az eseménytelen verseny a legjobb

2018.09.09. 08:00

Ortvein Márta ralibíró: Sokkal többet küzdenek ugyanazért a sikerért a nők

Ortvein Márta szerint nem furcsa nőként a ralisportban szerepelni, mivel az autósportbírók mintegy 35-40 százaléka a gyengébbik nemhez tartozik.

Pálinkás Virág

Márti eredetileg porcelánfestő, bár ezzel a szép szakmával egy betegség miatt felhagyott. Húsz évig dolgozott minőségbiztosítási technikusként az egyik veszprémi nagyvállalatnál, most pedig egy autósiskolában dolgozik oktatási előadóként, tehát a jelenlegi civil szakmája jól megfér a hobbijával. Mert hobbinak, szenvedélynek nevezi a sportbíráskodást is. A sport szeretete, az alázat hajtja a sportbírókat, mint mondja.

Kezdjük azzal: hogyan lesz valakiből sportbíró? – Az első vizsga után egy általános sportbíró végzettséget szerzünk, majd két évet töltünk a szakosodással, ekkor kell szakágat választani, amelyből később évente kell vizsgát tenni. Én a ralit és a terepralit választottam, amelynek egyszerű előzménye van – kezdte Márti. – Amikor 18 évesen tanultam személyautót vezetni, akkor olyan oktatóm volt, aki raliversenyző volt korábban. Regős Attilának az első órán feltűnt, hogy nem először ültem volán mögé. Bevallottam, hogy gyerekként már tanított az unokabátyám az erdőben vezetni, ahogy minden korombelit akkoriban – folytatta Márti. Az oktató az alapok elsajátítása után mindig akkor hívta vezetni, amikor autós egyesületi szakosztályos ülése volt. Így Márti nem az autóban várakozott, hanem beült a megbeszélésekre.

– Az elején nem értettem mindent, amiről szó volt, de aztán versenyekre kezdtem velük járni, és egyre inkább érdekelt a dolog. Amikor Lakatos Lajos megcsinálta a Veszprém-ralit a lőtéren, akkor kezdtem mélyebben belelátni a szervezésbe, a feladatokba. Bár néző voltam, a ralinak a másik oldalát ismertem meg. A versenyzői oldalát, a verseny lebonyolítását, pályafelszerelést, szerelői háttérmunkákat, a csapatmunkát. Lakatos Lajos 2000-ben kért fel, hogy vizsgázzak le sportbíróként. Elgondolkodtam, de megcsináltam. Azért választott engem, mert én voltam az egyetlen, aki ismertem az érem mindkét oldalát, aki tudja, hogy mit jelent az egy versenyző és egy sportbíró szemszögéből. Anyukám és a testvérem megértette a döntésemet, de sok hideget-meleget kaptam.

Márti a tanfolyam elvégzése óta már a képzésekkel, pályázatokkal is foglalkozik, sőt a Veszprém Megyei Autósport Bírók Közhasznú Egyesületének egyik alapító tagja is, ahol olyan szintre fejlesztették az egyesületet, hogy mára saját eszközökkel is rendelkeznek.

– A munka egy versenyen sokrétű. Sportbíróként feladatunk a fair játék betartatása, mivel a szabályok mindenkire ugyanúgy vonatkoznak. Nagyon figyelni kell a környezet, a nézők, a versenyzők és a saját biztonságunkra, ez a fő szempont – hangsúlyozza Márti. – A verseny elindulása után a szabályok betartatása a feladat. Ha raliban dolgozom, akkor általában a rajtnál vagyok, rajtoltatok, menetlevelet írok, rádiózom, jegyzőkönyvet vezetek. Több irányba figyelek: a szabályosság, az időkorlát, a biztonságmegőrzés háromszögében mozgok.

Márti hobbiból nem jár versenyre, mert nem tudja „csak nézni” azt. Ha dolgozik, akkor sosem lát belőle semmit, maximum a rajtot, és nem tudja a végeredményt. Számára akkor jó egy verseny, ha nem történik semmi, olyankor tudja, hogy minden rendben van. Nincs gond a versenyzőkkel, nincs gond a nézőkkel, nincs baleset, nem kell közbeavatkozni. Ez jó érzés, úgy sikerült megszervezni a versenyt, hogy minden rendben ment.

– Terepraliban 2016 óta vezetőbírói pozíciót töltök be, legutóbb a Hungarian Baján a 180 kilométeres szakaszért feleltem, ami óriási felelősség, de jó csapatban dolgozunk, megbízunk egymásban. A veszprémi rajtú versenyen idén nagyon küzdöttünk az elemekkel: hol a forrósággal, porral, hol pedig a zuhogó esővel, nyakig érő sárral. Ilyenkor sosincs elég kezünk. Ez a verseny egy világkupa, tele van nagy nevekkel, külföldiekkel, akik nagyon rendesek és közvetlenek velünk, nem esik nehezükre például köszönetet mondani a munkánkért, a segítségünkért.

Márti állandóan figyel, számol, koncentrál egy versenyen, de azt mondja, őt ez kikapcsolja, neki ez pihenés. Évente hat–tíz versenyen vesz részt. Szerinte tudni kell abbahagyni, be kell látni, ha nem megy tovább, mert óriási a rizikófaktor a sportágban.

– Egyszer már besokalltam, és egy évre függesztettem a sportbírói tevékenységemet, úgy éreztem, hogy meg kell állnom. Nem mindig jó vezető bírónak lenni, mert óriási a felelősség. Másképp szerettem volna elérni ezt a pozíciót. Stigi bácsival (Stigelmaier József – a szerk.) évekig dolgoztunk együtt, ám hirtelen halála után Budapesten úgy döntöttek, hogy nem szabad veszni hagyni ezt a csapatot, ekkor felkértek, hogy vegyem át a feladatait. Nagy volt a rizikó. Ha nem sikerült volna teljesítenem, minden korábbi munkám kárba veszett volna. Vezetőnk, Kovács Levente segített picit tisztábban látni a dolgot. Érvelt, én pedig döntöttem.

Úgy érzi, hogy nőként sokkal nehezebb elfogadtatni magát, a munkáját.

– Sokkal többet küzdünk ugyanazért a sikerért mi, nők. A kollégáim segítenek, nagyon jó csapatban dolgozom, így ezt nem éreztetik velem. Nekik mindegy, hogy egy nő vagy egy férfi áll ott, csak jól végezze a dolgát.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában