Liliomkert szájmaszkban: a piac még igyekszik tartani magát, de elővigyázatosak az árusok

A piac parkolója reggel kilenckor ugyan nem mondható üresnek, hiszen az árusok is gépkocsival érkeznek, azonban csak néhány vásárló sétálgatott a piacon. A bejáratnál egy üres asztalon szájmaszkok vannak egy dobozban, a kicsit odébb levő stand árusa rám is szól, hogy ha nincs sajátom, vegyek fel egyet. A piacon még a téli alacsony forgalom mellett sem szokott ekkora csend lenni.

Harmathy Ildikó, a piac tulajdonosa azt mondja, az ott árult egészséges termelői élelem mindig fontos, de különösen járvány idején.

– Mi továbbra is szeretettel várunk minden vásárlót vasárnaponként, a szabályok azonban szigorodtak. Mindenki számára kötelező a szájmaszk használata, én magam varrattam száz darabot az egyik itteni árussal, aki varrónő. Kérjük azokat az árusokat, akik a lakosság egészségének megóvására szolgáló árukat kínálnak, lehetőleg ne maradjanak távol. Fontos most a termelői élelem, különös tekintettel a friss zöldekre, csíráztatott növényekre, tartósított termékekre; gyógynövényekre és kivonataikra, higiéniás cikkekre. De nagyon fontos, hogy az otthonmaradásra kényszerített lakosság lelki egészségéről is gondoskodjunk, ezért kell az olvasnivaló, társasjátékok. Gyertya is legyen, arra az esetre, ha kimarad az áramszolgáltatás.

Ildikó szerint a nem kifejezetten a napi életvitelhez szükséges dolgok most maradjanak inkább otthon. Mint például a régiség, szárazkötészeti és ajándéktárgyak. Egymástól két méter távolságra kell kipakolni, függetlenül attól, hogy hol van a saját stand. Kérte, hogy ne kóstoltassanak és kerüljék a helyben fogyasztást. Egyetlen büfé nyitott ki, élelmet ott sem árulnak, csak kávét, hideg- és meleg italokat legfőképpen az árusoknak.

– A vevőket arra is kérjük, hogy ne időzzenek feleslegesen a Liliomkertben és ne tapogassák az árut, tartsanak távolságot egymástól. Amennyiben sikerül fegyelmet tartani, a járvány ideje alatt is minden vasárnap nyitva leszünk – mondja a biológus-mérnök piacvezető.

Miközben beszélgetünk, lassan éledezik a piac, de hiába van már kilenc óra, még mindig jóval kevesebben vannak, mint máskor ilyen időpontban. A megszólított vásárlók nem szívesen nyilatkoznak, vagy ha mégis, nem árulják el a nevüket, a fénykép készítése elől pedig pláne elzárkóznak. Néhány kivétel van csak.

Szabolcs Pálkövéről jött, medvehagymát vett, borsócsírát tejfölt és sajtot. – Nem félek a vírustól, óvatos vagyok – mondja, a vezetéknevét nem árulja el.

Kissé távolabb árul Ács Istvánné, Varga Renáta, aki helyben lakik, rengeteg süteményt süt mindig a piaci vasárnapokra. – Óvatos vagyok, a korábbinál is nagyobb elővigyázatosságra törekszem. Eddig is üveg mögött volt a sütemény, de most lefertőtlenítek mindent, hátulról is védem az árut. A pogácsát nem kínálom, hanem én adom csipesszel és mindent csomagolok. Még a pénzt is lefertőtlenítem, sebészi fertőtlenítővel fújom be. Lehet, hogy ez már túlzás, de a férjem krónikus beteg, nagyon kell vigyáznom. De árulni muszáj, ha netán bezárna a piac, a négytagú család étkezését nem lenne miből finanszírozni – mondja Renáta.

Kalamárné Pandúr Éva és férje, Jani kecskesajtokat és füstölt kolbászt, sonkát árul hosszú évek óta. Azt mondják, a múlt vasárnap még erős volt a forgalom, most jelentősen lecsökkent. – Nem kóstoltatunk már és betartjuk a higiénés szabályokat. Például a pénzt nem fogjuk meg, egy kosárba kell bedobni – mondja Évike.

Kicsit odébb áll sorba a szigligeti 69 éves Güns Katalin – Nem félek a vírustól, a hegyen lakom, fél kilométeres körzetben senki sincs mellettünk. Panziót is üzemeltetünk, de sorra lemondták a foglalásokat. Most sajtot vásárolok, mindig itt veszem – mondta Katalin, aki kesztyűt és szájmaszkot is hozott magával otthonról, úgy indult el a piacra. Éppen ő kerül sorra, a kapolcsi Ódor Dezső standjánál. Dezső azt mondja, kicsit tart ugyan a vírustól, de muszáj kijönnie. – Igyekszünk elővigyázatosak lenni – teszi hozzá.

A tapolcai Csekő Annamária zöldség- és dísznövénypalántákat, virágkötészeti termékeket árul régóta a piacon. Azt mondja, nem fél a vírustól. – Nekem ez a megélhetésem, a tapolcai piacon is árulok, sajnálom, hogy azt bezárták, korlátozással nyitva lehetne. A vevők és az eladók szempontjából is fontos, hogy elérhetők legyenek a piacok, amelyeket egyébként is kevesen látogatnak. Mi, termelők itt maradunk az országban, hazai terméket állítunk elő, a multik meg gondolnak egyet és lelépnek – mondja Annamari. A piac egy másik kis utcájának sarkán egy fiatal pár vásárol.

– Nem maradtunk otthon, bejöttünk, mert itt olyan dolgokat lehet kapni, amelyek erősítik az immunrendszert. Homoktövis sűrítményt veszünk. Éjjel fagy volt, most süt a nap, szerintem itt nincs most vírus – mondja a hölgy, aki a nevét nem árulja el, csak azt, hogy Ábrahámhegyről érkeztek. Homoktövis-sűrítményt tesz a táskájába és elsietnek.

Mások sem téblábolnak sokat, megveszik, amiért célirányosan érkeztek és már mennek. Az árusok most is kedvesek, és bizakodnak. Sokuk családjának a fenntartása múlhat a piac létén.