A kilencvenéves Gizi nénit köszöntötték Bakonyjákón

A mintegy 60 családtaggal rendelkező família vidám hangulatú összejövetellel köszöntötte az ünnepeltet, és természetesen a nosztalgikus múltidézés sem hiányzott az alkalomról. Fülöp Lászlóné 1929. január 12-én látta meg a napvilágot Bakonyjákón Meinczinger Gizella néven, egy sváb család, Meinczinger Pál és Fux Magdolna harmadik gyermekeként. Gizi néni sokszor elmesélte már hozzátartozóinak, hogy a születésekor akkora hó volt, hogy édesapja a hátán vitte fel a bábaasszonyt a házukhoz. Szülei nagy szeretettel vették körül, miközben a hirtelen természetű családfő vele elnézőbb volt, mint testvéreivel. Gyermekkorában súlyos gazdasági válság rázta meg a világot és Magyarországot. Bakonyjákót is szegénység sújtotta, de a Meinczinger család nem nélkülözött, mindig jutott étel az asztalra, köszönhetően a mindent beosztó édesanyának és az ezermester édesapának. Meinczinger Gizella a falu általános iskolájába járt, jó tanuló volt. Tehetsége és adottságai révén sokra vihette volna, de a szegénység, illetve a korszellem nem tette lehetővé számára a továbbtanulást.

1940-ben egy villámcsapás következtében kigyulladt egy ház az utcájukban, és a tűz átterjedt az ő otthonukra is. A családfő a szomszédok segítségével gyorsan újjáépítette a házat, ami azóta is Gizi néni otthona. Az utca többi ingatlana – néhány kivételtől eltekintve – ma már csak emlék. Alig készültek el a rekonstrukciós munkák, amikor Meinczinger Pál katonai behívót kapott, majd később megbetegedett és Németországba szállították kórházi kezelésre. Meinczinger Gizella 1961-ben látta újra édesapját, akkor már ötgyermekes édesanyaként. Gizi néni a második világháború utolsó hónapjaiban megismerkedett egy Erdélyből származó, talpraesett, segítőkész fiatalemberrel, aki magyar katonaként védte a bakonyi dombokat. A székely legény végül nem tért vissza szülőföldjére, hanem feleségül vette a 17 éves Meinczinger Gizellát. 1946-ban megszületett az első gyermekük.

1948-ban a Meinczinger család is felkerült a kitelepítésre ítélt svábok listájára. Már Kislődön várták az ismeretlenbe tartó vonat indulását, amikor egy orvos a beteg kisgyermekük miatt indítványozta a maradásukat. Gizi néniék így visszatérhettek a bakonyjákói házukba, ahonnét azonban addigra teljesen széthordták az értékeiket, kiürítették az istállójukat. Ám erős hittel, szívós kitartással és sok munkával talpra álltak, majd további négy gyermekük született, ez pedig már akkoriban is nagy családnak számított. Az általános élelmiszerhiány és a betegeskedő édesapa miatt nem volt könnyű életük, de sok lemondás árán mindig úrrá tudtak lenni a nehézségeken. Gyermekeik sorra családot alapítottak, Fülöp Lászlóné jelenleg 11 unokával és 25 dédunokával büszkélkedhet.

Egyik vője, Nemes György Tamás a 90. születésnapot ünneplő összejövetelen így fogalmazott: „Az édesanyák a családok tartóoszlopai, ők tartják össze a világot. Az otthon meghittsége nem a pénztől, a tágas terektől vagy a luxustól függ, minden az édesanyán múlik. Nekünk szerencsénk van, Fülöp Lászlóné személyében kivételesen erős tartóoszlopot kaptunk, aki a mai napig is erős hittel azon munkálkodik, hogy szűkebb környezetében a szeretet, a megértés és a békesség maradjanak a legnagyobb értékek.”