Kiváltságos vagy fekete bárány? – A gyereknevelésben sok múlik a megfelelő kommunikáción

Mi a helyzet az ideálistól erősen eltérő, és pszichikai értelemben számos kérdést generáló esetekkel, amikor kiváltságos gyermek „szindróma”, vagy adott esetben a fekete bárányként megbélyegzett gyermek helyzetét kellene lélekbúvár szemmel elemezni? A témával kapcsolatban, Horváth Nikoletta pszichológussal beszélgettem.

A szakembertől megtudtam, a kérdés ezer és egy oldalról megközelíthető ok-okozati összefüggésben. Minden család egyedi, mint ahogy a gyermekek és életkörülményeik is, ezért nagyon nehéz konkrétumok szintjén maradni. Általánosságban elmondta, a szülők, azzal a helyzettel keresik meg legtöbbször, hogy a gyerek valamiért problémás.

– Sok rizikó faktor van, amiből ha minél több összeadódik egy gyermeknél, akkor valószínűsíthető, hogy nagyobb eséllyel kerül a pedagógiai szakszolgálathoz, nevelési tanácsadóhoz, vagy adott esetben pszichoterápiára. Kinek milyen lesz a személyisége az 40 százalékban a génekkel és 60 százalékban a szociális háttérrel, a családi és tágabb környezet hatásaival hozható összefüggésbe a tudomány jelenlegi állása szerint. A szülő részéről kemény önismereti munka árán megfejthető, hogyan jutott el arra a szintre, hogy a gyermeket problémásnak ítéli, vagy ne adj, Isten szinte fekete bárányként kezeli.

- Visszavezethető akár a fogantatásig, mely kihatással volt a baba személyiségének alakulására, jelentős, hogy tervezték-e, hogy az anyának volt-e nehézsége a terhessége idején, illetve első szülött gyermek volt–e és sorolhatnánk. Ha kicsiként nehezen kezelhető, akár mert teljesen ellentétes személyiségjegyei vannak például az édesanyjáéval, akkor, ha ez nincs tudatos szinten megértve szülői oldalról, könnyen kialakulhat, hogy őt majd problémásnak ítélik. Az eset gyökere abból is indulhat, hogy a nagyobb gyermek, a kistestvér érkezésekor, trónfosztott lesz, háttérbe szorul. Nem kapja meg azt az odafigyelést, mint az új jövevény. A szülők felelőssége nagy ebben az időszakban. Kiemelt figyelem és szeretetet jár a nagyobb testvérnek, mert lelkileg nehezen feldolgozható helyzet az új családtag érkezése, akár a testvérviszony alakulását tekintve is – mondta a pszichológus, és kitért arra a helyes szülői reakcióra is, hogy soha ne a gyermeket minősítse, hanem mindig a tettét.

Megfelelő kommunikáción sok minden múlik. Mi a helyzet a kiváltságos gyermekkel? Akinek mindent szabad, akit túl féltenek, aki helyett szeretetből minden megcsinálnak? Vajon hogyan hat ez a személyiségének alakulására?

– Szülőknek fontos megérteni, amire kiskorában tréningezik a csemetéjüket az elkíséri majd felnőtt korában. Sok esetben a mindent megkapó, túl szeretett apróságból önbizalom hiányos, szorongó kamasz és felnőtt lesz, mert nem volt alkalma megtapasztalni azt a kompetenciát, hogy ő ezt is el tudta érni, meg azt is meg tudta csinálni. Mivel burokban volt, a felnőtt élethez nagyon nehezen tud alkalmazkodni. Szakszóval a helyes magatartás a „fejlődési fülke” lenne, vagyis annyit segítsünk szülőként, hogy pont megtudja csinálni a gyermek az adott dolgot. A kedvenc effektus miatt kialakulhat egy túlteljesítő személyiségjegy, mely akár vezethet depresszióhoz is – fejtette ki Nikolett. Szülőnek lenni nem egyszerű feladat, az aranyközépút az ideális, mert a szélsőséges helyzetek a felnőttkorra is rányomhatják a bélyeget.