálló életet, a pénz beosztását, a háztartással való feladatokat.

– Nagyon jó érzéssel tölt el, hogy nem volt hiábavaló a nevelés, a minta, amit tőlünk is kapott az unokánk – teszik hozzá a nagyszülők, ugyanis Domokos három év alatt kitűnő eredménnyel végezte el az egyetemet, és ennek apropóján az országos katasztrófavédelmi főigazgatótól díszplakettet is kapott.

– Milyen minta volt unokám, illetve a lányom előtt? – dől hátra Kenyeres Miklós, majd így folytatja: – Kemény és egyben gyönyörű hivatásra tekintek vissza, kötelességtudóan mindig a maximumra törekedtem, ezt láthatták tőlem, és a feleségemtől is.

1962-ben jelentkezett légvédelmi rakétásnak

Felidézi, hogy hatalmas felelősséget is érzett munkájában mindig, mert – ahogy fogalmaz – parancsot kiosztani a legkönnyebb, azt tudni kell, hogy a feladat mögött emberek állnak. Aztán felidézi, már fiatalon, 1962-ben jelentkezett légvédelmi rakétásnak, mert mindig is nagyon érdekelték a műszaki dolgok, a technika. Így légvédelmi rakéta szakon végezte a katonatiszti főiskolát Budapesten. Tisztté avatásakor vette feleségül Gabriellát, akit előtte másfél éve ismert meg a tiszti iskola bálján. Párja korábban csecsemő- és gyermekgondozóként dolgozott, később jelentkezett a katonasághoz, ahol végigjárta a ranglétrát, századosként ment nyugdíjba, és még képesített lövész végzettséget is szerzett. Korábbi munkáját nem tudta folytatni, mert férjét többször is áthelyezték az ország több városába, így jobbnak látta, ha ő is katonai pályára lép. Nem beszélve Miklós tanulmányairól, egyebek között Kalinyinban egyetemen tanult, aztán budapesti, debreceni munkahely, majd moszkvai tanulmányok következtek a vezérkari akadémián, innen került a veszprémi „Sziklába”, ahol 2001-ben tábornokként ment nyugdíjba.

Együtt a szülői házban. Ebben a családban mindig, mindenki tanult valahol, és nagyon fontosnak tartják a szeretetet, a fegyelmezettséget és következetességet Fotó: Pesthy Márton/Napló

– Nem merült fel, hogy a katonai pályát választom – veszi át a szót Palatinusz Márta, aki pedagógus végzettséget szerzett, azután jelentkezett a rendőrséghez, ami mindig is vonzotta. Úgy fogalmaz – férjét is hivatásának köszönheti – a Balatonfüredi Rendőrkapitányságon találkoztak, ahol korábban dolgoztak. Párja, Palatinusz Tamás megjegyzi, nekik a hasonló hivatás soha nem okozott problémát az életükben, mert otthon munkáról nem beszélnek, ezt látták a nagyszülőktől is, és arra is ügyelnek, hogy évente legalább egy alkalommal kettesben is eltöltsenek néhány napot. A vidéki kis házban, páratlan természeti környezetben szívesen időznek, ha tehetik. Amúgy az egész család passziója a kempingezés főként itthon, ha külföldre mennek, az Adriát választják, Trogir a kedvenc helyük.

Gyakran vitték őket itthon és külföldön is múzeumokba

A családban a tanulást, a mind több tudás megszerzését alapvetőnek tekintették, a nagyszülők mindig arra törekedtek, hogy az unokákkal minél tartalmasabban töltsék el az időt, gyakran vitték őket itthon és külföldön is múzeumokba. Ebben a családban mindig, mindenki tanult valahol, és nagyon fontosnak tartják a szeretetet, a fegyelmezettséget, a következetességet, a szigort viszont elutasítják, mert szerintük az nem vezet sehová. Állítják, a humor mindent visz, az élet sava-borsa, a sok-sok beszélgetés – gyakran a szülő házban – náluk az élethez úgy hozzátartozik, mint a levegő. A kérdésre, hogyan töltődnek, miként pihennek, azt mondják, az már régen rossz, ha ezt keresni kell, a spontán dolgokban hisznek, most is csak úgy hirtelen ötletből főznek együtt egy jó lecsót! Barátaik különféle területen dolgoznak, találkozásaikat hatalmas beszélgetések, jó kedély jellemzi.

– A lányom esküvőjén azt mondtam, egy kocsi előtt vagyunk mindannyian, egymásra nézünk, törődve a másikkal, úgy húzzuk a kocsit egész életünkben egy irányba. Ez szerencsére nálunk jellemző az egész családra, és egyenként mindenkire is – árulja el a rájuk jellemző kivételes összhang titkát Kenyeres Miklós.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában