Lélekben is készüljünk az ünnep megélésére!

– Amikor kislány voltam, a környezetünkben csak nálunk volt adventi koszorú, lévén, hogy a nagymamám Németországból jött, és hozta magával ezt szokást. A szenteste előtti adventi vasárnapok délutánja a gyertyagyújtásról, karácsonyi dalok hallgatásáról, süteményevésről és főleg a családi együttlétről szólt számomra.

Felnőttként mást is jelent ez már. Hetekkel szenteste előtt kiválasztjuk, hogy mi legyen a karácsonyi menü. Szépen lassan elkezdjük a bevásárlást, a szervezkedést, ki mikor kihez jön-megy, mikor ki mit süt-főz a családban. Természetesen a készülődéshez tartozik a takarítás is, ilyenkor a lakást megtisztítjuk, esetleg ünnepi díszbe öltöztetjük. Az ünnepek előtt pedig sütünk, főzünk, készülődünk naphosszat.

De miért fontos a készülődés? Fontos-e egyáltalán? Valószínűleg mindenki másképpen vélekedik erről. Nem vagyunk egy véleményen a karácsonnyal kapcsolatban, ez biztos. Természetesen függ ez a gyermekkori és felnőttkori, karácsonnyal kapcsolatos emlékeinktől, mégis elmondható, hogy a „kollektív ünneplés” fokozhatja bennünk a vágyat, hogy a karácsony szép és meghitt időszak legyen. A készülődés, a takarítás, bevásárlás, sütés-főzés, ajándék kitalálása önmagában az ünnepre való ráhangolódást jelenti. A ráhangolódást arra, amit ez az ünnep magában hordoz. A lakás takarítása a felhalmozódott kosztól szabadítja meg nemcsak a bútorainkat, de testünket-lelkünket is. Ez belső lomtalanítást, takarítást is jelent. Amire már nincs szükség, kidobjuk. Ami kell még, azt megtisztítjuk a rárakódott piszoktól.

Furcsán hangozhat, de a lelkünk is megtisztulhat ilyenkor, szimbolikus értelemben megszabadulhatunk azoktól a dolgoktól, amelyekre már nincs szükség, és fókuszálhatunk a fontos dolgokra. Picit megállhatunk, elgondolkozhatunk, mérleget állítunk. Az, ahol most vagyok, mennyire jó nekem? Mit tartsak meg ebből a jövőre vonatkozóan, vagy van-e valami, amitől érdemes megszabadulnom? Le kell-e valamit „porolnom”? Rég nem látott ismerősöket felkeresnem, elhanyagolt értékeknek teret teremtenem? – mondja Trixi. Hozzáteszi, hogy sokat törjük a fejünket, ki mit kapjon ajándékba. Nagyon szeretnénk, ha az ajándék arról szólna, hogy „gondoltam rád, szeretlek és hálás vagyok neked”. Ezért nehéz a döntés, hogy ezt sugallja a másik számára. Az igazi ajándékot nem kell megkérdezni, ki fogjuk találni. Meg fogjuk találni, hiszen nem a tárgy a lényeg, hanem annak üzenete.

– Számomra a karácsony egyik legnagyobb pillanata, amikor az ajándékokat magam mellé teszem és becsomagolom. Mindegy, hogy kicsi vagy nagy, hogy sok vagy kevés, drága vagy olcsó. Nem ez számít. Az, hogy még mindig úgy élhessük meg az ajándékozás pillanatát, hogy kifejezzük vele: köszönök neked mindent ebben az évben is. A karácsony nem csupán ünnep. A karácsony főleg érzés. Reményt és hitet ad – így vélekedik a coach.