Fotózás helyett esküvőt tartott a zánkai házaspár

Már ránézésre kivételes összhang van közöttük, nagy szeretettel néznek egymásra, mindketten vidámak, lendületesek. Aztán egymást kiegészítve beszélnek múltjukról, találkozásukról és jelenlegi életükről.

- Én 16, Tomi 17 éves volt, amikor Zánkán, egy születésnapi buliban találkoztunk, mely az akkori Rétes csárdában folytatódott, ahol minden szombaton diszkó volt. Már előtte is ismertük egymást, hiszen mindketten zánkaiak voltunk, egy iskolába jártunk, de nem vettünk tudomást a másikról. Ezen a bulin viszont megtört a varázs, egymásba szerettünk – idézi fel Szilvia.

Aztán együtt így mesélik tovább, attól kezdve elválaszthatatlanok lettek, dúlt a szerelem közöttük három éven át, amikor Tomit elvitték katonának Debrecenbe.

- Rettenetes hónapok következtek, és mivel haza nagyon ritkán jöhetett, lassan elhidegültünk egymástól – jegyzi meg a felesége. Később mindketten mással kötötték össze az életünket. Tominak egy lánya, Szilviának két fia született a házasságból. Ma is érdekesnek tartják, hogy mindketten Tapolcán telepedtek le, egymástól függetlenül, és nem is találkoztak hosszú ideig. Teltek-múltak az évek, miközben a múltat egyikük nem felejtette el, és egy napon, 2002-ben összefutottak az utcán.

- Megfordult velünk a világ, nem tehettünk a sors ellen semmit. A régi szerelem fellángolt, és mi tehetetlenek voltunk. Új életet kezdtünk, először Tapolcán laktunk albérletben, aztán visszatértünk Zánkára és építkeztünk. Életünkben meghatározó volt, hogy mit szólnak döntésünkhöz a nagyobb gyermekek, de végül ők is elfogadták azt. 2004-ben megszületett a közös gyermekünk is, akit a nagyok első perctől imádnak – összegzik életük nagy fordulatát.

Aztán így folytatják, mindig is szerettek volna egy esküvőt, ez dédelgetett álmuk volt. A faluház, aminek Szilvia a vezetője, nagyon jó kapcsolatban áll egy hévízi ruhakölcsönzővel, ahonnan különféle rendezvényekre kapnak ruhákat.

- Egy napon felhívtak, hogy fel tudnék-e venni egy menyasszonyi ruhát, hogy a fotósuk lefotózzon? Kicsit meglepődtem, de végül elvállaltam. Megadták a napot, az időpontot, kérték, hogy csináltassam meg a hajam, legyen sminkem. Előtte el kellett mennem ruhapróbára, kettőt ki is választottunk, kaptam cipőt és hajdíszt is. Kicsit izgultam is, de aztán nem foglalkoztam vele – tekint vissza Szilvia. Aztán eljött a fotózás napja, őt pedig azzal hívták fel, hogy változékony az idő, így a megbeszélt helyszín helyett egy szép hévízi hotelbe mennek majd, aminek a nevét is megmondták neki. Közben ő elment fodrászhoz, kozmetikushoz, hogy a fotón minden a lehető legnagyobb rendben legyen.

Amikor odaértek Hévízre, Tomit hirtelen ügyeletbe hívta munkahelye, a vízügyi cég, így arra kérte Szilviát a ruhakölcsönző előtt, hogy szálljon ki, és menjen be, ő pedig elsietett. Megígérte, hogy amint tud, ő is odamegy a szállodába. Szilvia kérte, hogy siessen, mert korábban megbeszélték, hogy a fotózás után elmennek Keszthelyre fűmagot venni. Később kiderült, hogy Tominak nem kellett ügyeletbe mennie, hanem a kollégája hívta fel. Tomi ugyanis már sietett a szállodába felöltözni, hogy mire Szilvia odaér, ő ott legyen. Mindeközben a család és a barátok térképet kaptak, hogy melyik úton menjenek, és a szállodánál hol parkoljanak, nehogy Szilvia találkozzon valakivel. Közben Szilvia a ruhakölcsönzőben felvette az egyik ruhát, a másikat betették a kocsiba, mondták neki, hogy lassan induljanak, mert a fotós is mindjárt ott lesz a helyszínen.

– Amikor megérkeztünk a szállodához, kicsit furcsálltam, hogy a másik ruhát miért nem vittük be, de megnyugtattak, majd kijövünk érte. A portás jött oda a parkolóba, és kiabálta, hogy „na, megérkezett a menyasszony!”, de én csak legyintettem, hogy „á, dehogy, csak fotózásra jöttem”. Aztán a kölcsönzős hölgy gyorsan odarohant hozzá, és mondott neki valamit, de én még ezt sem tartottam furcsának – érzékelteti az előkészületeket Szilvia.

Nem mindennapi történetükről kiderült aztán, a gyönyörű szálloda halljában várakoztak, amikor hirtelen valaki elkiáltotta magát, hogy „jaj, a csokor!?”

- Rögtön rávágtam, hogy minek csokor, hiszen vőlegény sincs, de abban a pillanatban kinyílt egy ajtó és jött egy anyakönyvvezető, mögötte Tomi, a család, a barátok, azt sem tudtam, mi történik velem. Pillanatok alatt átrendezték a teret, és már kérdezték tőlem azt a bizonyos igent – sorolja Szilvia ma is meghatódva. Mindez hihetetlen és elmondhatatlan érzés volt számára, amikor a fotós helyett megérkezett a családja egy anyakönyvvezetővel. Örömében még sírni sem tudott a hatalmas meglepetéstől. A szertartás után pedig mentek egy révfülöpi vendéglőbe, amit Tomi lefoglalt, a barátaiktól pedig csodás nászajándékot kaptak egy sümegi hotelbe. Szilvia még ma sem érti, hogy nem jött rá, mi készülődik körülötte, és milyen óriási meglepetés történik 2014. április 27-én! Később a szabályok szerinti, hivatali esküvőt is megtartották. Azóta is boldog házasságban élnek, úgy mondják, szinte egy rugóra járnak gondolataik. Mindent közösen terveznek el, egyeztetnek és mindent megbeszélnek egymással. Mindketten imádják a vizet, a búvárkodást, a hajózást.

- Szeretünk élni, utazni, és megélni minden pillanatot, amíg és amit csak lehet! Bátran belevágunk új, ismeretlen dolgokba, mert tudjuk, hogy együtt erősek vagyunk! A kezdetek kezdetén még meg akartunk felelni mindennek és mindenkinek, de az évek alatt rájöttünk, hogy ez lehetetlen. Így most már nem akarunk mást, csak egészséget, családi boldogságot és szerelmet! Ez a házasságunk titka, összegzik együtt az aranyigazságot.