Tények és kérdőjelek a Szent Korona körül

Az alkotó a Szent Koronáról szóló hivatalos történeti és alternatív kutatások eredményeinek áttanulmányozása után kezdte meg a koronán szereplő képek elemzését és értelmezését, majd a koronán szereplő ábrázolásokra hasonlító analógiákat kutatott fel. Olyan alapossággal tárta fel képzőművészeti szempontból a korona jellegzetességeit, ahogy más még nem.

– Ez egy küldetéses dolog számomra. Aki közvetlen összeköttetésbe kerül a koronával, az egy kicsit megváltozik. Ki tudja, talán mágikus hatása is van – fogalmazott Kelemen Marcel.

A képzőművész először a magyar őstörténettel és a keresztény állam megalapításával kezdett foglalkozni. A kutatásai során pedig a Szent Korona kezdte egyre inkább érdekelni, amelyről máig meglehetősen kevés biztosat tudunk.

– A kutatásom elkezdéséhez az adta az utolsó lökést, hogy a veszprémi várban látható Szent István-szobron nem a ma ismert korona látható. Úgy gondoltam, ha már ennyi kérdés lengi körül a korona történetét, érdemes mélyebben is foglalkozni vele – mesélte Kelemen Marcel.

A Szent Koronáról nem tudjuk biztosan, hol, mikor és kinek készült, szögezte le a képzőművész. A koronán szereplő emberábrázolások – akik között apostolok és uralkodók is vannak – azonban már behatárolják, mikor keletkezhetett. Szerepel rajta például egy orvos ikerpár, Szent Kozma és Damján, akik a 300-as évek közepén váltak mártírrá, vagyis ez lehet a legkorábbi keletkezési időpont. A korona ékszerkészítési és zománcozási módja azonban csak a 12–13. századig élt, vagyis a 4. és a 13. század között kellett készülnie.

– Fizikai megjelenésében egy tárgy, ugyanakkor egy évezreden át élő minőségnek tételeződik. Nem dísztárgy a szertartáson belül, hanem a koronázás legfontosabb eseménye a felhelyezése – emelte ki. Hozzátette, a legtöbb európai udvarban a korona inkább szimbolikus jelentőséggel bírt, amelyet a mindennapokban is hordtak. Ezzel szemben a magyar Szent Koronát csak a szertartás idejére vették elő, Kelemen Marcel szerint ennek a hazai kereszténység eltérő fejlődése is az oka, amelyben – Szent Gellért szerint is – a manicheizmusra (iráni eredetű vallási irányzat) emlékeztető jegyek is megjelennek.

A korona vizuális megjelenéséhez hasonló példákra a VII. és VIII. század idején keletkezett műalkotásokban talált párhuzamokat Kelemen Marcel.

– A pántokon szereplő képekre nincs példa Európában. Az ókori egyiptomi kőszarkofágok peremének alakja hasonlít az apostolokat befoglaló formákhoz, valamint az apostolok megjelenítéséhez hasonlóra Szíriában találtam példákat. A koronán szereplő növényi és egyéb alakzatok a keleti őskereszténység, és a szkíta–hun–avar kultúra motívumrendszerében fordulnak elő, míg gömbös keresztek a 700-as évek környékén használt bizánci érméken szerepelnek – magyarázta a képzőművész, megjegyezve, hogy egyiptomi kopt keresztény templom 700 körül keletkezett freskójának koronaábrázolása szintén emlékeztet a magyar Szent Koronára.

A tudományos világban elfogadott tézis szerint a korona két fő egysége az úgynevezett görög korona és a latin korona. A latin korona vagy annak egy része lehetett Szent Istváné.

– Ebben az esetben azonban nem tudni, milyen abroncs tartotta volna össze. A korona rendkívül egységes. Az abroncs és a pántok annyira illeszkednek egymáshoz, hogy feltételezhetjük, a kettő egymáshoz készült, még akkor is, ha az egyik esetleg meg is volt előbb. Valószínű azonban, hogy egy műhelyben, egyszerre születtek, ezt erősíti, hogy a két részen meglévő díszítések ugyanolyan módon készültek – mondta el a képzőművész.

Kelemen Marcel alaposan megvizsgálta a képeket, és összehasonlította más ábrázolásokkal. Az abroncson görög feliratú, a pántokon latin feliratú képek szerepelnek, de a zománcozás és a technikai megoldások ugyanolyanok a kettőn, és ugyanazok a színek jelennek meg, némileg különböző árnyalatban. A kétnyelvűség is csak elsőre tűnik nagy különbségnek: az államalapítás idején görögül és latinul is elhangzott a szertartás a fontos egyházi eseményeken. Úgy vélte, a korona készülhetett Szent István koronázására, akár úgy, hogy egyes részei már korábban megvoltak. Ezt erősíti, hogy István államépítő elgondolásaihoz kapcsolhatók a rajta szereplő ábrázolások.

A veszprémi születésű képzőművész kiemelte, büszkék lehetünk a koronára: példa nélküli elegancia és mérnöki pontosság jellemzi a képek szerkesztésében, és rendkívüli abban is, hogy a bors nagyságú arcok annyira kifejezik viselőik emberi tulajdonságait, hogy szinte megszólalnak az alakok. Ugyanakkor az abroncson szereplő három uralkodó képe hamisítvány lehet: csak utólag kerülhettek rá a koronára, ezért kormeghatározásra alkalmatlanok. Méretükben eltérnek és kidolgozásuk is suta, ügyetlen a többihez képest.

A korona többször elhagyta őrzési helyét, és az is kisebbfajta csoda, hogy még megvan. Egyszer például összetört – beszakadt a boltozata –, és az egyik drágakövet is biztosan cserélték. A koronának nemcsak a története rendkívül kalandos, hanem számos érdekes elbeszélés fűződik hozzá. Az egyik, hogy a Szentszék és Bizánc is elutasította, mondván, nem az ő liturgiájukból való. Egy másik, hogy Károly Róbert beiktatása idején nem volt meg a korona, a pápa pedig hiába csináltatott egyet, a magyarok csak akkor fogadták el az uralkodót, amikor előkerült a Szent Korona, és azzal történt meg a beiktatása.

– A koronán szereplő képek elhelyezése összefüggést mutat azokkal az agyi területekkel, amiket a képeken szereplők, például apostolok tulajdonságai mutatnak, ezt állapította meg egy orvoscsoport. Ez afelé mutat, hogy a sámánkoronák működéséhez hasonló, beavató koronaként tekintettek rá: hittek benne, hogy ha rákerül a király fejére, valami rendkívüli történik az uralkodóval – tette hozzá Kelemen Marcel.