Felköszöntötték a százéves borzavári Imre bácsit

Az idős ember az otthonában elesett, ezért szorul most orvosi kezelésre a zirci Erzsébet Kórházban.

Négyen voltak testvérek, édesanyja meghalt, amikor ő hatéves volt. Aktív korában az erdészetnél dolgozott, motorfűrészes favágóként, meséli, olyan fákat vágott ki, amiből talán húsz köbméter tűzifa is lett. Otthon állatokat tartottak, tyúkokat, nyulakat, disznókat, kertjük is volt.

Felesége régen meghalt, egyedül él, Veszprémben élő gyermekei gyakran látogatják. Két gyermeke, két unokája, egy dédunokája van. Tavaly még saját maga művelte a kertjét. Dolgos emberek voltak egész életükben, mondta el a polgármester.

Sorozás után a hajmáskéri laktanyába került, de katonáskodott Sopronban, Komáromban is. A háborúban löveges tüzér volt, a háború végén hadifogságba került, Sztálingrádba vitték, ahol nehéz vasmunkát végzett, egy fegyvergyárban dolgozott. Gyönge volt a koszt, mondja, korpa-, krumpli-, répalevest kaptak. Sok, a Volgából kihalászott halat ettek, a kifogott teknősbékából pedig levest készítettek. Tevehúst is gyakran ettek. Három és fél évig volt hadifogoly, elkapta a malária, 1948-ban jöhetett haza, augusztus 2-án indult vonattal, 16-án ért haza. Negyvenöt kiló volt, csont és bőr. Kórházban nem sokat volt életében, egyre emlékszik vissza, amikor belevágta a sípcsontjába a fejszét.

Azt mondja, a hosszú életét a sok munka mellett a jó étvágyának is köszönheti, de mindent csak mértékkel, odafigyeléssel fogyasztott.