Az ébredés lehetősége

2019.04.08. 07:42

Bajczi Mariannának visszahozta fiatalságát a saigoni élet

Bajczi Mariannát már kamaszként érdekelte, hogyan működünk mi emberek, volt, hogy pszichológiai csoportban játékos formában tanult az önismeretről.

Borsos Renáta

Bajczi Marianna rátalált saját útjára, Saigon városában él.

Fotó: Archív

Mindezek ellenére mégis hosszú évek göröngyös életszakaszai alatt, mondhatni kizsigerelte magát. Egy trauma kellett ahhoz, hogy újra gondoljon mindent és intenzíven visszaáramoltasson jó és tartalmas dolgokat az életébe. Rátalált önmagára, a saját útjára: Vietnamban, Saigon városában él, kreatív fejlesztőként dolgozik.

Bajczi Marianna rátalált saját útjára, Saigon városában él. Fotó: Archív

Magyarországon egy kis faluban született és sokáig Ajkán élt. A sors úgy hozta, hogy korán, 19 évesen már férjhez ment, rá egy évre gyermeket szült, akit később 27 éves korától, a válása miatt egyedül nevelt fel. Több vállalkozást is sikerre vitt, éjt nappallá téve dolgozott, mígnem az egyik pesti vállalkozásával gondjai lettek: a befektetéséből adósság lett. Visszagondolva ma már látja: hajszolta a pénzt, kiszipolyozta akkoriban az életét. Hiába voltak apróbb jelek, hogy nem így kellene élni, pontosabban ÉLNI is kellene, az ébresztőt, a gyökeres változást, egy nagyon komoly betegség hozta el számára. Egy nap a koponyáján kitapintott egy dudort. Nem sokkal később az orvos megállapította a diagnózist: koponya daganat. A betegsége és gyógyulása terelte a helyes útra?

– A mélypontom után eldöntöttem, ha lesz tovább, felszámolom addigi életemet. Egy év alatt mindent eladtam és Siófokon a Balaton partján vettem egy házat. Órákat töltöttem minden nap csak azzal, hogy néztem a parton a vizet és engedtem, hogy jó gondolataim szabadon áramoljanak. Visszataláltam a kezdetekhez, az önismereti út megismerésének a fontosságához, ami fiatalon úgy foglalkoztatott. Az érdekelt, hogy én mit szeretnék, mi volt a gyermekkori álmom. Szomjaztam a lélek útjának megfejtésére, az önmegismerésre, önfejlesztésre. Tréning, tréninget követett, sorra olvastam a pozitív gondolkodás témakörében írt könyveket.

Bajczi Marianna, lányával Kittivel. Fotó: Archív

Elvégeztem sok gyógyító tanfolyamot, tanultam kineziológiát, arcolvasást. Kiderült, jó energiákkal „dolgozom”, de még nem találtam rá arra, amit annyira kerestem. Majd jött az alkotás, a rajz, a festés. Ezek különleges módszerének elsajátítása után tudtam, hogy ez az, ami mögé sok mindent lehet tenni. Művészetterápiával kezdtem el foglalkozni, melyben közgazdász végzettségű lányom, Kitti is segített – fejtette ki Marianna.

Tanfolyamaik többről szólnak mintsem hogy egyszerűen megtanulnak rajzolni és festeni az emberek. Akkor abban a pár napban óhatatlanul is fejlődnek személyiségükben. Marianna szerint óriási élmény, amikor megtapasztalja az illető, elkészített olyasmit, amiről egy időn át azt hitte nem tudja, nem képes rá. Ez egy akkora felismerés, mely az életének több területén is változást generál. Az alkotás örömének élménye tükröt mutat, olyan, mint egy ébresztő szellő, mely fellebbenti a szemek elől a fátylat. Marianna kreatív fejlesztőként rajz-, illetve élményfestő tanfolyamot, töklámpa, vagy brownie, illetve díszes mézeskalács készítő workshopokat tart. Munkáik mellett, a kezdetektől odafigyeltek arra, hogy a személyiségfejlesztésre nagy hatást gyakorló „ébresztő” alkotási folyamatot olyanoknak is bemutassák, akikhez ez a történet nem jut el. A gyógyulás után úgy érezte, kapott egy új lehetőséget az élettől, melybe igyekszik tartalmas dolgokat visszaadni.

Missziós tevékenységbe kezd­tek: tanítottak hazánkban pszichiátrián egy skizofrén csoportnak, jártak a szegedi börtönben az elítélteknél, valamint Déván Csaba testvér gyermekotthonaiban. Öt éven át minden télen Indiába utaztak, ahol a legszegényebbekhez is elvitték a rajz és élményfestő, művészetterápiás ismereteket. Eljutottak a Dalai láma tibeti gyermekotthonába. Igazolták: a világ bármely táján, bármely népcsoportnál működik a történet. Mint mondta, az alkotás folyamatakor a résztvevők, – törvényszerűen – párhuzamot vonnak az életük és az alkotás közben megélt érzelmeik között. Ezen tréningeken az ember lelassul, és ez az önismeret lényege. Hiszen ha mindig a külvilág zajaira figyelünk, nem jutunk el benső világunkhoz. Marianna eljutott arra a szintre, amelyről a legtöbb ember még álmodni sem mer. Annak ellenére, hogy soha nem élt nagyvárosban, három évvel ezelőtt élt az adódó lehetőséggel és a több mint nyolcmilliós lélekszámú Saigonban kezdett új életet a lányával. Azóta kisebb nagyobb megszakításokkal lá­togat Magyarországra, hogy itthon is megismertesse az emberekkel azt a csodát, amit ő is megtapasztalt.

– Vietnam legnagyobb városában élni minden nap kihívást jelent. A kétarcúsága valóságos tréning számomra, mely minden szempontból kirántott a megszokottból. Új perspektívából engedi láttatni az életet. Hogy mit jelent nekem? Visszaadta a fiatalságomat. Elfogadásra, türelemre tanít, megmutatja, minden lehetséges. Olyan, mint egy óriási kulturális olvasztótégely. Az ázsiaiak nagyon tisztelnek minket, tetszik nekik a nagy orrunk, a világos bőrszínünk, a magasságunk – osztotta meg Marianna az ázsiai élményeit.

Bajczi Marianna távolabbi célja, hogy úgy szervezze meg a kinti elfoglaltságait, hogy ne a nagy metropoliszban kelljen élnie. Szeretné Ázsiának a vidéki életformáját is megismerni. Mint ahogy a mondás is tartja: egy dolog állandó, mégpedig a változás. Lánya is így gondolkodik, ő most búcsút intett Vietnamnak és hazaköltözött.

Sikeres módszerük bemutatását itthon folytatja. Rajz- és festőtanfolyamokat tart majd Siófokon. Akik erre az élményre, céljaik, vágyaik megélésére vágynak mindkettőjükkel találkozhatnak Magyarországon több helyszínen, a közeljövőben augusztusban Ajkán is.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában