Bor, Badacsony és boldogulás – A kulturális nagykövet szerint célirányos tervek kellenek

Zsófi úgy nyilatkozott, hogy érzése szerint a kulturális főváros programban neki nőként és fiatalként példát kell mutatnia a kortársainak azzal, hogy itt boldogul. Ahol nagykövetként megjelenik, ezt tudja képviselni. Sok minden mást is tesz a régióért, amely előremozdítja, erősíti azt, sőt, Veszprém hírnevét ugyancsak.

– Sokat adhat a régiónak a cím, azonban az elnevezéshez köthető, ide irányzott tervekre van szükség. Korábban egyértelműen Budapest-központú volt az ország, ma már egyre többen rájönnek, hogy vidéken is lehet teljes életet élni. Franciaországban például a tehetősebb rétegnek esze ágában sincs nagyvárosban lakni. Tudják, hogy vidéken jobb a levegő, minőségi alapanyagokat fogyaszthatnak, így magasabb életszínvonalat biztosíthatnak családjuk számára. Szépen lassan nálunk is felismerik ezt, a Balaton-felvidék pedig tökéletesen alkalmas erre. A kulturális programokat azonban a város tudja inkább összefogni, kiegészítve az itteni létet. Ez már elindult a nyári veszprémi eseményekkel, a Hangvilla, a Petőfi Színház egész éves aktív jelenlétével. Mi is léptünk, a FrissTeraszon három éve szervezünk nyári programokat, koncerteket, a hiánypótló közösségi téren.

– A helyiek és az ide látogatók egyaránt kikapcsolódnak, szórakoznak. Idén már a családokat, a gyerekeket is megszólítottuk a könnyűzenei kínálat mellett. A Dűlőre futunk című jótékony célú futás pedig a régiót erősíti szintén immár három éve. Egyre többen neveznek a megmérettetésre, ez nagy öröm számunkra – mondja Zsófi, aki vallja, hogy személyes kötődés nélkül nem lehetne mindezt képviselni.

– Édesapánk budapesti, édesanyánk badacsonyi, a fővárosban kezdték a közös életüket. Mi, gyerekek mindhárman Budapesten nőttünk fel, de gyakran jártunk Badacsonyba. Az itteni nagyapánk saját bort is készített, a budapesti nagyapa pedig kádár volt. Tehát mindkét családban adott volt az erős boros kötődés. Apa tájrendező mérnökként dolgozott, ő készítette elő a Balaton-törvényt is. A szőlő jelentős szerepet játszott az életében, könyveket is írt több borvidékről. A rendszerváltás után a szüleinknek lehetőségük nyílt néhány terület megvásárlására, akkor kezdték lassan felépíteni a birtokot a heti néhány napos itt-tartózkodással. A bátyám, Bence ideköltözött, miután a keszthelyi egyetemen végzett. Ő volt a családban az első, aki főállásban foglalkozott a birtokkal. A szüleink akkor költöztek ide, amikor apa nyugdíjba ment. Én sokat utaztam, borászatot tanultam, a kertészeti egyetemen végeztem. Kaliforniában, Spanyolországban, Burgundiában, Elzászban voltam gyakorlaton, Bordeaux-ban pedig szőlész-borász mesterképzést végeztem. Ezt követően vágtam bele a badacsonyi munkába.

A nővérem immár szintén a családi vállalkozásban dolgozik, márkaképviselő és az exportért felel. Úgy érzem, akkor tud az ember igazán lokálpatriótává válni, ha volt egy lépés távolsága. Gyönyörű vidékeket láttam, de az itteni is szép, sőt. Aki itt él, talán más szemmel látja a helyi értékeket. Számomra tényleg különleges ez a környezet. Hosszú távon nagyon örülnék, ha az itteni szőlőterületek nemzetközi védelmet is kapnának, megőrizve ezzel a tájat a következő generációk számára és csökkentve a tomboló építési hullámot. Ezért nemcsak lehetőség, hanem egyértelmű cél a vidéknek az Európa kulturális fővárosa cím – mondja Zsófi.

A program fontos eleme Veszprém és a régió összekapcsolása. A fiatal borász hölgy szerint sok még a tennivaló a régióban, például a közlekedés, az ellátás terén.

– Kampányolunk az egész éves Badacsonyért, télen is vannak lehetőségek és programok. Minden hétvégén van legalább egy nyitott pince a borvidéken, a miénk már öt éve egész évben várja a vendégeket. Kibővült a vállalkozásunk a St. Orban étteremmel, amely szintén éves nyitvatartással működik az idei évtől. Gasztro-hegy címmel tematikus hétvégéket indítunk el, sok borászat és vendéglátóhely csatlakozott a kezdeményezéshez. Enni és borozni mindenki szeret. A klasszikus tömegturizmus pedig kezd átalakulni, egyre több az igényes vendég, aki a minőséget keresi. A gasztroturisták pedig jobban szeretik a tavaszi és őszi időszakot – mondja Zsófi.

Tapasztalata szerint az ő generációja már tanult elődei hibáiból. Nem irigyek a másikra, nem tartják konkurenciának a szomszéd borászatot, inkább erősítik egymást.

– Számunkra már gyermekkorunkban adott volt a példa, dolgoztunk, ebbe nőttünk bele. Megtanultuk azt, hogy előre kell nézni. Ha a másik jobban fejlődik, az bennünket is ösztönöz. Bence bátyám a Balatoni Kör elnöke, én a Junibor elnökségi tagja vagyok. Utóbbi aktív fiatal borászok országos egyesülete. Ezek a közösségek segítenek, hogy lássuk, mekkora ereje van a közös munkának, együtt gondolkodásnak. Badacsonyban szerencsére több fiatal, sikeres borász felismerte már a lehetőséget a vendéglátásban, borászatban és a közösségi munkában – teszi hozzá.

Veszprém a város védőszentje, Gizella apropóján a nők helyzetéről, szerepéről is diskurzust kezdeményez az Európa kulturális fővárosa 2023 pályázatban. Zsófi úgy érzi, nagyon fontos a nők vezető szerepe, mert más mentalitásúak, más oldalról közelítik meg a dolgokat.

– Kell a női pólus, jó, ha bizonyos területeken megjelennek a nők. A női munkavállalókra erősen kell koncentrálni, hiszen ők tartják össze a családokat. Kedvezőtlen adottságok mellett ez azonban nehezebb feladat. Ami a szakmai szerepemet illeti, az elején nem volt könnyű. Nemcsak azért, mert nő vagyok, hanem a fiatalságom miatt is. Hat éve vagyok itthon a szakmában, szépen lassan megismertek, és azt gondolom, elfogadtak. A példám is mutatja, hogy ha nehéz is, de semmi sem lehetetlen – véli Laposa Zsófia.