Szent Benedek heminában határozta meg a borfogyasztás mértékét

– A középkorban a bencés monostorok sokat tettek Magyarországon a szőlő- és borkultúra fejlesztéséért, hiszen a szentmiséhez naponta jó minőségű borra volt szükség. A nyugatról érkező szerzetesek olyan tudást hoztak magukkal, melyet az itteniek még nem birtokoltak, a szőlő annyira nem volt őshonos ezen a területen. A bakonybéli monostor legfontosabb szőlőbirtokai Kajárpéc és Nyúl környékén voltak. Az ő borkultúrájuk a hazai monostorok közül a legrégebbi, szinte töretlen egy évezrede.

A „Bakony-belében” István király alapított monostort felesége, Gizella rokona, Szent Günter ajánlatára. Egy 1023-ban kelt adománylevél szerint Gizella királyné Erdélyben, Arad-hegyalján, a ménesi borvidék Makra-hegyén szőlőbirtokot adományozott a bakonybéli szerzeteseknek. „Én Kesla Isten irgalmából királynő, saját akaratomból és István király támogatásával Szent Mauritiusnak adományozom a Makra hegyen 8 kapa szőlő birtokot ugyan annyi szőlőművessel” – áll az adománylevélben. (A magyarok Gizellát Keslának hívták.) Ez az ősi kapcsolat éledt újjá a közelmúltban, azóta a legkiválóbb ménesi borász, Balla Géza készít bort nekünk – mondta Izsák testvér.

Az 1023-as adománylevél elveszett, de van egy, az Árpád-kor végéről származó olyan oklevél, amely összeírja az elveszett birtokokat, ebbe bemásolták az 1023-as adománylevél szövegét. Ebből kitűnik, hogy két erdélyi falu is az adomány része volt.

– Egy véletlen folytán ismertük meg Balla Gézát, az ő munkatársa perjelünk, Halmos Ábel atya hittanosa volt Budapesten, jól ismeri monostorunkat is, ő lett a kapocs. Balla tudta, hogy ahol ő borászkodik, az a bakonybéli monostoré volt, de nem tudta, létezünk-e még, és a kárpótlások, határok és egyéb okok miatt nem gondolta tovább a kapcsolatfelvételt, mi meg sokáig nem is tudtuk, hogy hozzánk tartozott a szőlőbirtok. Aztán közvetítéssel megismerkedtünk, a közösségünk látogatást is tett a Makra-hegyre.

A kapcsolat gyümölcsözővé vált, Balla Géza, aki első határon túli borászként nyerte el az Év Bortermelője Magyarországon 2018 címet, háromféle bort készít monostorunknak – folytatta Baán Izsák a történetet. – Az egyik bor a Gratia – a szó jelentése kegyelem, ajándék, báj –, a másik, a Kesla Gizella emlékét őrzi, a harmadik, a Makra, a hegy nevére utal. Szent Benedek ezerötszáz évvel ezelőtti Regu­lájában szabályozta a szerzetesek alkoholfogyasztásának mértékét is, azt egy heminában szabta meg.

– A bor a találkozás, az ünnep, a szeretet itala. Azt se feledjük, hogy vannak olyan történetek, ahol a bor valamilyen csodás gyógyulás eszköze, és Jézus életében is jelen volt. Nincs leírás arról, mennyi is az egy hemina, de született ennek egy spirituális értelmezése, mely szerint mindenkinek megvan a saját heminája.

Hortobágyi T. Cirill pannonhalmi főapát így gondolkodik a mértékéről: – Mi a hemina titka? Leginkább az, hogy a mennyiség mindegyikünk számára személyre szabott. A hemina annyi korty vagy pohár, amennyi felemel, megvidámít, erőt, kreativitást szabadít fel bennem, bölccsé, boldoggá tesz. A hemina titka tehát a személyre szabott, a szívet megvidámító, egyedi mérték. Hiszen tudjuk, hogy ha túllépjük saját mértékünket, homály borít el, elveszítjük arányérzékünket, úrrá lesz rajtunk a rossz és megaláz bennünket – fejtette ki a főapát.

– Római előírás, hogy fehérborral kell misézni, így a pannonhalmi misebort használjuk. A bakonybéli monostorban a böjti időt kivéve vasárnap és ünnepnapokon kerül az asztalra bor, melyet közösen szoktunk elfogyasztani – mondta el Izsák atya.