A sport mentette meg

2020.03.01. 20:00

A poharak helyett már súlyokat emelget a volt ajkai gyári munkás

Amikor sok évvel ezelőtt több száz dolgozót elküldtek az ajkai üveg­gyárból, volt, aki meghalt a hír hallatán. László inni kezdett. Utcára került, alkoholista lett belőle. A sport mentette meg a teljes elzülléstől. 2017-ben világbajnoki címet szerzett erőemelőként.

Mátételki András

Horváth László legjobban az edzőteremben érzi magát

Fotós: Mátételki András

Sportteljesítményére a legbüszkébb, de sosem felejti el, hogy honnan jött. Az 51 éves Horváth László elmesélte, hogy heten voltak (fél)testvérek, ma már csak hárman élnek. Szülei búcsús cigányok voltak, akik elitták mindenüket, vakvágányra tették gyermekeik jövőjét.

Ő hatévesen került Ajkára nevelőszülőkhöz, ahol, ha becsúszott egy-két ­rossz jegy, már surrogott is a levegőben a vasalózsinór… Amikor a szülei után érdeklődött, elmérgesedett a kapcsolata a pótszüleivel. Az általános iskolában az egyik tanár segített neki, hogy tisztában legyen a múltjával. Ekkor szembesült azzal, hogy cigány, noha a külső jegyek alapján erre senki nem gondolt a környezetében. Várpalotán a szakmunkásképzőben olajfúrónak tanult, kollégiumban élt.

Szabadon élhetett, amit megbecsült, soha nem volt gond vele az iskolában. Mégsem a szakmájában helyezkedett el, a szíve visszahúzta Ajkára, ahol behordóként helyezkedett el az üveggyárban. Ebédszünetben gyakorolta az üvegfúvást, ami annyira jól ment neki, hogy az öregek javasolták, végezze el az üvegfúvó-iskolát. 15 szorgos év után, a második hullámban – 2002-ben – ő is a több száz elbocsátott között volt. Akadt olyan kollégája, aki a hír hallatán rosszul lett, az öltözőben halt meg. Ő elkezdett inni.

Fotó: Mátételki András

Lelkileg is megroppant, attól félt, hogy nem tudja eltartani élettársát és másfél éves fiát. Élete legrosszabb döntését hozta: lelépett a családjától, de anyagilag egy ideig támogatta őket, mivel a játékgépezésben szerencséje volt. Az erdőben egy bódéban élt.

– Egy év után ismerőseim rábeszélésére hazamentem, ahol Kati igyekezett jó útra téríteni. Új ruhát kaptam, végre lefürödtem, de estére ismét lerészegedtem. Másnap felültem a vonatra pár tízezer forinttal a zsebemben, Veszprémben szálltam le a gyorsvonatról. Az éjjeli menedékhelyen fogadtak be, ahonnan kijártam alkalmi munkákat végezni. Remekül kerestem a kukáskocsin, de nyolc hónap után kiléptem, mert visszahúzott a szívem Ajkára, az üveggyárba. Ott derült ki, hogy nincs felvétel, ami nagyon szíven ütött. Ismét piáltam, ilyen-olyan melókat elvállaltam, nehogy éhen haljak. Úgy 44 kiló lehettem, amikor vért hánytam, és kórházba vitt a mentő – emlékezett vissza Horváth László.

Fotó: Mátételki András

– Visszakerültem a Máltai Szeretetszolgálat szállására, különféle munkákat vállaltam. A hajléktalanszállón dolgozó biztonsági őr, Szőke Vilmos rábeszélt, hogy kezdjek el sportolni, súlyzózzak. Csinált fekvőpadot, én meg egy csőre erősítettem a súlyokat, amelyek téglákat jelentettek. Egy év múlva már valódi tárcsákkal dolgoztam, amit megmutattam a közösségi oldalon. Erre felfigyelt a sokszoros erőemelő-világbajnok, Kupcsik László, aki 2013 tavaszán felkeresett, hogy versenyezzek a csapatában. Nála olyan remek emberekkel találkoztam, akik hajléktalan létemre befogadtak, s a használt mosógéptől a vitaminokon át pénzzel is támogattak. Az edzőmmel szép sikereket értem el, aztán szétváltak útjaink. Az utóbbi években egyedül készülök fel az országos és az itthon rendezett világversenyekre.

Közben jó pár kiló izom felcsúszott rám, jelenleg 70 kilót nyomok – mondta László, akit később a Máltai Szeretetszolgálat bevont egy országos programba, amelynek a lényege az volt, hogy a hajléktalan emberek végezzenek tanfolyamokat, hogy idővel álláshoz jussanak.

Lászlót a megyei kórháznál ételszállítóként alkalmazzák tavaly ősz óta. Erőnléti edzéssel felérő, nyolcórás munkáról van szó, a konyhától az osztályokig viszi kollégáival az étellel megrakott súlyos kocsikat. Jelenleg is Géza barátjával lakik együtt albérletben egy Haszkovó-lakótelepi panelban. A sorozatos sérülései miatt ma már csak fekvenyomást vállal, de még évekkel ezelőtt két másik számban is (guggolás, szakítás) megmérette magát.

Kemény munkával szép eredményeket ért el a master kategóriákban, az 50 év alattiak, illetve felettiek között. A legbüszkébb a 2017-es miskolci világbajnokságon elért első helyezésére. (Emellett az elmúlt hat évben négy országos arany-, egy-egy ezüst- és bronzérmet szerzett, s három ezüstmedált akasztottak a nyakába a világkupákon.)

– Tudom, már régen abba kellett volna hagynom a sportolást a gerincsérvem miatt, de nekem ez a kábítószerem, amelytől függő lettem. Önbizalmat kaptam az erőemeléstől, hogy tessék, leküzdöttem az alkoholizmusomat, van munkám is. Példát akartam mutatni másoknak, hogy ki lehet kapaszkodni a gödörből. Mivel nincs támogatóm, a félretett pénzemből fizetem a nevezési díjakat, az utazás költségeit meg ami még ezzel jár. Sokszor megtelt a szemem könnyel, amikor éremmel a nyakamban eszembe jutott a zűrös múltam.

Horváth László legjobban az edzőteremben érzi magát
Fotó: Mátételki András

A bűntudat is gyötör, hogy elhagytam a családomat, és sajnos a sors ismétli önmagát: a fiam is nevelőszülőkhöz került. Tizenhét évesen arra az útra tévedt, amelynek a végén én elhasaltam. Legutóbb abban maradtunk, ha betölti a tizennyolcadik évét, mindent megbeszélünk. Remélem, rá tudom venni a sportra, ami rajta is segítene – hangsúlyozza László.

Beszélgetésünk vége felé elárulja, amit szemmel láthatóan nagyon nehéz volt kimondania: a májusi miskolci vébén abbahagyja a versenyzést, mert már nem lesz pénze a hobbijára. Az edzőteremtől azonban nem szakad el, ugyanis tavaly óta két szorgalmas kamaszt edz, akikben a saját fiát látja.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a veol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!